151. oldal - Bezzeganya

Azt hiszem, egyből a tanulsággal kezdem: a szabad iskolaválasztás a mi esetünkben csak papíron létezik. Ezt már korábban is gyanítottam, de úgy döntöttem, teszek egy próbát, elvégre a gyerekem jövője a tét. Így hát nekiláttam harcolni a szélmalmokkal, időt, energiát, pénzt nem spórolva, hátha be tudom juttatni a kislányom egy jobb iskolába.

Februárra megérkeznek a kombinált teszt eredményei, alacsony rizikófaktor Down-ra. Közben részt veszek mind a magyar, mind az itteni terhesgondozásban (ott ugye magánorvos). Teljesen más a kettő. Hogy kinek melyik a jobb, azt mindenki maga dönti el, de nekem annak ellenére is szimpatikusabb a magyar, hogy korábban rossz tapasztalataim voltak.

Néhány évvel ezelőtt zsűritagként vettem részt egy kismamafotó-pályázaton, ahol egy Bezzeganya-olvasóról is készültek profi fotók. Az egyik szerencsés,  Csipke11 akkor így nyilatkozott:

Ketten vannak. A nagyobb fiú, a kisebb lány, a közvélekedés szerint ez az ideális, büszke is lehetnék magunkra, hogy ilyen szépen összehoztuk, ha lenne benne bármilyen erőfeszítés. (Nincs.)

Május 1-3.

Idén márciusban a különböző szociális ellátások, áprilisban pedig a gyermekek után járó ellátások igénylésében történtek változások. Ezekről készítettem egy kis összefoglalót. Remélem hasznos lesz.

Ezen a héten ajánlott olvasmányokról szerettem volna írni, de közben szembejöttek olyan események, amik még most is kitöltik teljesen a gondolataimat.

- avagy mit lát a gyakorlaton egy egészségügyisnek tanuló egyetemista?

Néhány nappal a csalódás után, mivel az azonnali fagyasztott embriós beültetés mellett döntöttünk, már újra pörögtek az események. Visszamentem dolgozni, ugyan nem tudtam, mennyi időre, de jobbnak láttam. A fagyasztott beültetésnél ilyen szempontból több a rizikótényező, legalábbis én így érzékeltem. Ennek az az oka, hogy ilyen ciklusban gyakorlatilag stimuláció nélkül figyelik a változásokat, mint pl. az endometrium vastagsága vagy a hormonszintek, és ezek eredményétől teszik függővé, hogy az adott hónap alkalmas-e a beültetésre. Ha ezt a nehézséget megugrottuk, akkor jön az igazi feketeleves, ami ugyan csak rövid időt vesz igénybe, de annál idegtépőbb. Ez pedig nem más, mint a beültetés napján az embriók felolvasztásának kivárása. Ugyanis még itt is megtörténhet bármi, ami alatt legrosszabb esetben az embriók teljes életképtelensége értendő.

13. hét

Van, aki úgy véli, a piszok nem árt a gyereknek, mert így edződik a szervezete. Van, aki ódzkodik a vegyszerek használatától . És van, aki mindent mániákusan fertőtlenít, legyen szó cumisüvegről vagy a gyerek játékairól. Vannak olyan használati tárgyak, környezeti elemek és helyzetek, amikor a szakemberek szerint is ajánlott a fertőtlenítés.

Van egy kedves ismerősöm, kollégám. Elmondta, hogy évek óta veri a férje, már akkor is verte, amikor a gyerekei kicsik voltak, azok a gyerekek, akiknek már iskolás korú gyerekeik vannak. De jó ember az, csak beteg. Nem mutatja a papírjait, de beteg, mániás depresszió vagy valamiféle üldözési mánia, de kezd elborulni. Ő meg retteg hazamenni. Amikor nem otthon van, akkor is az üldözöttek testtartása, a bocsánat, hogy élek viselkedés süt róla mindenhol. Elvesztette az önbizalmát, anélkül pedig nem fog lépni semerre. Főleg nem fog harmincx évnyi biztos rosszat felrúgni az ismeretlenért, mert hát ő úgysem tudna abban boldogulni, meg különben is itt a gyönyörű ház – aranykalitka, amiben neki annyi, de annyi munkája van már. Nem, ő nem hagyja itt.

Még tesztet nem is volt érdemes csinálni, már sejtettem, hogy várandós vagyok, mivel a szervezetem a beágyazódásra migrénnel reagál. Kolos a harmadik terhességemből született, második gyermek a családban. Sajnos előtte volt egy vetélésem. Alig vártam, hogy végre a teszt is kimutassa sejtésemet. A vetélés után nagyon féltettem őt, minden apró életjelnek nagyon tudtunk örülni. Ultrahangról ultrahangra nőtt a remény, hogy végre kisfiamat testvérrel ajándékozhatjuk meg.

Egyre gyakrabban futok bele itt a Bezzeganyán is, és máshol is, hogy megdöbbenést, sőt kifejezett lenézést fejeznek ki néhányan, ha kiderül, hogy egy vagy (nagy ég!) két gyereket albérletbe vállalnak a szülők. Mintha a saját lakás vagy ház alapfeltétele lenne a boldog gyerekkornak és annak a biztonságnak, amit minden szülő meg akar adni a gyerekeinek. Házasság-lakáshitel-gyerek vonalon kívül is lehet elégedett és magát biztonságban tudó gyereket nevelni, hiszen nem attól lesz stabil a háttér, ha minden héten ugyanabba a sarokba tudja bevágni a tornacuccot, hanem ha minden nap ugyanazok az emberek várják haza. Egyáltalán hazavárják.

Itt a tavasz, és vele együtt az igazi tavaszi zöldségek-gyümölcsök ideje. Medvehagymát, spárgát, karalábét már kapni, nemsokára lesz zöldborsó is. Eper már van a piacokon, igaz még nem magyar, de már legalább van íze. Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, pár tavaszi zöldséggel-gyümölccsel készült étel receptjét hozom a hétvégére. Remélem, mindenki talál köztük olyat, ami ínyére való.

Szeptemberben kezdte a lányom az iskolát. Az osztályba 28-an járnak, fele-fele arány a fiúk-lányok között. Volt, akit oviból, volt, akit még bölcsiből ismertünk. Szerencsére lánykám oviban megismert „lovagja” is ebbe az osztályba került. Az első hetekben, hónapban még természetesnek vettem az osztályrangsor kialakítását a gyerekek közt, de a téli szünetre már megvolt az osztály „fekete triója”, három kisfiú. Akibe lehet, belekötnek, a csúfolódás a legkevesebb, amit művelnek. Mikor két nap egymás után a lányom fekete napocskát hozott haza az üzenőjében (ez a magatartást hivatott jelezni, mint anno a feketepont. A fekete nap a csúcsok csúcsa.), rákérdeztünk. Cselesen, direktben, kihallgatótisztet megszégyenítő trükkökkel, mire bevallotta, hogy a trió egy ideje csúfolta, piszkálta, rugdosta, csípte, és bár ő kétszer is szólt, figyelmeztetett, elszakadt a cérna, és visszavágott (na, itt egy emberként dicsértük meg, hogy megvédte magát). A fiúk persze tagadtak, így a gyerek kapott feketét.

A júniusi méhen kívüli terhesség után megvártuk a  doki által kért időt, biztos ami biztos alapon. Még ma sem tudjuk pontosan, hány hetes lehetett az előző, csak sejtéseink vannak. Mivel volt egy negatív teszt, majd egy normál menzesz 1-2 napot csúszva a várt időponthoz képest, ciklus alapján 2,5 hetes lehetett. A HCG viszont 15000 volt a műtét előtt, ami már nagyjából 6 hétnek felel meg.

Pintér Istvánné, akit a gyerekek csak Eta néninek hívnak, egy éve dolgozik anyajelöltként a battonyai SOS Gyermekfaluban, s épp a beszélgetés napján lett nevelőanya. Az SOS-sel fia barátnőjén keresztül került kapcsolatba, akinek kisebb testvéreit most neveli. Az interjúban szóba kerül, mi egy anyajelölt feladata, hogy viselik a gyerekek a nevelőanya távozását, és milyen egy újrakezdés ötven felett.

Csak kapkodtuk a fejünket, amikor áttekintettük az előttünk álló hét kínálatát: Könyvfesztivál, Föld Napja, Szent György-nap és szerencsére egyre több sportos családi program is szerepel az események sorában. Ezen a héten már szerdától érdemes egy kis közös családi szabadidőt betervezni a heti programba.

Porszívózás előtt pakoltam a gyerekszobában. Általában a gyerekek pakolnak, sőt, ők is porszívóznak, de azért mi tagadás, alaposabb vagyok. Így aztán időnként, ha kiürül a ház, nekiveselkedek, és a nappal bombatámadás helyszínére hasonlító gyerekszobában megpróbálok rendet tenni. Szedegettem a földről a kisebb-nagyobb dolgokat. A gyöngyöket is felszedtem, és egy dobozkába raktam. Aztán ezen a nekem nagyon is automatikus mozdulaton elgondolkodtam: vajon hány gyöngy kerül a porszívókba, szemeteslapátra, kukába, szemétlerakóba? Ha mind meglenne, mennyi láncot lehetne fűzni belőle? Lenne több kilométernyi? Vagy mekkora ládába férne bele a világ összes elveszett gyöngye? Megtöltene egy vagont? Biztos vagyok benne. És ez csak gyöngy. Gyerekjáték. Még csak nem is direkt dobjuk ki, hanem elveszik, leesik, és áldozatává esik a türelmetlen takarításnak.

No, de hol van a pocakom?

Pár héttel ezelőtt indult útjára az a szülői kezdeményezés, amely politikától és óvodavezetőktől teljesen függetlenítve magát Újbudai Óvodák Szülői Közössége néven mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenleg tervezett óvoda-összevonás az eddig előterjesztett formában, a jelenlegi előkészítettség mellett, a tervezett ütemezés szerint NE valósuljon meg.

Elérkeztünk a 2014. év végéhez. Az év zárása túllendített a jó ideje nem múló rossz érzéseken, és újult erővel vágtunk neki a következő heteknek-hónapoknak. Sokszor úgy vagyok vele, hogy ugyan látom magam előtt a célt, de azt is, hogy az út odáig milyen nagyon hosszú, szinte már-már teljesíthetetlen, soha véget nem érő. Aztán egyszer csak ott vagyok és véget ért, én pedig értetlenül állok a dolog előtt, hogy miért drámáztam rajta annyit. Persze utólag visszanézni mindig könnyebb, mint amikor épp benne vagy a szarban. Valahogy így jutottunk el a három hónapnyi pihenő idő végére is.

Ifjú énekes-előadó tehetségeket vár a hamarosan induló „Minisztár – A Játékkészítő tehetségek versenye”. Az ifjú talentumokat felvonultató verseny a tavaly december végén bemutatott – és idén ismét várható – szuper-show-musical, A Játékkészítő dalaira épül. A győzteseket mesés nyeremények várják.

Apanapló (a kismama vendégposztja) A hegedű megpihen egy pillanatra a napfényben. Arcát a Nap felé fordítja, belekacag a világba. Hirtelen tovalibben, a lágy szellő gyengéden viszi ágról-ágra. Hopp, egy pillangó! Átröppen egy gyorsabb fuvallatra és fogócskázik egy kicsit. Kipirulva leül egy korai virágra, békésen osztozik a helyen egy szorgos méhecskével. Körbenéz. A tó vize boldogan fodrozódik, a növények buzgón bontogatják a leveleiket, a fűben bogárkák zizegnek, mindenki igyekszik valahova. A dallam elgondolkodik. Szükség van most rá? A természet gyönyörű szimfóniát komponál. Ha elcsendesül egy picit, ő is hallja. A picik neszeznek, a nagyobbak csicseregnek, még azt is hallani, ahogy a bimbók nyílnak. A szél borzolja a fák lombjait, a napsugarak pajkosan bújócskáznak az ágak között, végre vége a komor télnek.

Van, amikor neten jön szembe, írtam már róla. De mit tehetek, ha mindenáron belém akad? Személyesen is, nem csak virtuálisan? Bezzegrégen és tsa (Bezzegazénidőmben). Ráadásul egy irodalmi klubban. Személyesen még nem jártam ott. A férjem volt néhányszor – mindketten nem tudunk menni –, de eléggé letörten jön haza majdnem mindig. Kérdezgetem, mi történt. Keresgéli a szavakat, végül kiböki: az elején még minden rendben volt, mindenki olvasott fel valami írását, vagy másét… Elhallgat. Sóhajt egy nagyot, és folytatja: aztán persze mindig az a vége, hogy régen milyen szép és jó volt minden. Hogy mennyire szegényes lett a nyelvünk, mert régen milyen szépen beszéltek az emberek, és nem volt internet, meg okostelefon, aztán mégis…

Sok szüléstörténetet olvastam már, és úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy én is megosszak egyet az én hármamból. Persze mindegyik megér egy misét, de az első gyermekem születése talán mégis inkább kettőt.

Ember tervez, gyerek végez

Egy februári reggelen, már az álmoska arcmosáson és a majszolós reggelizésen túl, de még az öltözködésen innen történt. Kitkat egyszer csak elkezdte mondani, mért pont így néz ki ő, akit a világ Kitkatként ismer, és nem téveszthető össze senki mással.