Viola Szandra: szexualitásom története

Tulajdonképpen még csak reggel 6 óra múlt, nem szoktam ilyen korán kelni. Miután kimentem a mosdóba visszaédelegtem magam az ágyba egy kis délelőtti álmodozáshoz, mert elhatároztam, ezután jó darabig nem fogok aludni. Lassan keltem csak föl, nekem akkor még nem mérték az időmet, minden a maga öntudatlan egymásutániságában történt.

Nyári szünet alatt pedig semmilyen szülői utasítást nem kaptam tanulásra vagy rendtartásra vonatkozóan. Mikor a nagyszüleimnél nyaraltam, még fogat mosnom sem kellett két hétig Kimentem a konyhába tátani a számat. Friss túrót eszegettem, és a megkelt tésztát gyúrogattam olyan nagy élvezettel, mint férfiak a női mellet, selymes volt ez is és jó illat szállt fel belőle.

Hetente egyszer elmentünk a boltba a nagymamámmal, s mivel odafelé a mamám megállt minden háznál beszélgetni, politizálni vagy panaszkodni, ez a körülbelül egy kilométeres kirándulás majd egy napig tartott. A falusi asszonyok nem sokat szóltak hozzám, enni viszont annál többet adtak. Édességet, nyers zöldséget, vagy a csontról leszopogatni való tyúkcombot is kaptam, és ha volt macska vagy kutya, azzal eljátszhattam.

Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem ezeket az asszonyokat, hogyan kerekednek ki önmagukból virágos köténykés hasakká, combokká és mellekké. Ékszert errefelé alig viseltek, parfümöt nem használtak, mégis volt bennük valami sejtelmes. Hogy a nagy, bő szoknyák tették-e testük átláthatatlanságát vagy az az elégedett és csalafinta mosoly, amivel irányították itt a házban a világ folyását, nem tudom pontosan.

Mindent tudtak, ismerték az állatok lelkületét, szelíden engedték magukat megfogni nekik a tyúkok, még a kakas is. Ismerték a betegségeket és gyógyteákkal és pálinkával kezeltek ki minden nyavalyát. Egyszerű és jóságos boszorkányok voltak ők az én szememben, akik nyugodt természetességgel uralták és vezényelték az életet maguk körül. Szerettem őket, de már akkor éreztem, én másfajta leszek: s kétségbeesetten fogok kitörni innen. Hiszen tagadhatatlanul városivá lettem már akkor is, hiába tudtam elvegyülni a vidékiek között.

Én már lusta voltam és túl kíváncsi, hiú és élveteg. Pedig még csak 13 éves voltam. A boltban a sok bóvli engem is és nagyanyámat is lenyűgözött. Agyoncukrozott, neonszínű üdítőket és émelyítő nassolnivalókat vettünk; meg ruhácskákat nekem, amik a koromhoz képest túl nőiesek voltak, rám feszültek és törékeny, de lágyan gömbölyödő alakot csináltak, és legalább 3-4 évvel idősebbnek mutattak.

Volt eperízű, banánízű és sárgadinnyeízű szájfényem. Úgy éreztem, ragadtak ezek is a cukortól és aromájuk vegyült a Mirinda, Sprite és Fanta utánzatú, édes, szénsavas üdítőkkel. Büszkén forgattam a számban sokízű nyálamat, és arra gondoltam, ha én egyszer valakit megcsókolok, egészen beleszédül majd édes nyelvem, ínyem és ajkaim kavargó összhangjába.

Nagyon kíváncsi voltam akkor én már a „szerelem gyötrelmeire”, de ilyesmiről nem lehetett a nagymamámmal beszélgetni, és nem nagyon akadt nekem való fiúcska sem a faluban. A szomszédban volt ugyan egy lószagú kamasz, de vele nem szerettem játszani, inkább csak a lányokkal. De a lányok közé is többnyire csak azért mentem, hogy irigyeket szerezzek magamnak, hogy kiengedhessem és megmutathassam fenékig érő, szőke hajamat, amely enyhén hullámos volt az éjszakai fonástól.

Érettebb is voltam a koromnál, nem szerettem a velem egyidősekkel játszani, a 17-18 évesek viszont engem nem fogadtak be. Így aztán magam játszadoztam, magamtól okosodtam és rendeztem gondolataim. Tudtam, hogy idén nyáron fel kell derítenem a testemet, nem mehetek úgy vissza, hogy tudatlanul cipelem magamat szanaszét a világban.

Elhatároztam hát, hogy szombat éjjel beszököm a városba. 

(Folytatjuk)