Viola Szandra: Szexualitásom története

Senkinek nem volt már emberfeje, a dolgok szétszálazódtak. Az én hosszú, szőke, mindig loknis hajam is elkezdett töredezni, vízszintesen szállva suhantak utánam a szinte már láthatatlanná vékonyodott és megtöbbszöröződött hajszálak, akárha a levegő részecskéi tömörültek volna csíkokba.

Még egy furcsaság volt. Azóta, hogy megkezdődött a szeles idő, senki nem fejezte be a mondatait, a mondandók nyúltak, mint a levegő körülöttünk. A lovas Józsi bácsi a szomszédban például az ügetésről kezdett beszélni, lóról, ló hátán nyeregről, nyereg hátán emberről, ember hátán asszonyról, asszony hátán ördögről és ha egy hét múlva me-gint átmentem lókolbászért, még mindig ugyanitt tartott. Engem azért nem untatott nagyon. Mikor nagyobb lettem, mindig vártam valamit, egy ünnepet, találkozást, új ruhát. Ezek lettek az idő. De ekkoriban még nem terveztem, nem vártam semmit. És ha valakivel találkoztam, soha nem gondolkoztam azon, hogy látom-e még az életben.

De nem csak a beszédet nem sikerült akkoriban bevégezni. Józsi bácsi után Szederkéékhez mentem át. Szederkét azért hívták így, mert olyan lila, sőt fekete volt a szája, mintha mindig szedret evett volna. Előlem sokáig titkolták, mi lehet beteges ábrázatának oka.

Szederke és Péter, a nagyétvágyú férje friss házasok voltak, tavaly novemberben esküdtek és azóta Szederke egyre csak fogyott, soványodott és mélyültek a már ráncokkal is berakott, sötétlő kékségek az arcán.

Elindultam arrafelé, amerre laktak. Mikor a házukba léptem, a fiatal párt összeölelkezve ta-
láltam, valószínűleg nem hallották, hogy kopogtam. Szederke egyik lábát égnek emelte, másikkal Péter derekát kulcsolta, percekig nem mozdultak, aztán Péter, mintha agyon akarná szúrni feleségét, olyan erővel lódított rajta. Szederke örömmel adta át magát a vég nélküli pusztulásnak, végül valami alváshoz hasonló ájulásba zuhant. Gyönyörű volt, mint egy fiatal állat, bőre fehér, sötétbarna haja, mely egyébként a térdéig ért, a hóna alól és combjai közül kunkorodott kifelé, úgy, hogy nem lehetett tudni, melyik az ágyékszőrzete és melyik a véletlenül odakeveredett hajtincs. Fejét oldalra fordította, furcsa mosoly volt ez, a szájszélek, mintha külön-külön ellenkező irányba indultak volna, egyszerre képezve le ezzel az ősi öröm és fájdalom jelét az arcon. S ekkor a szája sarkán kicsordult a vérrel kevert nyál.

Úgy éreztem, tennem kell valamit, ezért észrevétlenül kisomfordáltam, és elmentem Sári nénihez.  

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!