17. hét – A babák anya köldökén keresztül lélegeznek

Kisfiú: - Apa, szerinted hallanak minket?

K: (kiadja a kétkedő-meglepődő „püff“ hangot) – De hát nincs is fülük!

A: - Szerintem érzékelik a hangokat.

K: - A hangot nem lehet érezni.

A: - De bizony lehet.

K: - Hogy?

A: - Tudod milyen az, ha hangosan hallgatjuk a zenét, te is szoktad érezni a karodon.

K: (nagyra tátja a száját) – Tényleg... Beszéljek nekik?

A: - Igen. Hátha elkezdenek mozogni.

K: - Föld szól a dinnyelakóknak, Föld szól a dinnyelakóknak. Kicsi babák, hallotok? (Ráteszi a fülét a misztikus görögdinnyére)

A: - Na?

K: - Semmi. Lehet nem beszélek elég hangosan. (Odahajol és suttogni kezd) Hallotok?

A: - Ha suttogsz, nem fogják hallani.

K: - De nem akarok hangoskodni, mert akkor megijednek.

A: - Akkor mi lenne, ha egyelőre csak megsimogatnánk őket?

K: - („püff“) Azt mondtad, hogy vízben vannak, így nem is tudják érezni a simogatást.

A: - Szerintem érzik.

K: (óvatosan simogat) – Látod, apa, máris simogató lettem.

Így történt az, amikor egy vasárnap délután elérzékenyültem a gyerekeim miatt.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés lesz, amikor a nagyfiú ekkora szeretettel várja a kicsiket. Naponta beszélget hozzájuk, simogat is, ilyenkor persze nagyjából megismétlődik a fenti beszélgetés.Minden alkalommal elcsodálkozik, hogy a babák nem is esznek, legalábbis nem úgy, ahogy mi.

K: - Nem esznek?!

A: - Nem.

K: - („püff“) De akkor éhesek!

A: - Ők máshogy esznek ilyenkor, anya hasában te sem ettél.

K: - Pedig én ettem volna.

A: - Mit?

K: - Kalácsot. Meg ittam volna kakaót hozzá. Én nem is értem, miért nem kapnak enni!?

A: - Kapnak, csak ők azt eszik, amit anya is.

K: - Anya megeszi és az odamegy nekik?

A: - Átalakul és igen, odamegy.

K: - („püff“) Megáll a gondolkodásom.

A másik nagy rejtély, hogy hogyan lélegeznek, holott vízben vannak.

K: - Apa, te velem viccelsz, levegő nélkül nem tudnak lélegezni.

A: - Nem viccelek, tényleg nem kapnak levegőt.

K: - De van már orruk?

A: - Az van.

K: - Hát akkor mégiscsak viccelsz, mindenkinek kell levegőt venni.

A: - Te látsz itt valahol lyukat, ahol kidugják az orrukat?

K : (felnevet) Anya köldökén.

A: - Iiiiigen?

K: - Igen! Most már tudom! Anya köldökén van egy cső és az oda van vezetve a babákhoz és akkor ott tudnak innen kintről lélegezni.

A: - Felváltva mennek a csőhöz?

K: - Hát nem úgy, hanem hogy azt mondtad, ott van egy nagy gömb, tudod, ami olyan, mint a lufi, na hát oda van bevezetve a cső és oda bemegy a zoxigén.

A: - Nem úgy volt, hogy vízben vannak?

K: - De, de a vízben van a... a.... zoxigén.

Aztán amikor a nap végére már minden hihetetlen dolgon átrágtuk magunkat, jön az esti mesével egybekötött beszélgetés.

K: - Apa, jó érzés ha van testvéred, ugye?

A: - Igen, jó.

K: - Hm. Remélem nekem sok testvérem lesz.

A: - Miért szeretnél sok testvért?

K: - Mert akkor tudunk sokat játszani.

A: - A sok testvérrel a játékokat is meg kell ám osztani.

K: - Hát az majd úgy lesz, hogy én mindenkinek odaadom, amivel játszik.

A: - Azt majd ők fogják eldönteni, hogy mit akarnak.

K: - Ahh, nem is.

A: - Dehogynem. Sőt, ha nem adod nekik oda, és még kicsik lesznek, sírni fognak érte.

K: („püff“) – Akkor majd odaadom.

A: - És akkor te nem játszol azzal a játékkal?

K: (hosszasan elgondolkodik) – Apa, szerintem neked sok játékot kell majd venni.

Dávid

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?