144. oldal - Bezzeganya

Rengeteg ember és programlehetőség. Nekünk a két nap kevésnek bizonyult arra, hogy mindent kipróbáljunk a Szigeten legalább egyszer, pedig szombat reggel már kimentünk. A bejutás meglepően egyszerű volt. Véletlenül a gyerkőcömre tették a napi karszalagot a barátnőm helyett. Azt hittem, tovább ácsorgunk majd, de szerencsénkre azonnal, minden késlekedés nélkül megtörtént a jegyzőkönyv felvétele, a csere, a ragasztás és mehettünk befelé. A gyerkőc is nagyon örült, mert kapott egy külön neki készült karszalagot, amire ráírták a nevét és a telefonszámomat. Ez mellesleg még most is a kezén van, teljesen jól olvashatóak az információk még mindig. Az ellenőrzés a híd túloldalán meglehetősen laza volt, nem vitték túlzásba a táskák átvizsgálását.

Annyit magamról, hogy egy ötéves kisfiú 34 éves anyukája vagyok, az ország legkeletibb megyéjéből. Sajnos csak egy gyermek anyukája, mert a józan ész néha felülírja, amit a szív szeretne. Szépen indult minden, a férjemmel (akkor még csak a párom volt) elvégeztük a főiskolát és közös lakásba költöztünk. Egy lakásba, ami a szüleim nevén volt, illetve még mindig van, mert csak ők voltak akkor hitelképesek. 2006-ot írunk.

Iskolakezdéskor sok szülő gondolja úgy, hogy a gyerek tanulását segítheti egy tablettel, melyen akár leckéhez szükséges információkat lehet keresni, akár különböző programokkal lehet gyakorolni például a matematikát, de a közösségi oldalakat is kezelheti (a 12 évesnél idősebb), videókat tud nézni, és persze játszhat is vele a gyerek. Na, de milyen tabletet érdemes venni? Elég a kis kijelzős, vagy a méret a lényeg? Kell hozzá külön billentyűzet, vagy jól használható klaviatúra nélkül is? Három tabletet teszteltünk két iskolás gyerekkel.

Nem vagyok egy egyszerű eset, már ami az egészségemet (is) illeti, de amikor a terhesség kérdése szóba került, kezelőorvosaim egyöntetű véleménye alapján nyugodtan vágtam bele. (Röviden: egy kezelt hipertóniáról és egy szintén kezelt autoimmun betegségről van szó.) Orvosi jóváhagyással belefogtunk párommal a próbálkozásba, ami fél évig nem járt sikerrel. Tudom, a fél év még szinte semmi, de tekintettel az egészségemre úgy voltam vele, hogy pont eleget vártunk, ideje egy alaposabb kivizsgálásnak. Nőgyógyászatilag minden rendben volt, a párom kivizsgálása is csak jó híreket hozott. Maradt első körben a további próbálkozás, rásegítve egy megfelelő időben kapott tüszőrepesztővel.

Rengetegen írtatok Facebook oldalunkon posztolt játékunk kapcsán, melyben arra kértünk titeket, írjátok meg, gyermekeitek milyen vicces szavakat találnak ki vagy ejtenek ki (rosszul). A babanyelvet néha nem könnyű megérteni, az alábbi összeállítás talán segít a fordításban. Kommentben ti is hozzátehettek a Bezzeganya gyerekszótárához, melyben már több mint száz szó található.

Zete, a hosszúorrú csikóhal, egy hínár szárába kapaszkodva ringatózott. Kíváncsian figyelte az iskola mellett bújócskázó szárnyas csikóhalakat.

Persze könnyen beszélek, bennem egyik gyerekemnél se tengett túl a fészekrakó ösztön, tehetségtelen lakberendező de elég tehetséges spúrmanci vagyok, tehát az én gyerekeimnek nem jutott vadiúj gyerekszoba egyedi dekorral, dizájnerbútorral vagy saját kezű bármivel.  Akkor a baráti-rokoni köröm már a valahányadik évét taposó gyereknél tartott, és volt alkalmam megfigyelni, a többség mit képes létrehozni már élete első két évében. Mégis szülők milliói festenek, tapétáznak, vásárolnak és dekorálnak rendületlenül szülés előtt két hónappal vagy héttel, és vagy tisztában vannak a várhatóakkal, vagy inkább nem.

Pesthidegkúton augusztus utolsó hétvégéjén rendezik minden évben az egyik legjobb fesztivált jobbnál-jobb ingyenes gyerekprogramokkal. A móka már pénteken indul a Holdfű Színház gyerekelőadásával, gyerekek számára rendezett horgászversennyel, Majoros Ági bábszínházával és délután megnyílik a számos izgalmat tartogató Mesekert is. Szombat-vasárnap családi futóversennyel, rengeteg gyerekszínházi előadással folytatódik a program, amelyet vasárnap este világraszóló Kolompos gyerektáncház zár.

Egy laboratóriumban egy csapat mindennapi ember épp laborköpenyt ölt, majd kis adag élelmiszereket kezd el kóstolgatni. A  Marketing Sciences Unlimited független laboratóriumában arra próbálnak választ találni: az átlag fogyasztó mennyire viseli el a receptek, ízkombinációk változását, hogy végre lassan leszokhasson a modern világ egyik fenyegető rémnek kikiáltott termékéről: a túl sok (finomított) cukorról.

Délelőtt órákat töltöttem azzal, hogy írjak valamit, aztán este hazajöttem, és töröltem az egészet. Kicsit hosszú volt a négynapos ünnep. Node. Ma volt a – reményeink szerint – utolsó nőgyógyászati vizit és ultrahang! Amit tudni lehet:

Szeretjük a kreatív ötleteket és az olyan újításokat, melyeknek jó hasznát vesszük a gyereknevelés során, mert megkönnyítik a dolgunkat. Tizenegy olyan tárgyat gyűjtöttünk össze, mely ötletes módon segítik a kisgyerekesek mindennapjait. Az összecsukódó cumitól a bébipiszoáron keresztül a töltött kanálig. Neked melyik kellene?

47 éves vagyok, hormont szedek, ezért minden évben járok kontrollra. Két éve voltam mammográfián, és tavaly magánrendelőben mell ultrahangon. Idén kaptam mammográfiára beutalót időpontra, ami persze nem volt jó, de egész rugalmasak voltak, kaptam új időpontot. A vizsgálatra érkezvén minden flottul ment, kedvesek voltak és időben be is hívtak.

Az előző szüléstörténetem  után a kommentekből is kiderült, hogy többötöket érdekli, hogy mi történt a kisfiam és az első kislányom születése között, így azt hiszem, írok erről pár sort.

Szeretném megosztani a többi anyukával a februári vonatozós tapasztalatomat, amiben legalább a MÁV ügyfélszolgálattól megértést vártam, de csak kioktatást kaptam. Okulásul más anyukáknak is, illetve babakocsival történő utazásra való felkészülésre.

Idén is eljött az ideje augusztus 20-ának, az államalapítás, illetve – gasztronómiai nézőpontból – az új kenyér ünnepének. Ebből az alkalomból immár hagyományosan kenyérfélékkel, péksüteményekkel készültem, ám a mostani válogatás szubjektív lesz: azokat a recepteket válogattam össze, amelyek alapján mostanában a leggyakrabban sütök. Kicsit eklektikus lett a gyűjtemény, van benne hagyományos, olaszos, keleties és francia recept is, remélem, ezért mindenki talál valami kedvére valót az alábbiak között.

Egy ideje fogalmazgatom magamban ezt a történetet, most jutottam el odáig, hogy szeretném megosztani veletek. A történetet kezdjük ott, hogy tizenévesen nem akartam gyereket. Végighallgattam az én és a testvérem megszületésének történetét (borzalmát, anyukám majdnem ott maradt) és elhatároztam, hogy nekem nem kell gyerek. Nem kell a felelősség, nem kellenek azok az idegesítő vakarcsok, akiktől a buszon sikítani tudnék. Aztán húsz évesen PCO-t diagnosztizáltak nálam, az orvosom szerint 15 százalék esélyem maradt arra, hogy természetes úton essek teherbe. Akkor kicsit megfordult velem a világ, sirattam, amit nem is akartam, aztán megvontam a vállam és éltem tovább az életem.

Amikor megtudtam, hogy én lettem az első a Bezzeganya és a Sziget közös pályázatán, örömömben ugráltam és sikoltoztam, hogy nyertünk, nyertünk, mi vagyunk a szerencsés kiválasztottak, mehetünk a Szigetre! Ezt mind a budaörsi Ikea kellős közepén, a hálószoba osztályon. A körülöttem lévő vásárlók reakciójáról sajnos nem tudok beszámolni, épp magamon kívül voltam. Természetesen nem a lakberendezési áruházban, hanem valahol nagyon messze onnan térben és időben egyaránt. Láttam a fiatal énemet, szinte még gyerekként kint a fesztiválon. Akkor még nem sejtettem, hogy cirka tizenkét év múlva újra élem minden pillanatát anyaként, a tízéves gyerkőcömmel. Olyan intenzív lett minden emlék, cikáztak a fejemben a gondolatok. Alig vártam, hogy elújságoljam otthon is, milyen szerencsések vagyunk.

A kánikulának vége, így azoknak is kicsit át kell tervezniük a hosszú hétvégét, akik eddig úgy gondolták, hogy az augusztus 20-i ünnepet láblógatással töltik valamelyik vízparton. A szentendrei Skanzenben mesekalandokkal várják csütörtöktől vasárnapig a gyerekeket és azokat a felnőtteket is persze, akik megőriztek valamit gyermeki énjükből. Naponta más és más kalanddal lepik meg a látogatókat: augusztus huszadikán hét állomásos mesetúrának vághatnak neki saját készítésű zokniparipájukon a bátrak, hogy megszerezzék a három aranyhajszálat, túljárjanak a sárkány eszén, és a próbákat kiállva kiszabadítsák a világszép nádszálkisasszonyt. Augusztus 21-én furfangos állatok játsszák a főszerepet, ezt követően szombaton csodatévő varázsmeséket élhetnek át a családok, majd augusztus 23-án kincskereső történet elevenedik meg a portákon.

Ez egy újszülött mosható pelenka. Hát láttatok már cukibb babaholmit?? Amikor meghozta a postás, el nem tudtam képzelni, hogy mi a franc lehet abban a mini borítékban, hiszen mostanában (kendőn kívül, khm) csak pelusokat rendeltem, az meg azért nagyobb. És mégis. Napokig nézegettem, elképzeltem, ahogy Ketteske kis cérna lábai kalimpálnak ebben a tenyérnyi csodában, és odavagyok. A szubkultúrában elterjedt, hogy ezekbe az apróságokba félbevágott tetrát tesznek, de egy másik mendemonda alapján inkább Ikeás kéztörlőt fogok megfelezni, és az lesz a betét. Nagyobb a nedvszívó képessége, és szerintem puhább is. Persze kakifogó papírt keresnem kell még, ami jó anyatejes macihoz, mert Borka termését elég könnyű a wc-be borítani a textilről, de a csecsemőké kicsit ragaszkodóbb.

Amikor kiderült, hogy a babámnak ilyen fejlődési rendellenessége van, elkezdtem a neten kutakodni, hátha okosabb leszek, de nem sok segítséget találtam. Első gondolatom az volt, hogy úristen, egyedül vagyok, senkinek nem született még ilyen gyereke, de aztán rájöttem, hogy az nem lehet, mert az orvos azt mondta minden ötszázadik baba ilyen rendellenességgel születik. Utána arra gondoltam, valószínűleg a genetikai tanácsadáson arra a kérdésre, hogy meg akarják-e tartani a babát, nem mindenki mond igent. Ami végül is segített, hogy találtam egy hasadékos csoportot, ahol sok új információval lettem gazdagabb, de ha ők nem lennének, akkor nem tudom, hogy hogyan vészeltem volna át a nehezebb időszakokat.

Ígértem nektek, hogy idén egy kicsit más perspektívából tesztelem a Szigetet, és beszámolok a tapasztalataimról. Egy szerencsétlen baleset következményeit használtam fel erre a célra: azaz törött, gipszelt lábbal és kerekesszékkel (köszönet érte Boriéknak!) mentem ki, 13 éves lányom kísért (eredetileg én kísértem volna őt). Nem volt egyszerű dolgunk.

Korábbi posztjaimban olvashattátok, hogy fogytam le kínkeservesen 40 kilót. 12 óráig ettem mindenféle házi jellegű ételt, csak kevesebbet, majd délutántól már csak gyümölcsöt fogyasztottam. Testmozgásnak a gyaloglást választottam, heti 3-5 alkalommal 1-1,5 órát. Sajnos magánéleti problémák miatt sokkal stresszesebb lett az életem három éve, és az esti gyaloglást lecseréltem kiadós vacsorákra, valamint nem figyeltem már az ételek mennyiségére sem. Ebben a három évben folyamatosan jojózott a súlyom, erre még rátett egy lapáttal, hogy másfél éve irodai munkát találtam a gyes lejárta után, így egész nap ültem és unalmasabb perceimben rágcsáltam. Sokszor jött az óriási elhatározás, hogy n,a majd most… és ez örökké tart… aztán lett belőle egy-hét-tíz nap, mire kiéheztem a fehér mérgekre (cukor, liszt) és kiborultam ezek hiányától, majd óriási falásrohamokkal vigasztaltam magam. Valahol mélyen a lelkemben tudtam, hogy ez így nem helyes.

Két félelmetesen élesnek tűnő, téves riasztás után kissé csalódottan mentem be a terminus napján a kórházba. Az ilyenkor szokásos fájásmérés eredménye teljesen lelombozott. Az NST- görbe szögegyenes volt, sehol egy kósza dombocska. Mégis legbelül azt éreztem: vigyázat, ez a gyerek csal. Az esti Hollandia-Chile vb-selejtezőre a férjem, Peti áthívta két barátját. Ha már nem szülünk, akkor érezzük jól magunkat alapon. Ahogyan az előtte lévő napokban is, szépen legurítottam a lekváros-fahéjas szülést beindító főzetet, majd egy tál chips társaságában leültem meccset nézni. Az első félidő végére tízperces fájásféléket produkáltam. Közben befutottak a srácok is, akik csodálkozva nézték, hogy két szabadrúgás között, a tévé előtti szőnyegen, az aranyfonál-légzés fájáskönnyítő mivoltát mutatom be, és négykézláb azt képzelem: a kontrakció hullámként halad át rajtam. A második félidő végére hárompercenként jöttek a fájások. Vendégeink sietősen távoztak, mi pedig gyorsan felkaptuk a csomagokat és elindultunk a kórházba.

Körülbelül öt éve volt. Ülök egy távoli település templomában.  Gyászmise van, és próbálom visszafojtani a mosolyom, életemben nem hallottam még kántort ennyire hamisan énekelni. Séta a temetőbe. Gyászszertartás, állok az urna mellett, a közeli hozzátartozók gyűrűjében. Sírnom illene, de nem megy. Hulló göröngyök, virágok, részvétnyilvánítások, puszi-puszi,  „nagyon szeretett téged...”. Ez tőrdöfésként hat. Nagyon szeretett? Nem tudom. Egyben azonban biztos vagyok. Úgy szeretett, ahogy nem lett volna szabad.

Izabella hercegnő a bástya tetején állt, és nézte a vár alatt dúló csatát. Egyik csillagszeméből könnycsepp gördült édesapja emlékére, akit Homokmandala boszorkánya, Vandaliza változtatott hattyúvá. Ott ringatózott a vár mellett terpeszkedő, fáradtkék vizű tavon, és hosszú nyakát nyújtogatta, hogy lássa a csatateret. A hercegnő másik szeme éberen figyelte Márkó királyfit, aki az aranypor-parti sereget vezette.

Matyi fiam a napokban lesz féléves. Kifejezetten nyugodt, mosolygós, kiegyensúlyozott gyerek. Úgy alakult, hogy négy hónapos korától eleinte anyatejet kapott tápszeres hozzátáplálással, utána kizárólag tápszerrel, majd reggelire és vacsorára tápszer és mellé ebédre főtt zöldségek, délutánra pedig friss gyümölcs és hozzá darált keksz/babapiskóta került terítékre. Ezt a rendszert az orvosával és a védőnőjével, illetve családon belül egy másik védőnővel is egyeztettük, és mindenki ezt gondolta jó iránynak, és eleinte tökéletesen működött. A fiam nagyon jó evő, minden ízt befogad, érdeklődve vette a kanalat, a tányért, tehát minden szép és jó lehetne, de nem az.

A világ legjobb dolga ikres anyának lenni. Óriási öröm (és persze munka).

Bár már csak három hét van a nyári szünetből, ez az idő bőven elég arra, hogy a gyerekek elolvassanak egy új könyvet – vagy mi olvassunk fel nekik egy-egy tikkasztó nap estéjén. Könyvajánlónkban egészen kicsiknek is javaslunk szórakoztató kiadványt, az óvodásoknak, kisiskolásoknak is mutatunk könyveket, és a nagyobbakról sem feledkezünk meg.

Jó tanács még korábbi stádiumú kismamáknak: 34 hetesen nem jó ötlet hajnali kettőig bulizni, még ha az egy szem bátyád esküvőjén is vagy (mert ezzel sem tudod ellensúlyozni azt, hogy lekéstétek a boldogító igent - nagyonkösziBKV)! Szerintem 10 éve nem csináltam olyat, mint most vasárnap, mert csak enni és pisilni keltem ki az ágyból. A derekam még elviselhető volt (lehet azért, mert hozzá vagyok szokva, hogy az fáj), de az ágyékom és a combtöveim többször könnyeket csaltak a szemembe. Végül délután egy fél órás békaülés enyhített rajta, de még este is úgy jártam, mint akinek tele a gatyája. Amikor már úgy aludtam el este, hogy kész vége, most hat héten keresztül ez lesz, pedig mennyi dolgom van még – akkor őszinte meglepetésemre hétfő reggel kipihenten, 10 százalékig fájdalommentesen keltem fel. Persze a Kis Drágát kellett pár percig simizni, hogy mozduljon arrébb a teli hólyagomról, mert ha így felállok, akkor szőnyegpucolás lesz, addig Borka „HAMI” felkiáltásokkal hozta az ágyhoz az itthoni pólómat, és vadul puszilgatta a térdem.