Viola Szandra

Kiborult Viola Szandra, amikor meglátta, hogy Nagy Kriszta Tereskova papír helyett a testén közölte verseit. Szandra szerint a festőművésznő meglopta őt.

Ruha helyett csupán költeményei soraival takarta csábos testét a tollforgató Viola Szandra.

Egyre nagyobb sikereket könyvelhet el Viola Szandra, a bikinis költőként is ismert testverselő, akinek nemrég jelent meg Testreszabás című kötete, és kiállítást is rendeztek a képeiből. A fotókat Magyarország első számú sztárfotósa,...

És olyan jó volt félni, ettől az ismeretlen, nagy vihartól és a hidegtől, mert ilyenkor papa gesztenyét sütött a sparhelten, s mert a sziszegő, gőzölgő barna fejekkel együtt felizzott bennünk a melegség és az összetartozás is, megláttam...

Talán van valami az emberben, amit az ember saját lelke sem tud, csak a teste, csak a sejtjei, csak a molekulái… Úgy léteztem eddig, hogy nem tudtam szégyenkezni. És most valahogy a szégyennel kezdődött bennem a szeretet. A titokkal, a közelséggel…...

Ünnepi ebéd készült, mert reggel nagyanyám leszámolt Sarkassal a rettegett kakassal, aki mostanra főtt-rotyogott a hagymás-pirospaprikás lében. „Csípős kakashoz csípős paprika dukál” – tüzesítette nagyanyám a pörköltet. Amíg ebédre...

Mégiscsak ez volt ez első, igazi bálom, mert attól kezdve, hogy Mihály ennyire figyelt rám, elkezdtem aggódni magamért, valahogy fontos lettem.

A költő, tánckritikus, testverselő erotikus novellafüzére.

Van benne egy csipet erotika – amit manapság már mindenki elvár –, és a költészet is szerepet kap a különleges képeken - mondja Viola Szandra.

A szex, az érzelmek nagyon fontosak egy ember életében. A költőnő, Viola Szandra osztja meg gondolatait. 

Sári néni azt mondta, nincs nagy baj, látott ő már ilyet üzekedő kutyáknál is. Sári néni egy vájdling felett guggolt, valamit rágott, és olyan ütemesen kattogott az állkapcsa, mint az óra. Az ajtóban állva figyeltem jó darabig.

Három hónapig egyfolytában fújt a szél. Furcsa módon azonban nem voltak széllökések. Szünetek és feltámadások nélküli összefüggő, kifogyhatatlan sóhaj söpörte a falut.

Hátulról, a kamra felől osontam ki mezítláb, majd az utcán magassarkút erőltettem magamra. Milyen nevetséges, imbolygó kis szúnyog voltam benne!

Azt álmodtam, hogy megfúltam, de még ebben a lélegzet nélküli létezésben is éreztem mindazt, ami e világon a testemmel történik. Ott feküdtem magam mellett, és kívülről éreztem az életemet.