Eltűnt a lányom a Gyerek Szigeten

A rendezvény számunkra kalandosan indult, mert míg a pasimmal a helyszínt rendeztük be és készültünk elő a látogatók fogadására, az ötéves Manka elkóborolt. Együtt indultak felfedezőútra a nővéreivel, ám (az elmondás alapján) egyszer csak megmakacsolta magát és lelépett mellőlük. Oltári szerencsém volt, hogy az előző este a Főzdefeszten tollal a karjára írtam a telefonszámomat (és nem kopott le teljesen az esti fürdésnél), így hamarosan csörgött a telefonom, melyen bejelentették, hogy az állatsimogatónál fogtak egy szökevényt, mehetek érte. (Minekazilyennekgyerek?!) A kölyök nem ijedt meg túlságosan, de a biztonság kedvéért utána inkább a sátorban maradt színezgetni.

A nagy ijedelem után a nagyok kezébe adtuk a szórólapokat, akik lelkesen osztogatták a papírokat a látogatóknak. Több Bezzeganya-olvasóval is találkoztam személyesen, hatalmas élmény volt (mint mindig) arcot kötni olyan nevekhez és emailcímekhez, akik életébe bepillantást nyertem, és olyan olvasó is volt, akinek a történetét évek óta nyomon követem, és most végre kezet foghattunk élőben is. Köszönöm neki is, hogy odajött!

Míg mi beszélgettünk az érdeklődőkkel, a lányaim („munkájukat” elvégezve) egyéb helyszíneket látogattak meg (az eltűnést követően rögtön felragasztottam az ötévesem pólójára a matricát, melyet az infopultnál lehet kapni, és feltüntettem a gyerek nevét és a telefonszámomat), és a zsebpénzükből vett vattacukrokkal tértek vissza később. Aztán kicsit el is szöktem velük, hogy az állatsimogatóban – némi sorbaállást követően – megcirógassam a fehér láma hihetetlenül puha nyakát, és hogy megnézzem a többi kiállítót. Nagy sikere volt a hatalmas fák alatti játékoknak, az ugrálóvárnak és a kalandparknak, a nagyok kedvence pedig a Csodák Palotája sátor volt, ahol mindenféle tudományos dolgokat csináltak.

A mellettünk lévő sátorban hatalmas babzsákokon lehetett heverészni, miközben meséket olvastak fel a gyerekeknek. Manka is átkéredzkedett, ahol félóra múlva már három szervező játszott vele memóriajátékot az asztalnál, ő pedig teli szájjal vigyorogva osztotta nekik az észt, ahogy szokta.

Vasárnap már nem jöttek velünk a lányaim, érkezett viszont egy középkorú hölgy, aki részletesen mesélt mind a három szüléséről, élőszóban, nyíltan, tabuk nélkül. (Az „…és akkor a doki feje a lábam között volt, lábaim a kengyelben, a csupasz fenekem meg lógott lefelé az ágyról…” résznél a pasimnak sürgős dolga akadt, így egyedül hallgattam végig a farfekvéses szülést, a vidéki kórházi körülményeket és a szülések boldog és kevésbé boldog pillanatait. Bár több száz szüléstörténetet olvastam már, élőben hallani történeteket igazán különleges élmény volt.

Mint első „kiállító”, voltak hiányosságaink, viszont rengeteg tapasztalatot szereztünk a rendezvényen, és már most tele vagyunk tervekkel a jövő évi Gyerek Szigettel kapcsolatban. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, segített, beszélgetett velünk. Jövőre veletek ugyanitt!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?