143. oldal - Bezzeganya

Az utolsó sikertelen beültetés óta a mai napig már majdnem két hónap telt el. Szalad az idő, bár néha még ezt is ólomlábaknak érzem. A beültetés napján, mintegy előrelátóan, a biztonság kedvéért kértünk egy konzultációs időpontot orvosunkhoz, bár nem igazán az íróasztal két felére szeparált beszélgetésre vágytunk. Az asszisztens hölggyel meg is beszéltük, hogy jobb volna ezt egy UH időpontra lecserélni, amin persze mi nagyon rajta voltunk. Mivel azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy leginkább vártuk, kb. három hét gondolkodási időt kaptunk, mielőtt a megbeszélés napja elérkezett. Az egyetem óta, a belém vert mérnöki szemléletmódnak köszönhetően az a típusú ember vagyok, akit megnyugtat, ha tud előre tervezni. Persze ennyi idő és tapasztalat után már tudom, hogy ez nem az a bicikli, de legalább a rugalmasságom és kompromisszumkészségem fejlődött. Így már nem csak A vagy B verziókat állítok fel magamnak, hanem C és D, de esetenként még E változatot is képes vagyok megkomponálni. Aztán amikor ezek különböző kombinációi lépnek életbe, akkor ér tevékenységem a csúcsára. Szó, mi szó, a végére két változattal és jó néhány kérdéssel a tarsolyunkban érkeztünk el doktorunkhoz. Hozzáteszem, aznap délelőtt elég rohanósban voltunk, mivel férjem 9-re kapott időpontot röntgenre. És mint tudjuk, az ilyen időpontokhoz finoman szólva sem nagyon szokás toronyórát állítani, igencsak izgultunk, hogy vajon 10-re átérünk-e a város másik felében lévő klinikára. De a kihívást olyan jól teljesítettük, hogy a meddőségi központból 10 óra 3 perckor már kifelé, igen, kifelé sétáltunk! És akkor a beszélgetésről röviden.

7. hét, 5250 g

16. hét

Két gyermek anyukája vagyok, de elég sok minden történt velem odáig, hogy anya legyek. Íme, az én történetem:

(Ezt a gluténmentes „nagyokost” azért állítottam össze, hogy segítsek vele a kezdő gluténérzékenyeknek. Amikor megtudtam, hogy cöliákiás vagyok, megpróbáltam feltérképezni a lehetőségeimet, és a családban más érintett is van, akinek már én adtam tanácsot. Így jött az ötlet, hogy egy ezen a felületen is megjelenjen, hátha segít valakinek. Rengeteg forrás van a neten magyarul és angolul is, ez a poszt részben azok összegzése, részben az eddigi tapasztalatok leírása. A tervek szerint írok majd a „gluténmentesítésről”, a cöliákiával kapcsolatos tévhitekről, éttermi evészetről, a kurrens kutatásokról, alapanyagokról, receptekről stb. Az első posztban a vásárlásról lesz szó.)

- Egy életem, egy halálom,

A spárga – más néven csirág, nyúlárnyék - magas rost-, és víz-, de alacsony kalóriatartalmú zöldség, gazdag A, B, C és E-vitaminban, folsavban, ásványi anyagban és nyomelemekben is bővelkedik. Gyógyhatásait évszázadok óta ismerik, vízhajtásra, vesekő ellen használják. Egyetlen mellékhatása, hogy a vizelet kifejezetten erős szagú lesz tőle, ennek okára azonban még nem derült fény.

Lassan egy éve, hogy nagyobbik gyermekem elhagyta az általános iskolát. Mivel az iskolapadban töltött nyolc éve igen tanulságos volt számunkra, megpróbálom most összegezni a tapasztalatokat.

"Többórás szabadidejükben a magyarok inkább tévéznek vagy zenét hallgatnak, mozgással és kulturális tevékenységgel kevesebb mint 30 százalékuk töltődik fel"- írta nemrég egy kisebb felmérés, de a korábbi kutatások se írják túl sűrűn, hogy itthon tömegeknek lenne jelentősebb hobbija, kiterjedt és ápolt baráti kapcsolathálója, nem is beszélve olyasmiről, mint önkéntes közösségi tevékenység, valamilyen civil szerveződésben, helyi közösségben aktív részvétel. Idős skót barátom viszont lelkesen mesélte: alig jutott be a Nemzetközösségi Játékok (arrafelé népszerű, sokakat vonzó sportesemény-sorozat) önkéntesei közé, akkora volt a tülekedés, pedig a munkáért egy fillért se ajánlottak. Más brit ismerőseim is lelkesen önkénteskednek, LinkedIn-es dicsekvéssel vagy anélkül.

Én magam ugyan 33 éves, de anyaként csak 6 és fél hónapos vagyok. Ebből következik, hogy van egy 6 és fél hónapos kisfiam. Így együtt születtünk meg 6 és fél hónapja. Visszatekintve kicsit többnek érzem, kb. 10 évnek, annyi minden történt ezalatt az idő alatt a korábbi életemhez képest.

A fesztiválok májusban már egyik hétvége programjából sem maradhatnak ki, de a kellemes tavaszi időben érdemes ellátogatni kissé távolabbi területekre is, akár Budapest környékére, akár egy pár kerülettel odébb.

Fel is kerekedtem, hogy felvásároljam a piacot - amit elsöprő sikerrel vittem véghez. Természetesen a csordulásig telt banyatankomban előkelő helyet foglalt el egy fél kilós doboz eper is, ami ugyan még nem szabadföldi, de legalább magyar, és elég jó íze van ahhoz, hogy kirugdaljon ebből a nyúlós melankóliából. Már csak a piacon az illatát beszívni gyönyörűség volt. Persze ennyi málhával megvártam az Embert a Keletinél, és rádobtam Borkát, hogy hazafelé hagy üljek fél órát nyugton.

Ezen a héten folytatom a lombik-témában feltett kérdéseitekre a válaszadást.

Mielőtt babát vállal az ember, érdemes általános kivizsgálásra menni mind a leendő édesanyának, mind a leendő apukának. Érdemes felmérni, milyen betegségek fordultak elő a családban, és a testi felkészülés mellett lelkileg is rá lehet hangolódni a terhességre – mondta el Dr. Tsehai Nega szülész doktornő, aki azt is elárulta a Bezzeganyának, hogyan tud segíteni mindebben az orvos.

Tulajdonképpen egybefüggő akart ez lenni. A terhesnaplótól a szülésélményen át a Pepenaplóig. A szopásos szoptatás csak közbevetés lett volna. Na, mindegy. Pepe az első gyerekem, aki felkúszott a mellért, ahogy meg van írva (na, jó, nem tették olyan messzire), és rá is szívta magát ügyesen. A csecsemősnővér is elmondta, mennyire kis formás és ügyes gyerek, és hiába tudtam, hogy mindenkinek ezt mondják, azért magamban, mint egy tipikus anyuka, megállapítottam, hogy ííígya, az én gyerekem a legszebb újszülött a világon. Az idén, tette hozzá Középső, mikor ezt itthon is közöltem, szóval azóta én is így mondom. Tehát az én kisebbik fiam a világ legszebb gyereke az idén. (És mert magunk között vagyunk, nem fogom elmagyarázni, hogy ez mért nem sértő más anyukákra és gyerekekre nézve).

15. hét

Anno megosztottam veletek második fiam születésének történetét, és páran arra voltatok kíváncsiak, hogy az elsőt milyen volt megélni, mivel akkor még csak 16 voltam. Most elmondom. Teljesen átlagos kamaszként éltem mindennapjaimat. Elvégeztem az általánost, felvettek egy középiskolába irodalom-dráma tagozatra, így indultam neki a nyári szünetnek. Akkoriban kezdtem el belekóstolni a bulikba és az éjszakai életbe. Megismerkedtem egy fiúval, aki persze idősebb volt nálam pár évvel, és tipikus rossz fiú híre volt a faluban. Természetesen pont ez vonzott benne. Összejöttünk, jól elvoltunk, majd 8 hónap együttjárás után lefeküdtünk egymással. Hogy a lényegre térjek, valószínűleg egy átbulizott, bódult éjszaka után maradhattam terhes,amit persze akkor még nem tudhattam. A gyanúja fel sem merült, mivel ha hiszitek, ha nem, még három hónapig megjött a mensim, igaz, hogy össze-vissza, de megjött. A negyedik hónapban viszont elmaradt,ezért kénytelen voltam szólni édesanyámnak, hogy szerintem baj van.

Többször is olvastam cikkeket nálatok az abortusz témában és fiatal lányként és is sokat okosodtam belőle, kifejezetten sokoldalúnak és színvonalasnak találtam. De egy dolgot sajnos  mindig elfelejtenek megemlíteni azok, akik az abortusz mellett vannak, és mint szempontot sosem vesznek figyelembe, mégpedig azt, hogy mit dobunk el valójában, amikor ezt tesszük. 18 éves lány vagyok, tele tervekkel, szeretnék orvos lenni, akár a háborús övezeti missziókat is vállalnám, mert tudom, hogy tele van a világ olyan gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt, akiknek erre szüksége van.

Sose hittem volna, hogy első terhességemről és az azt lezáró szülésről egykori egyetemi tanárunk szavai jutnak majd eszembe, de azért leírom őket, mottó helyett.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki már látott tudósok és műkedvelők által  összerakott képeket ( például itt, itt, vagy akár itt meg itt), alájuk írt kérdésekkel, hogy aztán döbbenve tapasztalja, mennyire képes minket átverni egy trükkös látvány, pontosabban a saját szemünk a saját agyunkat.

Véletlenül keveredtem pár hónapja a blogra, de itt ragadtam, mert nagyon őszinte, érdekes, sokszor sírós-röhögős írásokat olvashattam eddig. Én egy 33 éves, párkapcsolatban élő nő vagyok, aki jelen pillanatban igencsak össze van zavarodva (újraolvasva, amit írtam, ez majd az írásomban is tükröződik, bocs). A problémám: egy csomó feltétel adott, hogy lassan elgondolkozzunk a gyerekvállaláson, de nagyon sok kérdés és kétely van bennem ezzel kapcsolatosan.

Május 6–12.

Örömmel mutatok be nektek egy itthon egyedülálló könyvet, mely közös munkánk gyümölcse. Hosszú évekig gyűjtöttem az általatok beküldött szüléstörténeteket, melyeknek egy külön honlapot is létrehoztam korábban. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a gyűjtemény nyomtatott formában is megjelenjen, és tavaly év végén nekiálltam a megvalósításnak.

20. hét

És akkor jöjjön a kérdések - válaszok, feltevések és kijózanító valóságok hete. Csak hogy mindenki értse, erre a hétre nem maradt kimondottan személyes történet, mivel a lombik-kezelés malmai nem őrölnek olyan gyorsan. Legközelebb május 6-án lesz olyan esemény, amit el tudok mesélni nektek, így azt gondoltam, hogy addig a bennetek felmerülő kérdéseket válaszolnám meg a következő posztokban. De izgalomra semmi ok, a témakört érintő néhány érdekességgel én is készülök! A gondolat megszületésekor, ami a kitekintésekben feldobott témákat illeti, nem mértem fel, mekkora fába is vágom a fejszémet. Előző posztom alatt kialakult éles vita kapcsán döbbentem csak rá, hogy ugyan az életem egy szegletét osztom meg mindannyiótokkal, viszont ez az enyém, így megvan az a privilégium, hogy a saját döntéseimet, érzéseimet véleményezhetem. Ezen a határvonalon átlépve, a felmerülő témákkal kapcsolatosan viszont éles a határmezsgye a véleményezés és a bírálat között, így igyekszem ezeket a lehető legjobban körbejárni és még véletlenül sem ítélkezni. Hiszen tudjuk, kinek a pap, kinek a papné, és van, akinek a paplan is bőven elég.

Amikor a kislányom kétéves lett, úgy gondoltuk, előrukkolhatnánk valami olyan szülinapi ajándékkal, ami hosszabb távra szól. Mivel tavasszal vettünk neki egy kis játszóházikót – nem húsvétra, csak úgy, mert akkor volt éppen annyi az ára, mint amennyi –, gondoltam én, kapjon bele egy kis babakonyhát, mert igencsak érdekli, mi is folyik az igaziban.

A terhesség előtt kialakult cukorbetegség és epilepszia esetén gyógyszeres átállás szükséges a várandósság alatt, az akne kezelésére használatos gyógyszerek alkalmazásakor nem javasolt teherbe esni, csak másfél hónappal a kezelés befejezése után. A terhesség alatt rendszeresen szedett altatók és nyugtatók a drogokhoz hasonlóan függőséget okoznak a babánál is, a cigaretta teljesen kiiktatandó, a rendszeres alkoholfogyasztás is kerülendő, ha várandós kismamáról van szó. Terhességet veszélyeztető szerek témakörében kérdeztük Dr. Kovács Zoltánt, aki tizenöt éve praktizál szülész-nőgyógyász szakorvosként és természetgyógyászként.

Fontos film a múlt héten bemutatott Jack: olyan rejtett problémára hívja fel a figyelmet, amelyről nem tájékoztatnak a baba-mama magazinok vagy éppen a híradó bűnügyi mellékletei.

(X)