Viola Szandra: Szexualitásom története

Dédanyámnak az volt a szokása, hogy újévtől egészen húsvétig rétest sütött, hogy hosszúra nyúljon az esztendő. Meg nem tudtam érteni ezt az ostobaságot, hiszen az év így is, úgy is 365 napból áll, hát úgysem lehet azt megnyújtani! Nagyon haragudtam a szokására, mert a kedvencemet, a meggyes-mákos rétest meg pont nem akarta az Istennek sem megsütni, mondván, hogy akkor sok lesz a bolha a házban.

A rétest, a kenyereket, a pogácsát mindig vasárnaponként sütötte a család, hogy mire visszaérünk a miséről, legyen friss, áldott étel. Január végével kezdődtek az első bálok, amikre már én is hivatalos voltam.

Úsztak a szoknyák, mint a folyó tetején a habok, örvénylettek a fodrok. A bálterem igazsága igazabb a törvényszéknél, mert rögtön látszik, ki a szép, hogy kiért lesznek majd oda a férfiak, hiába a sok cicoma, fodor, smink, ékszer, ezek kiemelik az arányosságot, a szép vonalakat, a rútakat pedig még jobban eltorzítják. Egyenesen a zenéből csordult ki a tánc, a mozdulatok csak hulltak, mint a vízcseppek, s megáradnak az arcok, lábak. Éreztem, ahogy felszippantom a rengeteg parfümöt, amelynek illata láthatatlan selyemmé állt össze a levegőben, és hidegen birizgált. Hatalmas bálnák uszonyokkal és uszályokkal úsztak az izzadt levegőben…

Így szereti meg a lány a pezsgőt és a bort, aligha van ugyanis gyerek, aki az íze miatt vágyik rá, sokkal inkább a hangulat az, ami megszeretteti és aminek a felidézésére később fogyasztják. Egy első bál, találkozás, csók, keserű, de nosztalgikus tiltás, ünnepek, születésnapok meg az alkoholtartalom, ezekből áll össze a pezsgő igazi íze.

Szóval bedugtam a nyelvem a pohárba, és élveztem, ahogy sercegett rajta az ital, furcsán csiklandozott. Egy kortyot átköptem Mihály szájába, aztán orrába is csurgattam belőle, hagytuk, hadd birizgálják az orrcimpát belülről a buborékok. Mintha lágy elektromosság lett volna ebben az italban, bár később, már pezsgő nélkül is éreztük a bizsergést mindenünkben, mindenhol. Ezek az apró, bizsergető csillagok a bőrön rosszabbak voltak a viszketésnél, érintést kívántak, simítást, csókot, ölelést, akár még verést is. Gyorsan eltűntünk a tömegből, valahogy a kamrába keveredtünk, ahova nagymama már este odakészítette a tésztákat kelni a vasárnap hajnali sütéshez.

Először az asztalon kinyújtott rétestésztára hemperedtem rá, finom, selymesen hideg volt, a liszt- és élesztőillat pedig puha melegséget sugárzott. Mihály vetkőztetni kezdett, de nem értettem én akkor még a vetkőzés ceremóniáját, túl sokat is meztelenkedtem, ha lehetett, nyáron állandóan pucéran fürödtem, napoztam, szaladgáltam, így a vetkőztetés nevetségesen lassúnak tűnt. Amikor végzett, becsomagolta testemet a rétestésztába, rám tapogatta, rám igazgatta, hogy a tészta teljesen felvegye testem vonalát, mint egy második bőr feszült rám. Nagyanyám olyan vékonyra nyújtotta, hogy átlátszó selyemruhának tűnt.

– Most elveszem a szüzességedet! – szólt Mihály, és a lábam között, a középső ujjával átlyukasztotta a tésztát. Később, meztelenül beleültetett a nagy vájdling kenyértésztába, ami így pontos lenyomata lett fenekem és nemi szervem vonalának.

Mégiscsak ez volt ez első, igazi bálom, mert attól kezdve, hogy Mihály ennyire figyelt rám, elkezdtem aggódni magamért, valahogy fontos lettem. Megéreztem, hogy gyöngébb vagyok önmagamnál, mert megszületett a gyönge, fáradékony, törékeny önmagam is, de az elvesztés lehetősége erősebbnek is mutatott önmagamnál. Rájöttem: most már parancsolhatok, nemcsak mindenkinek, hanem önmagamnak is!

(Folytatjuk)

Viola Szandra hivatalos Facebook-oldala itt.

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!