Viola Szandra: szexualitásom története

Nem járt már busz ilyenkor, egész az országútig gyalogolnom kellett. Körülbelül negyedóra próbálkozás után vettek fel. Szerencsém volt, három fiatal lány egy házibuliba tartott. Idősebbnek hazudtam magam, és megkértem őket, vigyenek engem is magukkal. Az úton zagyvaságokról beszélgettünk, nem is emlékszem, mikről, csak magamra figyeltem, a testemre, mert az mindig megmondta nekem, mikor kell félnem vagy örülnöm.

Csupán némi izgatottságot tapasztaltam, ahhoz hasonlót, mint mikor kullancs, hangya vagy bármilyen bogár mászott rám. Tudtam, hogy megcsíphetnek, de ennél nagyobb bajom nem származhat tőlük. A lányok ugyanilyen apró bogarak voltak, csúfak, érdekesek, és a sötét szélben félénken tapogattak csápszerű, ingó hajtincseikkel.

Egyáltalán nem féltem, mert még annyira gyerek voltam, hogy éreztem, nem történhet velem olyan rossz, amit ne rácsodálkozással és érdeklődéssel szemlélnék. Nem létezett számomra még negatív tapasztalat, egyforma természetességgel éltem meg a fájdalmat, a csiklandósat, a finomat, a keserűt, a hideg-meleget, a fáradtságot és az emberek különféle jellemét.

A városig nem mentünk el, csupán egy szomszédos településig. A ház, ahova jöttünk, kicsi volt és rendezetlen, hangulattalan. Nem volt egy egységes stílus, amely a kertből vagy az illatokból összetevődhetett volna, akár egy színpad, úgy látszott, olyanná alakul, amilyen előadást épp játszanak benne. A résztvevők azt az előadást választották, amit én is szerettem volna: A három lány és négy fiú csókjátékoztak, mindenkinek mindenkivel kellett… 

Beszálltam én is a játékba a hozzám legközelebb ülő fiúval. Meglehetősen undok érzés volt, eszembe is villantak a népmesék, a békakirályfi megcsókolásáról; valamit nem csinálhattam jól, mert láthatóan a többiek élvezték, csak én nem.

Odajött hozzám egy lány, kissé lapos és fiús típus volt, csupán a nagy, dús barna haja és cigá-
nyosan sötét és lágy bőre tette nőiessé. Ő hatalmas szakértelemmel táncoltatta hasamon és nyakamon kezeit és ajkait. Az érintések rajtam, mintha kezdetben apró, kemény betonkockák lettek volna, amik minden másodpercben szétolvadtak valami érinthetetlenül gyorsan párolgó folyadékká, majd rögtön, újra megkeményedtek. Ekkor azt jegyeztem meg magamnak tanulságként, hogy minden érintésnek a nőből kell indulnia, és belé kell visszatérnie, rajta múlik az egész érintéstánc sikere. S akkor már élveztem, hogy minden tagom különböző tengeren ring, különböző ritmusban, s mégis össze tudom a testem hangolni.

Aztán úgy döntöttem, elindulok. Akkor még nem kötődtem szerelmeimhez, egyformán bele tudtam szeretni mindenbe és mindenkibe a Földön. Hazafelé egy fiatal, szép, szőkésbarna férfi vett fel. Egy jó darabig csöndben utaztunk, aztán én megkértem, hogy mielőtt elbúcsúzunk, mutassa meg nekem a testét, hadd lássam, ő hogyan érint. Elzárkózott ettől és felháborodott.

Aztán egy öregember vett fel. Őt kérnem sem kellett, megfogdosott és csókolgatott. Nem volt cseppet sem rosszabb érzés, mint a lánnyal. De hamar abbahagyta, és azt mondta, hogy neki ezt nem szabad, mert felesége van, és éreztem a testén, hogy remeg, nyűgös és dühös lesz a közelségemtől, ugyanattól az érintéstől, amitől a lány elélvezett, és amit a világon bárki megkaphatott még akkor. Nem értettem, mert úgy tűnt, az érintése nem az övé, nem tartozik hozzá.

A kereszteződéstől gyalog mentem haza. Pirkadt már, az égen cikáztak a fecskék. Visszaszöktem szobámba, de nem feküdtem le aludni, csak hálóingbe bújtam. Nem fáradtságból aludtam ugyanis még akkor, csak az álmok miatt, de nem akartam most álmodni, abban az időben hetekre elfeledkeztem az alvásról és álmaimról. Csupán naphosszat szaladgáltam az erdőben, napoztam a kertben, éjszakánként pedig embereket látni és érinteni szökdöstem ki.

(Folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!