Első szülésem császáros volt, így számítottam rá, hogy a második is az lesz, de azért titkon reméltem, hogy megtapasztalhatom a természetes szülést is.
Szülésznőt fogadtam még az elején. Mivel nem volt saját dokim, így a terhesgondozóba jártam orvoshoz.
Sokat dolgoztam, de minden rendben volt, egészen a harmincadik hétig. Amikor a kötelező ultrahangon azt mondta a doki, hogy kevesebb a magzatvíz a kelleténél, csinálnak egy ctg-t. Ekkor megijedtem és elég erős fájásokat mutatott a gép, fenyegető koraszüléssel bent tartottak. Kaptunk egy görcsoldó injekciót és három tüdőérlelő szurit. Majd mivel ezen kívül semmit nem csináltak, a harmadik napon saját felelősségre hazamentem. Innentől már nem dolgoztam, és az első dolgom volt egy magándokit keresni, aki nagyon kedves és megértő volt. Hetente jártam hozzá vizsgálatra, ultrahangra és ctg-re, ennek ellenére csak az első magánrendelésen kért pénzt, többet nem is fogadott el (idős, nyugdíjas korú doki, de nagyon profi).
Majd a 36-ik héten már nem maradhatott tovább a pocakban a fiam, túl érett volt a lepény. Egy pénteki napot beszéltünk meg a császár időpontjának, mivel a fiam faros volt, és a magzatvíz kevés volt, így szóba sem jöhetett a természetes szülés. Ott volt a fogadott szülésznőm is, ő kötötte be az infúziót, katétert, ctg-t. Spinális érzéstelenítést kaptam, és már tudtam mi hogyan fog történni.
2014 május 30-án, a 36. hétre megszületett a fiam, nem sírt fel csak 40 máspdperces lélegeztetés után. Leesett a vércukra, amire infúziót kapott, szapora és szabálytalan légzés miatt egy hétig inkubátorban volt, antibiotikumot kapott. Két hétig élveztük a kórház vendégszeretetét. A dokim minden nap bejött megnézni, nagyon meg vagyok vele elégedve, még a hathetes kontollon sem fogadott el pénzt, ami szerintem a mai világban ritka.
Maga a kórház épültére és a szobákra, zuhanyzókra is ráférne bőven a felújítás. Kb. 80-as éveknél megállt az épület, azóta szerintem semmit nem költöttek rá.
A szülőszoba lent van az alagsorban, az sem fejlettebb, mint a többi része, vajúdásra a folyosón van lehetőség, vagy pedig a szülőszobában fekve, egy agyonhasznált franciaágy árválkodik egy kis sarokban.
A babák rögtön az anyukákkal vannak, éjfélkor viszik őket el és reggel 5-kor hozzák vissza, babát a csecsemőosztályra csak látogatási időben lehet beadni, ami 16-18-ig tart.
Ha újra szülnék (nem fogok, a doki sem javasolja) akkor biztos másik kórházat választanék az épület miatt, a dolgozók rendesek voltak.
Összefoglalva:
A kórház neve: Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár
A szülés időpontja: 2014 május
Volt-e szülésfelkészítő tanfolyam: nem
A kórház külseje: kívülről újszerű, szépen újítgatják, csak éppen a szülészetet nem
A mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: rossz, nem túl igényes, közös fürdő, vécé
A kórház felszereltsége: alapellátáshoz jó, de semmi extra
A szülőszoba kényelme: 80-as évekbeli, nincs külön kialakított vajúdó
A vizsgálatok tapasztalatai: nem adnak túl sok tájékoztatást, kivétel a saját doki
A dolgozók hozzáállása: kedvesek, aranyosak voltak
Szülésvezetés: programozott császárom volt, így tudtam, mire készüljek
Újszülött osztály: átlagos, semmi extra, a tisztaságra jobban kéne figyelni
Csecsemős nővérek: nem túl kedvesek, nem igazán segítőkészek
Látogatási rend: minden nap 10-11-ig és 16-18-ig
Bababarát-e a kórház: igen, a babák anyukákkal együtt vannak, reggel 5-től éjfélig
Bármilyen egyéb tapasztalat, amit fontosnak tartasz: többet nem szülnék itt, inkább utaznék 80-100 kilométert másik kórházba, viszont a dokim profi volt és nem pénzéhes
Pontszám (10-es skálán): 3
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.