144. oldal - Bezzeganya

Minap fogorvoshoz kellett mennem, tartottam tőle, hogy nem egy-két percet vesz igénybe a művelet, ezért megkértem a nagymamát, vállalja az unokákat egész délelőttre. Végül a fogorvos gyors volt, én meg bátor, matricát mégse kaptam, így gondoltam, a sok ráérő időben megajándékozom magam valami kellemes elfoglaltsággal, és egy bevásárlóközpontnak vettem az irányt. Önmagam megnyugtatására, hogy mégsem élek vissza a drága nagymama jóságával, míg ő küzd a kölkökkel, én csak úgy tengek-lengek, és gyorsan megjártam a postát, a gyógyszertárat meg miegymást, majd tiszta lelkiismerettel betértem a turiba, és zombiüzemmódba kapcsoltam.

Sajnos ez most nem egy vidám történet. Egy kamasszal nem mindig vidámak a napok, sokszor durcás és makacs. Sokat alszik napközben és sokáig van fent éjjel, minden vita ellenére. Kapott engedményeket a nyári szünetre (bérletvásárlás, hogy ne kelljen lemondania Pestről, plusz zsebpénz stb.), cserébe nincs agyondolgoztatva, bár úgy gondolom, a mai fiataloknak szükségük van a munkára. Mármint hogy otthon segítsenek. És nem azért, mert én nem bírom, egyszerűen korának megfelelően kell feladatokat kapnia egy gyereknek, hogy a család az család legyen és ne egy agyonhajszolt Anyu, aki mártírként este 10-kor teregeti a ruhákat, és utoljára megy fel aludni (azért ez speciel így szokott lenni). Anyukám ilyen volt. És most mikor panaszkodok a Nagyra, csak mondja: jaj, de neked sem kellett... hát, mondanám neki, hogy igen nagy hiba volt, hogy nekem sem kellett. Magát szívatta, de rendesen. Én erre nem vagyok hajlandó.

Rendszeres olvasója vagyok az oldalnak, mióta babát tervezünk a férjemmel. Gondoltam, megosztom veletek kisfiam születésének történetét. Az élmény elég friss - kéthetes a manó - és egyelőre annyira közeli, hogy a második babámat csak programcsászárral vagyok hajlandó megszülni, legalábbis most még így gondolom. Nem igazán arra számítottam szülés címén, ami történt. Hozzá kell tennem, hogy magával a szülés „folyamatával” sosem tudtam megbarátkozni. Mindig egy szükséges rossznak tartottam, aminek a végén oké, hogy ott van a csoda, de az addig vezető útban semmi szépség nincs. Egyszerűen csak borzasztó, valami olyasmi, amit semmi kedvem nem volt kipróbálni.

Variációk egy témára…

Nyáron sok salátát, natúr húst és gyümölcsöt eszünk, az édességeket sem vetjük meg, de ezekből is a könnyű krémes-gyümölcsös hideg desszerteket részesítjük előnyben. Arra gondoltam, hogy most ilyeneket szedek össze nektek. A válogatás során igyekeztem figyelni arra, hogy a tűzhelyet/sütőt ne, vagy csak egy minimális időre kelljen bekapcsolni. Remélem, mindenki talál majd az alábbiak közül az ínyére valót.

Forrás: Fortepan

Kedves anyukák!

Az alábbi levelet egy XI. kerületi bevásárlóközpont vezetőségének küldte egy olvasónk, melyben panaszt tesz a biztonsági őrök viselkedésére. A vezetőség válaszlevélben reagált.

Akár nyaralás előtt, után vagy közben vagytok, heti ajánlónkban most is minden bizonnyal találtok érdekességeket csakúgy a verőfényes, mint az esős napokra.

Hidegfront! Gondolom, nem csak én vártam erre úgy, mint a Messiásra. Múlt héten egymás után három éjszaka volt 35 fok körüli hőmérséklet a szobánkban, így a vasárnap esti 27 fok igencsak lázba hozott az alvási szándékaimat tekintve. És igen! Csak háromszor keltem fel éjszaka! De végre aludtam 8 órát. Ehhez némi köze annak is lehet, hogy vettem egy tönkölyhéjjal töltött szoptatós párnát, aminek pont jó alakja van ahhoz, hogy oldalt fekve a pocakomat ne nyomja, de a térdemet-karomat át tudjam vetni rajta, így tökéletes alvópózba kerülök. Már persze, ha Borka nem foglalja be, mielőtt rácsavarodnék...

26 hónap. Nem tudom, hány nap. Akinek van kedve, számoljon utána. Nekem sem erőm, sem agyam nincs hozzá. Ugyanis ennyi ideje nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Ennyi idős a gyermekem. Bár, ha jobban belegondolok, a terhesség utolsó időszakában kezdődött már. A gyakori vécére járás meg az izgalom. Akkor 27 hónap. Adjatok hozzá még harminc napot. Kimondani is sok. A kialvatlanság számomra eddig ismeretlen, borzasztó és ijesztő oldalamat hozta elő.

előzmények itt

Szülés másodszor

Történt, hogy hosszú szervezkedés után egy két és félnapos pihenést terveztünk, baba nélkül. Hős anyóskám bevállalta a babát, mondván és remélvén, hogy nagy baj úgysem lesz. Készültünk persze B tervvel, hogy ha akármi van, anya buszra száll és hazajön. Úgy esett, hogy a B terv lépett érvénybe, és egy napig itthon jópofizva babám előtt, halkan magamban sirattam az Énidőmet, amit nem kaptam meg. A sok morfondírozás után ez kerekedett ki a fejemben:

Kuszkusz óvatosan somfordált be gazdája szobájába. Először bumfordi fejét dugta be a résen, majd mancsával meglökte az ajtót. Döbbenetére Herceg a padlón térdelt, ütemesen előre hajladozott. Közelebb lépett, és megszagolta a kisfiú hátsóját.

Aki azt gondolja, a házasság cukormázzal leöntött, púderrózsaszín lufi, az téved. A héten ugyanis kéthónapos terhesen elvetéltem. Klasszikus módon kezdődött. Kétcsíkos pisi. Először nagyon halvány, majd úgy öt nap múlva erősödő. Izgatottság, némi félelem. Többek között mitől? Kitalálták! A vetéléstől.

Még terhesség előtt kezdtelek benneteket olvasni. Azóta megvan az én két kis csöppségem. Ők programcsászárral születtek, úgy hogy úgy gondoltam, én is „tollat” ragadok. Elég sok rémtörténetet olvastam a programcsászárokról. Szerencsére nekem ezek mind ismeretlen dolgok. Kb. ilyeneket írtatok: programcsászár volt, mégsem tudtak rólam / szétrepedtem császár után / fájt műtét közben / szörnyű volt a lábadozás...

Mostanában az a gondolat, foglalkoztat, hogy szaranya vagyok, mert a gyerekemnek, ha rajtam múlik, nem lesznek nagyszülei. Mert képtelen vagyok átlépni a saját korlátaimon, és nem tudok megbocsátani se a saját anyámnak, se anyósomnak.

Rendhagyó programajánlónk jelentkezik - 5 fürdő legalább 10 csúszdával a szélrózsa minden irányából.

Harmadik trimeszter, 31. hét...

Érdekes dolog a babavárás. Előre ütemezett rendszerrel vizsgálnak meg, vesznek vért, kukucskálnak be a kis mütyürhöz, majd megint a véred adod. Valahogy úgy érzem, ez is segít abban, hogy átérezzem ezt a csodát.

Többen írtatok, hogy lassan letelik az idő, várjátok a posztokat, beszámolókat. Nem ezzel a témával készültem eredetileg, sokkal vidámabbat szerettem volna írni. De az élet néha máshogy alakul. Az elmúlt hónapokban vártunk és a hetek elteltek. Egyre jobban bizonyos vagyok benne, hogy semmi sem történik véletlenül. Például pont akkor sikerült munkahelyet váltanom, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább. Például olyan helyre kerültem, ahol társadalmilag is hasznos munkát végzünk és jó emberekkel vagyok körülvéve, akik közül egy az édesanyám. Vagy például az, hogy tíz hét alatt nem érkezett meg az immunológiai vizsgálat egyik összetevője.

Egy év külföldi tartózkodás után landol a géped Budapesten. Végre viszontláthatod a lovadat. Az egyik első SMS a lótartótól érkezik, aki gondját viselte távolléted alatt: "holnapután elaltatják a lovadat, kérlek hívj". Te mit éreznél?

A heves érzelmeket és vitákat kiváltott szüléstörténet után itt a folytatás, mely kevésbé érzékeny témát érint. Kórházi tartózkodásunk néhány napját szeretném összefoglalni. Úgy érzem, sokakat érdekelhet, hogy hogyan működik a gyermekágyas osztály a „fejlett nyugaton”, mit ajánlanak nekünk, mint elsőgyermekes szülőknek, mit csinálnak másképp, stb. Az előző sztori ott ért véget, hogy a két újszülött csöppséggel várakoztam arra, hogy a műtét után mikor találkozhatunk végre édesanyjukkal.

Sokáig mondogattam, hogy nekem aztán sohasem lesz gyerekem, férjhez sem fogok menni tuti, dehát mit mondhattam volna, mikor megkaptam a gyűrűt? Gyereket azonban továbbra sem szerettem volna. Nem éreztem, hogy ketyeg az órám, nem éreztem, hogy fészket kell raknom, nem érztem, hogy most aztán ide egy gyereket nekem, de azonnal. Nagyjából az összes döntésemet így hoztam meg az életben, ez sem volt kivétel.

3,5 hó, 6330 g

Panka, Csiribí és Bonifác soha életében nem látta még a tengert, így el sem tudták képzelni, milyen gyönyörű. Nelly elégedetten figyelte barátai ámulatát.

A jövő héten szerdától Tihanyban rendezik 5. ARTplacc Kortárs Művészeti és Design  Fesztivált: idén  a korábbi képzőművészeti főprofil mellé bekerül a kortárs hazai design is, sőt, műgyűjtők számára aukcióval is készülnek,de aki csak úgy gyerekkel-családdal nézne körbe az ötnapos fesztiválon, az is találhat kedvére valót.

Mikor lesz gyerekem? Ez a hónap lesz a nyerő? Most hányadik nap vagyok, ma lenne jó együtt lennünk, vagy inkább holnap, vagy már lemaradtunk róla? Nem, nem számolom, direkt terelem másfelé a gondolataimat, mert akkor túlságosan rástresszezlek, – mondjuk így is, de próbálom elhitetni magammal, hogy aztán én még mindig marhára spontán vagyok – de így is tudom. Hisz szúr a hasam alja, tojásfehérje nyák, akkor ovuláció van, elcsábítom a férjet és hajrá. Próbálom megteremteni a spontaneitást, de azért a fejemben benne van, hogy hátha most, sikerül, hisz miért ne sikerülhetne éppen most?