133. oldal - Bezzeganya

A sztori 2014 júliusában kezdődött, amikor vettünk egy házat, amit ugyan fel kell újítani, de azt gondoltuk, hogy mire jön a baba, addigra tudunk költözni. Már májusban abbahagytam a gyógyszer szedését, de meg akartuk várni a hat hónapot, hogy „tisztuljak”. Augusztusban már nem bírtunk magunkkal. Szeptemberben elmentem egy jó nevű nőgyógyászhoz, hogy kukkantson már be, hogy minden oké-e, mert babát szeretnénk. Még elküldött kardiológushoz, aki szintén zöld utat adott. Szeptember közepén még megjött, októberben már nem. Még csak három napja késett, amikor már vettem tesztet. Azonnal pozitív lett!

Nagyjából félévente megszokhattuk, hogy a Mezőgazdasági Múzeum jelentkezik egy interaktív, látványos kiállítással. Az idén szakítottak a természettudományosabb témákkal (korábban például az idővel, vagy Afrika állatvilágával ismerkedtünk). A mostani interaktív kiállításba lépve a látogatók egy képzeletbeli Varázskastélyban találják magukat, ahol bátorságukat és ügyességüket próbára téve misztikus kaland részesei lehetnek.

2015-ben szültem meg a gyerekemet a debreceni Kenézy Kórházban.

Mint három, továbbtanuló kamasz gyerekét egyedül nevelő anyuka, gondoltam, hogy nem lesz könnyű az idei év, de erre azért nem számítottam. A felvételi rendszerrel egyébként sem értek egyet, nem értem, hogy miért kell kitenni a gyerekeket ennek, tele vannak rettegéssel és nagyon izgulnak. De most nem erről szeretnék írni. Már az iskola kiválasztása sem egyszerű: milyen suli legyen és hol? A kamasz, 14 éves gyereked meg csak néz rád, mintha kínaiul beszélnél, nem igazán érdekli az egész. Mondhatod neki, hogy ezen múlik az életed, figyelj, dönts… de ha épp szerelmes és lusta? Tojik az egészre. Pont abban a korban vannak, amikor egész nap csak feküdnének, kezük a bokáig ér, tele vannak pattanással és elkezdi érdekelni őket, mi is van odalent. Miért érdekelné őket a továbbtanulás?

Jó pár hét eltelt az előző írásom óta. Jelenleg 36. hetet tapossuk, a fiúcska olyan április elejére várható. A legutolsó vizsgálat, amiről írtam, még a 29. hét környékén volt, azután eltöltöttem pár napot Németországban. Hát, aki azt mondja terhesen könnyű a repülés, azt irigylem, mert én a repülés részét nagyon megszenvedtem. Émelygés, fehéredés, sok-sok erős hasmozgás. Szerencsére amint földet értünk, minden oké volt. De tényleg, leszállt a gép, átültem a kocsiba, és hopp, volt gond – nincs gond. Haza is jöttem gyorsan, és a 32. heti ultrahang vizsgálaton minden rendben volt, megkaptuk az aktuális fotót, az orvos is elégedett volt, majd visszarendelt a 36. hétre még egy ultrahangot csinálni. Akkor vesz majd kenetet és ideadja a labor beutalót. A közte lévő négy hét mozgalmasan telt el, hiszen dolgoztam még, plusz a hétvégéken is lejártunk vidékre a családjainkhoz.

10. hét

Amikor megérkezett az első gyermekünk, természetesen mint minden szülő, mi is a reklámokból tájékozódtunk, és a legjobbnak hitt termékekkel vettük körül szemünk fényét. Aztán azt vettem észre, hogy a pár hónapos babám bőre szárad. Na, de miért, hiszen olyan „jó minőségű” a fürdető, a popsikrém, a sampon, a babaolaj, és még a mosószer és az öblítő is szenzitív. Hogyan fordulhat akkor ez elő?

A hetvenes-nyolcvanas évek iskolai, állami ünnepeinek volt valami összetéveszthetetlen dohos szaga, rátelepült vastagon valami egyenunalom, mint a felszálló por az iskolaudvaron vagy a színházterem nehéz függönyéből, összemosva, egyenízűvé téve valódi és hamis ünnepet, március 15-től november 7-ig.

Széthagyja a ruháit a lakás különböző pontjain. Nem cseréli ki az elfogyott vécépapír-gurigát. Szó nélkül elveszi a szempillaspirálomat, amit teljesen máshol találok meg végül félórás keresés után, két fülpiszkálóval egyetemben, melyekkel az elkent szemfestéket próbálta meg eltüntetni a szeme alól. Nem csavarja vissza a fogkrém tubusára a kupakot, és a fogkefével együtt a csapba dobva hagyja. Ha megkérem valamire, még végig sem mondom a kérést, már odavakkantja, hogy NEM!, vagy órákig nyárászkodik, amiért rendet kell tennie a szobájában.

I. rész

Az elmúlt pár évtizedben a nők egyre gyakrabban helyezkedhettek el olyan területeken, amiken azelőtt a férfiak domináltak. Bár még mindig nem egyenlő eséllyel indulnak sok szférában, egyre inkább elképzelhető, hogy egy kislányból „bármi lehet”, ami szeretne lenni: programozó, vezérigazgató, villanyszerelő, szívsebész, buszvezető, tűzoltó, vagy űrhajós. Most már gyakran anélkül választhatnak ilyen pályát, hogy a nőiességüket bárki megkérdőjelezné. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy ugyanilyen progresszívek vagyunk-e, amikor arról van szó, hogy a férfiak helyezkednek el olyan szakmákban, amik tradícionálisan női feladatnak számítottak. És mint anyák, hogyan reagálunk arra, amikor a becsengető „védőnő” egy férfi, vagy a női szülészorvost kisegítő „szülésznő” egy fiatal srác. És mi lenne a reakciónk, ha a kisfiunk nem nőne ki a gyerekkori álmából, hogy bölcsis vagy ovis pedagógus akar lenni, hanem húszévesen tényleg annak akarna továbbtanulni. Vajon megbíznánk-e egy férfi szoptatós tanácsadóban, vagy bábában, és megkérdőjeleznénk-e a szexuális orientációját.

illusztráció

Kedvesek!

A gyerekszemész nem ugyanazt a vizsgálatot végzi és nem ugyanazokat a vizsgálóeszközöket használja, mint a felnőtt szemész, hiszen a gyerekszemésznek a kommunikációra képtelen csecsemőt is meg kell tudnia vizsgálni. Fontos, hogy a szülő együttműködjön a szemésszel, és betartsák a javaslatait: ettől is függhet a gyerek későbbi, felnőttkori látása. Dr. Hangyál Éva gyermekszemész főorvossal beszélgettünk.

Az előző héten kérdeztetek néhány dolgot, amire nem akartam csak pár szavas választ adni, így most kifejtem. Szóval jelenleg otthon vagyok htb-ként és ezen nem is akarok változtatni. Tényleg minden elismerésem azoknak, akik össze tudják egyeztetni a gyerekezést a munkával, nekem ez nem megy. Valószínűleg azért sem próbálom ezt meg, mert nem vagyok rászorulva. Öt éve vagyok otthon, és nekem, illetve a férjemnek is (meg persze a kislányomnak is) ez így jó. Nem tartom magam egy ezo-bio-öko anyunak, de odafigyelek arra, hogy mit eszünk, illetve próbálok a lehető legtudatosabban élni. Éppen ezért rengeteg időt töltök a konyhában, a legtöbb dolgot magam készítem el. Sajnos kertünk nincs, így a zöldség-gyümölcsöt a boltból veszem, ha akciós, akkor biót, ha nem, akkor a számomra legmegfelelőbb ár-érték arányút. Volt egy nagy konyhakertünk, ahol mindenfélét termeltünk, szigorúan tudományos alapon (apukám vegyész volt), így tudom, hogy melyik növénynek hogy kellene kinéznie, ha normális lenne. Épp ezek miatt a boltban is általában nem kevés időt töltök, míg mindent kiválasztok.

„Szia, te kínai vagy?”

Manapság divat úgy beszélni a nőnapról, mint borzasztó káros szokásról, amit jobb lenne, ha beszüntetnének. Mert miről is szól? Arról, hogy a nő március 8-án kap egy szál gazt, ezért fogja be a pofáját, szüljön, végezze el a házimunkákat, hozzon sört a tévé előtt bambuló férjének, nevelje a gyerekeket, és eszébe se jusson, hogy ő egyenrangú a férfival. De tényleg erről szól?!

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e a történetemet, végül úgy döntöttem, hogy megosztom veletek, hátha valakinek, akinek hasonló dolgokon kell keresztülmennie, segíthetek.

December 20 éjfél múlt egy kicsivel, két nappal a programozott császár időpontja előtt. Párommal felsóhajtunk, hogy akkor nagyjából elkészültünk mindennel, már csak a kicsi születésére várunk. Megtaláltam a papucsomat a kórházi csomagomhoz, áthúztuk az ágyneműt, megvettük az utolsó „fontos” kelléket, a szagzáró pelenkatároló kukát és befejeztük a babakocsi váz lefóliázását (használtan vettük, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy kicsit feltuningoljuk). Ahogy lefekvéshez készülődtünk, lehajoltam egy szennyes zokniért, amikor valami furát éreztem, de nagyon enyhén. Még átfutott a fejemen, hogy nem a burok repedt-e meg, de az egész egy kósza villanás volt, nem is foglalkoztam vele. Pár perccel később, ahogy mostam a fogamat, éreztem, hogy valami csorog a combomon. Az nem lehet, hogy bepisiltem. Basszus, ez a magzatvíz!

A nők sokféleképpen állnak hozzá a szülés fájdalmaihoz, és különböző technikákkal próbálják elviselhetővé tenni azokat. Van, aki mászkál, van, aki meleg fürdőbe bújik, van, aki összegörnyedve nyögdécsel, van, aki azonnal anesztest és epidurált rendel magának. És ott van Angela Gallo, egy ausztrál anyuka, aki arra buzdítja a nőket, hogy nyúljanak magukhoz és maszturbáljanak, ha lehet, akkor egészen az orgazmusig.

2015-ben született meg a kislányom a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház szülészetén programozott császárral, a baba farfekvése és a terhes diabéteszem miatt. Terhesgondozásra nem a kórházba jártam, így arról nem tudok nyilatkozni, csak a vérvételről, ahol normálisak voltak a nővérek, de kicsit lassú a folyamat a sok papír miatt, illetve a diabetológiáról, ahol kétórás a felkészítés a diétára, és nekem háromhetente kellett mennem, nem voltak túl szimpatikusak, de bunkók sem. Az egyik szülésznő volt a magánorvosom asszisztense, így az utolsó két hétben ő csinálta a ctg-t, illetve vele beszéltem meg az időpontot a programcsászárra. Minden héten beszéltünk róla, többször megkérdeztem, hogy apa ugye bejöhet a műtőbe? Mire a válasz mindig igen volt.

Harmincéves vagyok, és az első babámat várom két sikertelen terhesség után. Érdekes ez is, mennyit változtam az elmúlt időszakban. A főiskolás éveim alatt és még elég sokáig azok után is úgy éreztem, én nem akarok férjet, gyereket. A tizenéves korom elején túlsúllyal küzdöttem, én voltam az osztályban az okos, kövér lány. 15 évesen döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább, én nem akarok többet okos és kövér lenni. Megtaláltam magamnak az aerobikot. Anyukám szigorú volt, állította, a fejlődésben lévő szervezet nem fogyókúrázhat, így az egyetlen dolog, amivel számolhattam, az a heti három, később négy aerobik óra lett. A gimi végére már egész jó formában voltam. Azután jött a főiskola, már nem engedtem a szüleimnek, hogy dirigáljanak nekem, jött a jól átgondolt diéta, és kezdetét vették a futóversenyek is. Így lett az okos, kövér lányból okos, vonzó lány. Én észre sem vettem, hogy lettem fokozatosan egyre külsőség-centrikusabb.

A gyerekeknél leggyakrabban megjelenő, főként légúti-, és a bőr allergiás tüneteit pollenek, a háziporatka ürüléke, penészgombák, és állati szőrök: macskaszőr (illetve a macska nyálának fehérjekomponense), kutyaszőr, toll okozzák. Emellett csecsemőkorban a korai tehéntej alapú táplálék bevezetése légúti, emésztési és gyakran bőrtüneteket okozhat. Az allergiáról beszélgettünk Dr. Zsigmond Györgyi gyermek allergológus-pulmonológussal.

Miért nem vittem a negyedikes fiamat iskolába? Lassan négy év telt el azóta, hogy beléptünk az iskola kapuján. Pedagógus végzettségű házaspárként az egyetemen mindent megtanultunk az alternatív pedagógiáról, korszerű módszerekről, amit lehet. Fiam négyes-ötös tanuló, mégis érzem a rendszer hiányosságait. Sajnos Magyarországon hatalmas szakadék van az óvoda s az iskola között. A vegyes csoportok sem kedveznek annak, hogy a nagycsoportosok egy picit az iskolára hasonlító légkörben létezzenek az óvoda utolsó évében. Van az oviban kötelező foglalkozás, de az a negyven perc össze sem hasonlítható a kisiskolásokra első osztályban rázúduló követelményrendszerrel. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ovi utolsó évén változtassanak!

8. hét

A minap a gyerek átküldött telefonon egy játékboltban készített képet „Anya, ez jó játék?” kérdés társaságában. Rögtön izgatott lettem, gyerekkorom kedvenc társasjátéka jelent meg a kijelzőn. Előjöttek az emlékek: amikor kicsi voltam, édesapámmal rengeteget játszottam az Élve fogd el című játékkal. Órákon át képesek voltunk állatokat cserkészni, és úgy emlékszem, ő is élvezte a játékot. Nem volt kérdés tehát, hogy a középső lányom születésnapjára megveszem a társast, és ha már játékboltban jártunk, beficcent mellé még egy: a memóriafejlesztő Brain Box sorozatból a Farm doboz.

A japán nők és a szexualitás. Tudom, kicsit kényes a téma, de mindenképpen ide kívánkozik. Először is szeretném leszögezni, hogy mivel Japán nem keresztény ország, ezért e témához való hozzáállásuk is teljesen más, mint azt mi Európában megszokhattuk. Itt a szex teljesen természetes dolog, nem számít bűnnek. Beszélni róla viszont egyáltalán nem illik. Ezért is van, hogy a japán iskolákban nemigen van felvilágosítás. Ezt a feladatot a tonnányi pornóanyagra bízzák. A szigetországban már 13(!) éves kortól vásárolható pornográf tartalmú magazin, míg a nagykorúságot csak 20 évesen érik el. Innentől kezdve vásárolhatnak alkoholt és cigarettát.

Ma egész nap nem lehetett a mosolyt letörölni az arcomról. Az én osztálytermem üres volt. Nem jött egyetlen gyerek sem, saját önszántából. A múlt héten sokat kérdezték, mi az a sztrájk, mire jó, kell-e hétfőn jönni? Én pedig elmondtam, hogy mi a sztrájk és hogy hétfőn joguk van dönteni róla, jönnek-e. Meg kell otthon beszélni, én itt leszek, akkor is, ha egyikük sem jön.

illusztráció