134. oldal - Bezzeganya

Tudom, hogy nehéz. Három kicsi gyerekem van és külföldön élünk, a kislányom kétéves, ikerfiaim hét hónaposak. Az első hónapokat csak non-stop segítséggel éltem túl. Naponta húszszor szoptattam, a lányomnak sokszor egész nap csak a hangját hallottam a borzlyukból, ami régen a hálónk volt, és kezdetben átvette a két kis piránya. Örültem, ha mindhárom gyerek hasa tele van, a pelenkájuk tiszta, és végre lehet aludni zavartanul harminc percet. Persze ahogy nőttek, meg mi is egyre jobban felnőttünk a feladathoz, a mindennapok egyszerűbbek és sokkal mosolygósabbak lettek. Eldöntöttem, hogy már nem kell a 24 órás felügyelet, megleszek velük egyedül, néhány órás háztartási segítség elég. Nyilván akkor nem számoltam vele, hogy bizony kelhet újra éjjel mindenki két-háromóránként valami miatt, és utána jöhet a borzasztó szenvedés következő nap, hogy valahogy kibírjam, mert persze a gyerekek szuperül bírják. Ismét az igények kielégítésére szorítkozva, meg a Finger song 36-szori meghallgatásával telt el pár nap. És aztán ez is helyreállt - egy időre.

A medvének megint születésnapja volt, és hatalmas mulatságot rendezett. Előző születésnapja alig egy hete múlt el, de mit számít az, hiszen most ünnepelte igazi születésnapját. A barátai cseppet sem nem nehezményezték, hogy a medvének egyre gyakrabban van születésnapja.

A DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján szültem 2015. szeptemberében, császárral. Nem programozott volt, sajnos nem tudtam megszülni a babát természetes úton. Nekem fogadott szülésznőm volt, így az ügyeletes orvos és rezidens műtött meg. Szülésfelkészítő tanfolyamon nem vettem részt, a szülésznőmre bíztam mindent, és ő tájékoztatott is mindenről a szülés előtt és közben is, de van lehetőség ilyen tanfolyam elvégzésére díjazás ellenében.

A hétvégén nyitnak városszerte a karácsonyi vásárok, ünnepi díszbe öltözik a város és már hallani a távolból Mikulás lépteit is.

Legutolsó posztom óta jó sok minden történt, gondoltam, összeszedem megint a tapasztalataim. Egyik indok, hogy így majd én is könnyebben emlékszem rá vissza később, a másik, hogy hátha hasonló helyzetben van valaki, és kíváncsi egy másfajta megoldásra.

PR

Sziasztok! Lotti vagyok, 25 éves, egy nyugati megyeszékhelyen élek, második gyermekemet május közepére várom. Párommal hét és fél éve ismerkedtem meg, mindketten középiskolába jártunk még. Viharos, se veled, se nélküled kapcsolat volt akkoriban a miénk, de ahogy telt az idő, rájöttünk, hogy egymás mellett képzeljük el az életünket. Mindketten nagyon határozott, temperamentumos személyiségek vagyunk, így elkerülhetetlen néha a veszekedés. 2013 karácsonyán meglepett egy eljegyzési gyűrűvel, azonban az esküvőre a mai napig nem került sor. Nem érzelmi okokból természetesen, hanem egyéb rajtunk kívül álló dolgok miatt.

Az őszi szünet utolsó napján hosszasan beszélgettünk arról a gyerekkel, hogy miért kell délután aludnia az óvodában. Az azért, hogy ne legyél fáradt és hisztis, nem volt neki megfelelő válasz, így elmagyaráztam neki, hogy olyankor, mikor délután alszik, pihen az idegrendszere, fejlődik az agya stb. Így aztán végül komplett biológiaóra lett belőle, mert azt is el kellett magyarázni, mi az agy, hol van és mire jó. Lelkesen újságolta a nagyszülőknek, hogy az agya benne van a fejében, és mutatta is nekik, hogy hol, majd azt is hozzá tette, hogy abban van az idegrendszere, és azért kell aludnia az oviban, hogy tudjon pihenni az is. Aztán a következő néhány napban még végigvettük, hogy a játékoknak nincsen agyuk, mert nem élnek, csak játékok, de a kutyáknak meg a cicáknak van. Nem tudom, hogy a beszélgetésnek volt-e valami hatása, vagy egyébként is elkezdett volna aludni újból az oviban, de azóta hetente legalább két-három alkalommal alszik bent ebéd után.

A gyerekek sajátos logikájának köszönhetően, vagy a beszédfejlődés során rengeteg vicces szituáció adódik, amikor a gyerek a legváratlanabbul reagál. Jó, ha időnként meg is örökítjük a gyerek aranyköpéseit, hogy később felidézve újra lehessen nevetni rajta. Gyerekszáj „rovatunkból” válogattunk.

Tanácstalanság, hazugságok, szerencsétlenkedés a gyász körül, ráadásul ott a téma tabujellege, ami nagyjából csak halottak napja körül oldódik egy kicsit. Ilyenkor bezzeg mindenki interjúkéréssel kergeti a gyásztanácsadót, pedig haldoklás, halál vagy gyászmunka van januárban, júliusban és karácsonykor is. Singer Magdolnával beszélgettünk új könyve kapcsán, amely a gyászban magukra hagyott gyerekekről, és a válást sokszor gyászként megélő családokról szól. Második rész.

A nagylányom másfél éves volt, amikor úgy gondoltunk ideje belevágni a kistesó-projektbe. Még nem volt menzeszem, de ez nem tartott vissza, végül fél év múlva, újévi meglepetésként pozitívat teszteltem. Az első pillanattól tudtam, hogy fiú. Talán mert annyira más volt a terhességem, mint a lányomnál. Az első 16 hetet hányinger és álmosság jellemezte, és csak bővült derék- és mellfájdalommal, sárkányhangulattal.

Néhány hete a kezembe akadt egy 2010-es Readers’s Digest, amiben egy kislányról olvastam. Tippi szülei természetfotósok, akik Franciaországból Afrikába települtek, hogy a Kalahári-sivatagban végezzék a munkájukat. Ott született meg a gyermekük. Az édesanya szerint Tippit itt varázslatos világ vette körül, ami tökéletes boldogságot adott a gyermeknek. Az őserdőhöz, a vadonhoz, a szabadsághoz szokott gyermek tízéves volt, mikor a szülők úgy döntöttek, hogy taníttatni kéne a kislányt, így hazatelepültek Párizsba. Sajnos a szülők kapcsolata is véget ért, így Tippi egy idegen környezetbe került, és még a számára oly fontos család is széthullott. Addig éjjel-nappal együtt volt a szüleivel, most teljesen elszakadt az édesapjától. Addig szabadon élt, a végeláthatatlan vidéken, most szűk házak között, szigorú rendű iskolában, tanulnivalók között. Nehéz volt iskolába járnia. Hiányzott neki Afrika, a tágas tér, a szabadság, az állatok. Az iskolában nem barátkozott, nem beszélt, próbált eltűnni, nem vett részt aktívan az iskolai életben, boldogtalan volt. Korábban is járt kisebb-nagyobb időt iskolába, jártak Párizsban is, de most végleg elhagyták Afrikát. Az édesanya így nyilatkozott:

Erre a hétre őszi zöldségekkel készülő ételeket hoztam. Igyekeztem azokat a zöldféléket kiválasztani, amelyek kevésbé szoktak főszerephez jutni, mint például a zeller, a sütőtök és a kelbimbó. A piacon, zöldségesnél, de még az áruházláncokban is mostanság ezekhez biztosan hozzá lehet jutni, így érdemes velük kísérletezni a konyhában.

A budapesti Szent István Kórházban szültem 2015 februárban. Tervezett volt a helyszín, az orvos, a szülésznő, csak az időpont nem. Gergő fiam a 36. hetet betöltve érkezett, miután szétrúgta a magzatburkot éjszaka.

PR cikk

Szerencsére ma már a legtöbb nőismerősöm komolyan veszi a rendszeres méhnyakrákszűrést, és a mellvizsgálatot, mammográfiát sem hanyagolja el (bár van, hogy az eredményre hónapokat kell várni), ugyanakkor nem nagyon hallok arról, hogy a férfiak igénybe vennék a szűrővizsgálatokat. Nemrég olvastam, hogy az ötven feletti pasik második leggyakoribb haláloka a prosztatarák. Egy olyan betegség, ami időben felismerve száz százalékosan gyógyítható! Beszéljünk erről egy kicsit a prosztatarák megelőzésének hónapjában, melyet világszerte MOVEMBER-nek hívnak.

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

Kisbabát szeretnél, de még nem sikerült teherbe esni? Ez az a hely, ahol sorstársakat találsz, tapasztalatokat cserélhettek, ahol együtt lehet sírni egy sikertelen hónap után, és ahol minden egyes pozitív tesztnek örülnek az olvasók. A hatalmas kommentszám miatt a népszerű Babagyár a hetedik részéhez érkezett.

Most hétvégén már szinte biztos, hogy végre elkezdődik a tél, de legalább a késő ősz, előkerülnek a társasjátékok, a jó könyvek és a forró csokoládé. Ehhez igazodva a héten ajánlunk olyan programot, ahol számos társasjátékot próbálhattok ki, és eldönthetitek, mi is kerüljön majd a fa alá. Szó lesz az Unicefről, ellátogatunk Székesfehérvárra, és a klassz verses-dalos délelőttöt is hiba lenne kihagyni.

Tartozom még egy pár válasszal egyes konkrét kérdésekre, de az elmúlt napok eseményei inkább egy másik tervezett poszt megírására ösztönöznek. Most az elmúlt jó pár év érzelmi oldaláról szeretnék írni. Ott kezdeném, hogy noha minden ismerősünk azt mondaná, hogy rendezett családi körülmények között nőttem fel, nem volt könnyű gyermekkorom. Az akkor megélt igazságtalanságok és rossz tapasztalatok egy igen sajátos, és igen érzékeny világlátással áldottak meg. Bár ez nem tartozik szorosan a saját gyerekem nevelésének témájához, alapvetően meghatározta az elveimet.

2015. november 17. Koraszülött Világnap – Magyarországon ma minden kilencedik gyermek a terhesség 37. heténél hamarabb, koraszülöttként jön a világra. A hazánkban népbetegségnek számító koraszülés súlyos terheket ró a családokra és az állami egészségügyre egyaránt: a koraszülöttek közvetlen ellátásának, rehabilitációjának és gondozásának költségei éves szinten elérhetik a 130-140 milliárd forintot. A Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány koraszülött világnap alkalmából tegnap átadott Tanácsadó és Továbbképző Központja egy egész hetes rendezvénysorozatot szervez, melynek elsődleges célja, hogy átfogó és széles körű tájékoztatást nyújtson a koraszülés kivédhető rizikóiról.

Tanácstalanság, hazugságok, szerencsétlenkedés a gyász körül, ráadásul ott a téma tabujellege, ami nagyjából csak halottak napja körül oldódik egy kicsit. Ilyenkor bezzeg mindenki interjúkéréssel kergeti a gyásztanácsadót, pedig haldoklás, halál vagy gyászmunka van januárban, júliusban és karácsonykor is. Singer Magdolnával beszélgettünk új könyve kapcsán, amely a gyászban magukra hagyott gyerekekről, és a válást sokszor gyászként megélő családokról szól.

Információhiány, és gyakran rossz beidegződések jellemzik a szülőket a gyerekek (és a sajátjuk) fogápolásában. Sokan kerülik a fluoridos fogkrémet, pedig fontos lenne használni; hagyják, hogy a gyerek maga mossa a fogát, pedig tízéves korig elengedhetetlen a szülői segítség a fogak tisztításában, mert a felnőttnek ügyesebb a keze, mint a kisgyermeknek - és fogmosás után a hosszas öblögetés sem javasolt. Dr. Szendrő Zsófia fogorvossal beszélgettünk, aki megpróbálja eloszlatni a tévhiteket.

Gyermekeim születése óta szívesen olvasgatom a különféle születéstörténeteket. Nem mondom, az első szülésem előtt is kíváncsi voltam mások tapasztalataira, de mióta én is anyává lettem, azóta egészen más „szájízzel” olvasgatom a Bezzeganyát is. Kisfiam születésének történetét elsősorban azért szeretném megosztani veletek, hátha tudok egy kis erőt, biztatást adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek.

illusztráció

Ezen a héten olyan eseményeket válogattunk össze, amelyekért érdemes akár novemberben is útra kelni.

Húszéves vagyok, van három édestestvérem: egy nővérem és két húgom. Édesanyám 17 éves volt, amikor megszülte a nővéremet, édesapám 20 évesen lett apa. Sajnos nagyon problémás a családom, nehéz gyerekkorunk volt. Fizikailag és érzelmileg is bántalmazva voltunk, már mióta az eszemet tudom. 2008 nyarán apám és anyám váratlanul bejelentették, hogy elválnak. Mi mind a négyen anyával maradtunk. Apu elköltözött. Jó ideig nem jutott más az asztalra, csak vajas kenyér/zsíros kenyér, mindeközben anyám napi hat-nyolc doboz sört, és egy doboz cigarettát vásárolt magának. Végül a tetőpontra hágott a huzavona, és váratlan fordulat állt be az életünkbe: anya összepakolta a cókmókját, és lelépett. Ezt megelőzően annyit közölt velünk:

Közel ezer édesanya válaszai alapján állítottuk össze a Bezzeganya kelengyelistáját, melyből kiderül, milyen felszereléseket érdemes megvenniük azoknak, akiknek hamarosan megszületik a babájuk. A lista valós tapasztalatokon alapul, friss és aktuális, a mai édesanyák és babák igényeinek megfelelő. Érdekes, hogy a sterilizálót és a tejgyűjtő-tároló pohárkákat nem tartják fontosnak az anyák, a babaágyra szerelhető zenélő-forgóról viszont a többség úgy gondolja, hogy feltétlenül szükséges. Kiegészítésként hozzátették a listához:

Az anya- és csecsemővédő intézeteket a múlt század elején azzal a céllal hozták létre, hogy a magas csecsemőhalandóságot csökkentsék. A gondozás a kisgyermek hároméves koráig tartott. Az ország összes anyakönyvi hivatalát kötelezték arra, hogy minden születést hivatalból az Országos Stefánia Szövetség központi igazgatóságának jelentsenek. Innen továbbították a lakóhely szerinti illetékes védőintézet részére az adatokat. A védőintézetekkel rendelkező városokban és falvakban a csecsemőhalandóság jelentősen visszaszorult. Ezen kívül, főleg az elmaradottabb vidékeken, általános egészségre nevelő munkát is végeztek. Azzal, hogy a csecsemők már születésüktől kezdve folyamatos orvosi és védőnői ellenőrzés alatt álltak, a családok is könnyebben elérhetővé váltak.