Egész Európán kifogott a héttonnás űrszörny – aztán jött a magyar csapat

• Egy óriási aszteroida darabjai csapódtak a Földbe március közepén, az Egyesült Államok területén.
• A meteoritkutatók rajtvonalra álltak: amerikai, német, lengyel és magyar csapat is űrkövet vadászott Ohio államban.
• Balla Zoltánék két meteoritot is találtak, és elsőként ők tértek vissza a kincsekkel Európába.

Százezrek ámuldoztak, amikor egy 7 tonnás aszteroida elérte az Egyesült Államokat március 17-én, és felrobbant Északkelet-Ohio felett, fényes nappal. A különleges égi jelenség nemcsak szenzáció volt, hanem hatalmas lehetőség is a meteoritvadászoknak. Szerte Európából özönlöttek szakértők az USA-ba, köztük a magyar meteoritosztag, Balla Zoltán csapata is. Az európaiak közül elsőként ők vihettek haza űrkincseket egy meglehetősen veszélyes terepről.

Aszteroida-robbanás, meteoritláz az USA-ban

Az aszteroida-becsapódás 2026-ban is igazi adrenalinlöketet ad az embereknek: lehetsz akár meteorithullás szemtanúja vagy aktív űrkőkereső, mindig felejthetetlen élmény a jelenség részesének lenni. Nem volt ez másképp Zoltánnal sem, aki amint meghallotta a híreket, hogy egy nagyjából 2,5 méter átmérőjű aszteroida 17 km/másodperces sebességgel lépett be az amerikai légkörbe, nem teketóriázott: felhívta a fiát, Bálintot, valamint Kereszti Zsoltot, a Magyar Meteoritikai Társaság elnökét, majd egy héttel később repülőre szálltak. Tudták, hogy meteoritdarabok rejtőzhetnek az Ohio-i Sharon Center környékén. A háromfős brigádnak egy 34 kilométer hosszú, 6 kilométer széles szórásmezőt kellett átfésülnie. Az akció nem volt könnyű, hiszen nemcsak a természet gördített eléjük akadályt, hanem az amerikai törvények is. Komoly veszélynek tették ki magukat.

– mesélte Zoltán a Borsnak, kiemelve: volt, hogy a helyi sheriffel is farkasszemet kellett nézniük.

– Kukoricatarlóba vagy búzavetésbe egyszerűen nem lehet bemenni. Legfeljebb az erdőben, vagy olyan eldugottabb tereteken tudsz keresni, ahol nem vagy feltűnő, de ha bemerészkedsz magánterületre, a rendőr simán kérdőre von és elzavar onnan, és ez még a jobbik eset! Mi is találkoztunk sheriffel – emlékezett vissza a meteorit-szakértő.

Cipőtalp mentette meg az expedíciót

Hab volt a tortán, hogy egy tornádóciklon is végigsöpört a térségen, teniszlabda nagyságú jégdarabokkal bombázva a bozótos, füves és saras talajt. Zoltánék három napja gyalogoltak, 51 kilométer volt már a lábukban, szinte a végkimerülés határán voltak, amikor megtörtént a csoda: Zoltán a fűben rálépett egy űrkőre.

– idézte fel a magyar kutató a pillanatot, amikor megtalálta az első, 2,2 grammos meteoritot.

A java azonban még hátra volt; a kutatóakció végén, két nappal az előző kő megtalálása után, pont az indulásuk előtti utolsó órában, 70 kilométert legyűrve ismét rájuk kacsintott Fortuna: Zoltán egy meseszép, 20 grammos meteoritot talált, amelyet friss, fekete olvadási kéreg borított.

- Ez egy eukrit típusú kő, vulkanikus eredetű, de nem a Földről, hanem a világűrből. A külseje olyan, mintha mikrovilági égések lennének rajta, amit a légkörbe éréskor keletkező plazma okozott – magyarázta a szakértő, aki egy speciális meteorittartó dobozban hozta haza a kincseket.

Ők voltak az elsők

Zoltán még most is alig hiszi el, hogy ekkora sikerrel jártak. A helyszínen ugyanis nagy volt a nemzetközi tülekedés, mivel lengyelek, németek és amerikaiak tucatjai pásztázták a környéket. A lengyelek ugyan hamarabb találtak űrkincseket a terepen, ám mégis Zoltánék értek korábban célba: ők voltak az elsők, akik az Egyesült Államokból Európába, azon belül is hazánkba szállították a különleges köveket. A meteoritok értéke tudományos szempontból jelentős, ezért nem mindegy, hova kerülnek. A leletek sorsa már el is dőlt: mivel egyetlen múzeum sem akarja kiállítani, a darabok egy magángyűjteményt fognak gazdagítani.

Egy Ohio-i buszgarázs kültéri kamerája rögzítette az amerikai jelenséget:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: