De ne rohanjunk így előre! 2006-ban született meg a kislányom, az angyalom. Amikor ő megszületett még korántsem tudtam, hogy mit szeretnék a táncban elérni. Elsősorban anyának tartom magamat. Egy anya, aki táncol. Táncoló anya. Szeretném elmesélni azt is, hogy várandósságom alatt 20 kilóval gyarapodtam, és végigtáncoltam a 9 hónapot – szülésem előtt négy nappal az utolsó koreográfiám egy Edith Piaf sanzonra született:
Várandósságom alatt írtam kismamanaplót, és minden hónapban készítettem egy tánckoreográfiát, amit eltáncoltam egyre növekvő pocakkal, és rögzítettünk - egyszer talán lesz lehetőségem kiadni. Blogomban arról győzködöm a nőket, milyen fontos harmóniában lenni önmagunkkal és a testünkkel, és ugyan a mozgás a mindennapjaink része kéne hogy legyen - de csak örömmel, boldogsággal lehet ezt elérni, és úgy, hogy mindenki megtalálja a számára legélvezetesebb és legszerethetőbb mozgásformát. Nekem a tánc lett. Én is híztam 20 kilót, de szinte élveztem testem ezen változását, és szépen le is ment a felesleg a szülésem után. Nem tettem mást, csak örömmel táncoltam. Remélem, egyszer lesz lehetőségem ezt a saját tanítási módszeren alapuló táncot megtanítani a kismamáknak.
Kislányom még csak féléves volt, amikor megjöttek az első komolyabb felkérések - nem is
akárkitől és nem is akárhova: Republic Együttestől a Budapest Sportaréna koncertjük
megnyitására:
Majd a többi felkérés Vágtázó Csodaszarvas koncertmegnyitása a Petőfi Csarnokban, a Körcsarnoki Kormorán Együttes koncertjén meghívott művészként, Rajkó Művészegyüttes, Vincze Lilla énekes templomi koncertjeire, Kodály Zoltán férfikórus előadása a Köztársaság Elnök előtt és végül a saját magam alkotta új táncstílussal és önálló tánckoreográfiámmal eljutottam a Müpa színpadáig. Olyan Grammy díjas zenészekkel mint Terri Lyne Carrington:
Még szoptattam a pici lányomat. Nem kevés szervezést igényelt, hogy el tudjak menni mellőle. De tudom, hogy soha nem lettem volna az az ember és az a művész, ami ma vagyok, ha ő nincs. Ő adott erőt, hogy megtegyem az első bizonytalan tánclépéseimet - szülésem után - a színpadon. Pedig még szoptattam, volt rajtam felesleg kilóügyileg, de azt szerettem volna, hogy büszke legyen rám! Amikor várandós lettem, azt mondták „temetheted a karrieredet”. Nem akartam én karriert. Csak tettem a dolgomat: táncoltam. Táncoltam érte, táncoltam az emberekért és táncolni fogok a halálom napjáig is.
Amire a legbüszkébb vagyok, az a lányom. Nincs nagyobb ajándék nála a földön. A mozdulataimban, a táncaimban mind ott van ő. Senki voltam, amíg ő nem jött el. Az átvirrasztott éjszakák, az összes fájdalom és könnycsepp mind-mind semmiség ahhoz a boldogsághoz és erőhöz képest, amit ő ad nekem!
Edina
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.