134. oldal - Bezzeganya

Történetem tavaly májusában kezdődött, amikor kétcsíkos teszttel jöttem ki a vécéből. Nagyon örömmel kértem időpontot a helyi OTI-ba, kaptam is majdnem két héttel későbbre. Előtte céges kirándulás, hegymászás Lengyelországban kanyargós szerpentinutakkal, enyhe hányingerekkel. Én már akkor sejtettem, hogy bébi lesz, de úgy voltam vele, hogy amíg az orvos nem mondja, ki addig nem élem bele magam.

Még maradt pár nap a szünetből, akinek van némi szerencsével szabadideje, erősen ajánlom, másszon fel valami hegyre, mivel legalábbis amerre mi jártunk, rendkívül tiszta, erős napsütésben jól körbe lehetett nézni, és mivel napok óta nem esett, az avarillatú erdők nagyon is jól járhatóak, nem is beszélve a színkavalkádról.

Ezen a hétvégén szinte nincs olyan hely, ahol ne szerveznének Halloweennel kapcsolatos programot. Ajánlónkat ezúttal is úgy válogattuk össze, hogy mindenki találjon benne valami testre szabottat.

Olyannyira felháborodtam egy cikken, mely az alábbi címen jelent meg „Az otthon szülés élményét adják a MISEK új szülőszobái”, hogy muszáj volt reagálnom, hiszen úgy gondolom, ebben én is érintett vagyok, saját bőrömön tapasztaltam. A cikkben a fogalmak össze-vissza mosódnak, otthon szülés élménye, otthonosabb körülmények, császármetszett anyuka VIP-kórteremben, mediterrán hangulatú falszín, stb., pedig tisztán is lehetne fogalmazni, persze csak akkor, ha értjük, miről beszélünk.

Még szinte „ki se hűlt” az előző posztom a blogon, mégis írom már a következőt. A hozzászólások olvasása közben jutottam arra a következtetésre, hogy meg kell írnom még az első pár évünket is, illetve a gyerek fejlődésének menetét, mert segítség lehet másoknak. Vannak benne dolgok, amiket talán érdemes alkalmazni, és vannak benne buktatók, amiket el lehet kerülni.

Bár még csak a terhességem ötödik hónapjába vágok bele, már sikerült jó pár megjegyzést és kérdést bezsebelnem, amelyeken (még most)  jókat nevetek, főleg, ha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha ki is mondanám a fejben megfogalmazott válaszokat.

Bár már hat éve történt, csak most tudok igazán beszélni róla. Azért írom le a történetem, hogy segítsek azoknak, akik ugyanebben a cipőben járnak, mind lelkiekben, mind orvosilag.

Itt van az ősz, az orrfolyás, a nátha, melyből sok gyereknél középfülgyulladás alakul ki. Megfelelő orrhigiénével, orrtisztítással, vitaminokkal megelőzhető a betegség. Ha már kialakult, antibiotikumra is szükség van, de a fül felszúrása már nem annyira gyakori, mint régen. Dr. Jósa Valéria fül-orr-gégésszelbeszélgettünk a középfülgyulladásról.

Végtelen folyó ennek a játéknak a címe, de senki se aggódjon, végtelen hosszú partikat csak akkor játszunk, ha folyamatos visszavágókra rendezkedünk be.  Ha viszont nem lenne „lezárószabály”, akkor valóban végtelenül lehetne folytatni, hiszen nem valamiféle akadálypályán kell átvergődnie a játékosoknak. Két muris eleme is van: az egyik, hogy nincs „saját” színünk és bábunk, a másik pedig, hogy nem a bábut, hanem alattuk a pályát mozgatjuk a célhoz.

Előző írásom óta körvonalazódtak bennem a dolgok a dokikkal kapcsolatban.

A várandósságom alatt rengeteg szüléstörténetet olvastam. Mivel már akkor is „paramami” voltam, igyekeztem csak pozitív szülésélményeket olvasni. Ezek a történetek nagyon sokat segítettek lélekben felkészülni életem legszebb és egyben legnehezebb kihívására. Éppen ezért már jó előre eldöntöttem, hogy én is megosztom a saját szülésélményem. Ismerjétek hát meg a mi drága kicsi lányunk, Natália érkezésének történetét.

Fű, de sokat hallottam-olvastam ezt a mondatot. És hányféle helyzetben. A mentőállomás vezetőjétől, aki évek óta szabadságot se vett ki, a koraszülöttet vagy sérült gyereket nevelő anyától, aki nem emlékszik, mikor volt 2 percen túl egyedül és feladat nélkül, az épp felszínen lévő, vagy nagyon is gyorsan növekedő kisvállalkozás tulajdonos-ügyvezetőjétől, az egyedi technikája miatt tömegek által keresett szívsebésztől, a krízisközpont leglátványosabban helytálló önkéntesétől, akit annyira beszippantott a feladat, hogy mások ételhez, vízhez, fedélhez, pár pillanatnyi emberi szóhoz, öleléshez jussanak, hogy észre se vette, neki mennyire nem jutott az utóbbi hetekben ezekből.

Uránia Csillagvizsgáló

Lassan itt a vége a terhességemnek, így gondoltam, számot vetek, mi minden történt ezalatt a „röpke” 10 hónap alatt. Ha meg már összeszedtem a gondolataimat, akkor leírom nektek is.

Kedves Bezzeganyák! A segítségeteket/véleményetek szeretném kérni.

Hey, bébi, emlékszel erre a nyárra? Én emlékszem. Negyven fok, pőreség, part, fánkos fickó. Ültünk a parton, mellettem feküdtél a törölközőn, bámultuk a kölköket, ahogy szörföznek a hullámokban. Akkor először voltunk ott együtt, és tudod, azóta többször visszamentünk. Talán három éve lehetett, éppen utána, azután, hogy itt maradtunk, te pedig nem, hogy fogtuk a vizesflaskát, mindenki dobált bele kavicsot, amolyan időkapszula, mindenki kavicsával. Elástuk egy magunk vájta mély gödörbe, bele a homokba, embernyi mélységbe. Emlékbe, tőlünk, nekünk. Azóta kétszer voltunk ott, ugyanazon a parton, ugyanúgy negyven fok, pőreség, fánkos fickó. De már csak én figyelem a kölköket, ahogy szörföznek, ahogy aranyra barnult bőrrel, kiszőkült hajjal nyargalnak a vízben. A vizesflaska azóta is a méteres üregben dekkol, nyáron láttuk, hogy parti bár épült rá, napozóágyakkal, napernyőkkel. Belepi az idő, bébi.

Van, hogy a teherbe esés elmaradásának szervi oka van, melyet hiába szüntetnek meg az orvosok, a páciens közben olyan pszichés állapotba kerül, hogy emiatt nem tud megfoganni a várva várt gyermek. A korábbi anya-lánya, apa-lánya kapcsolatban felmerülő problémák miatt is akadályozva lehet a teherbe esés. Soltész Krisztina pszichológus pszichológiai tesztekkel szűrné ki már az alapkivizsgáláson a babára vágyó nőket, hogy lelki probléma esetén időben megkezdődhessen a terápia, és ne akkor oltsanak tüzet, amikor már nagy a baj.

Összeült a családi kupaktanács, és arra jutottunk, bevetjük apát az óvónőknél. Én pedig feltérképeztem az óvodaváltás lehetőségeit. Az elérhető közelségben lévő lakóhely szerinti ovikból egy lenne, ahova át tudnák venni a gyereket. Vegyes csoport, 30 fő körüli létszámok, a híre nem a legfényesebb, és a pedagógiai programja sem szimpatikus. Ezt rögtön el is vetettük. A másik lehetőség a munkahely szerinti körzetes lenne. Mivel én nagyon messze dolgozom, ezért az nem kivitelezhető, hogy hajnalban átvonszolom a gyereket a fél városon. Maradt az apa munkahelye szerinti, ami vállalható közelségben van nekem is a délutáni kitérő szempontjából. Itt két óvoda jön szóba, egy kicsi, kertvárosi tagintézmény, és egy nagy, lakótelepi. Mindkettőt dicsérik, 25 fős a maximum létszám, de mindegyik vegyes csoportos, és persze minden helyük fel is van töltve jelenleg. Innen válaszra várunk, hogy ha úgy alakul, hogy váltani kell, akkor tudunk-e menni.

Egy korábbi kutatás szerint Magyarországon minden negyedik iskolás gyermek túlsúlyos. A lesújtó eredményhez hozzájáruló rossz táplálkozási szokások és a családi minta összefüggéseit most egy friss kutatás vizsgálta. A probléma lehetséges megoldása részben a szülői mintákban keresendő.

Néhány hét múlva ünneplem az egyéves szülinapom, mint anya. Persze nyilván nem én leszek a fő ünnepelt, hanem kis Babcsókám, akivel és aki miatt hatalmasat változott az életem, és aki miatt már „nyavalyogtam” nektek. Mivel régebben is volt ilyen hajlamom, most is úgy éreztem, hogy az írás segíthet egy kicsit könnyíteni a lelkemen. Igazi megkönnyebbülést jelentett a sok pozitív válaszotok, kommentetek. Voltak, akik nem voltak annyira az én oldalamon, de azokból is igyekeztem építkezni, és nem észrevenni a rosszindulatot, ha volt is ilyen.

Miután 2013-ban megosztottam veletek a tapasztalatainkat az első fiunk születéséről Svédországban, most szeretném ugyanezt tenni a másodikéval.

Meleg nyári nap volt (volt egyáltalán olyan, ami nem volt az?), amikor a tesztet csináltam. Már egy hete késett. Édesanyám próbált nyugtatgatni, hogy ez előfordul és normális dolog. Nos, én ezt sem tartottam annak. Annyira felhúzott azzal, hogy ne aggódjak, hogy azzal a lendülettel mentem is a fürdőszobába, ránéztem az egyik tesztre, összeszedtem minden bátorságom és megcsináltam. Az, hogy Forma 1-es sebességgel megjelent előttem a két csík , lehet, nem fedi a valóságot eléggé. Az első reakcióm – amit azóta is bánok, hogy nem vettem fel –

19 hét. Szinte elenyésző időszaknak tűnik a 25 évhez képest, amelyet én már leéltem. Mégis az életnek ebben a töredéknyi időszakában, két aprósággal a hasamban most ezernyi újdonság történik. Az ő feladataik mellett én szinte elbújhatok, hiszen nekem nincs más dolgom most, mint a lehetőségekhez képest megfelelően biztosítani számukra a veszélytelen környezetet, ahol szépen fejlődhetnek. Mindez nem tűnik nehéz feladatnak, viszont mióta babákat várok, többször éreztem, hogy a testi és a lelki korlátaim bizony igencsak feszegetve lettek. És ez még csak a kezdet...

Ilyen esős, borongós időben jól jönnek a beltéri programok, hogy ne kelljen egész nap a lakásban kuksolni, így ezen a héten főként ezek közül válogattunk. A közelgő őszi szünetről sem felejtkeztünk azonban el: nem csak programot, de nyereményjátékot is ajánlunk október utolsó hetére.

Ez a blog attól ilyen jó, hogy az olvasók is írják. Vannak alkalmanként idetévedők, rendszeres látogatók, törzsközönség, sokat kommentelők, akik nyomon követik a blog működését, és vannak, akik posztok formájában is hozzátesznek az oldalhoz. Most egy kicsit őket szeretnénk ünnepelni. A tavalyihoz hasonlóan idén is arra kérünk titeket, hogy szavazzátok meg: kik azok, akik az elmúlt egy évben a legtöbbet segítettek az oldal működésében, a legjobb, legérdekesebb posztokat írták, sok posztjuk jelent meg, vagy kommentben adtak rendszeresen hasznos tanácsokat. Most nem adunk meg neveket, akikre szavazni lehet, bárkit ajánlhattok a listán.

Elolvastam ezt a posztot és néhány hozzá tartozó kommentet, és felidézett bennem néhány kellemetlen emléket. Én egy pozitív, vidám ember vagyok, de sajnos, ez kevés volt.

Látom, a Bezzegen is megindult az ingatlanok iránti érdeklődés, azon kívül parttalan röhögésfaktora van annak, amikor az ember elindul lakásnézni a fejében egy elképzelt ideális otthonnal, majd negyven példányban szembesül a valósággal, ami persze a köszönő viszonyt se éri el az általunk elképzelttel. Vagy esetleg egy példányban meglátjuk álmaink otthonát... pont kétszer annyiért, mint amennyink lenne rá.

Augusztus első heteiben igen csak hektikusan viselkedtem, hol energikusan, hol mint egy sárkány. A menstruációm rendszertelen volt, épp a kalkulátornak megfelelően késett, de nem lepődtem meg, mert tudtam: vagy sikerült összehozni egy kis csodát, vagy csak a szokásos. Párom unszolására augusztus 18-án este vettünk egy tesztet, ami egyértelműen pozitív jelet mutatott. Valahol az ötödik-hatodik, esetleg a hetedik hétben járhattam a számításaim alapján. Másnap természetesen elkezdtem körbetelefonálni a közelemben lévő (budapesti) nőgyógyászokat, hogy kinek lenne időpontja. Természetesen se az SZTK-nak, se egyik magánnak se volt már túl közeli szabad időpontja. Mivel első babánk, és nem tudjuk, mire számíthatunk, úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi a különbség egy magán és egy állami rendelés között, így mind a két helyre kértem egy-egy időpontot.

Idén sokat váratott magára az ősz. Szeretem, ahogy keveredik a levegőben a nyirkos avar illata a kémények füstjével, a szemetelő esőcseppeket az arcomon, a leszálló szürke ködöt, a levegő nedvességét. Ilyenkor a legszebb az erdő, ezer színben pompázik, meleg barnák, hivalkodó vörösök, sápadt sárgák keverednek néhány örökzöld folttal. Csendben gyönyörködik az ember egy hegyoldalból az ezerszínű természetben, a völgyben szürke köd gomolyog, a távolban felbőg egy szarvas. Alig várom már, hogy újra erdőben legyek.