

A tuja hosszú időn át a magyar kertek egyik legnépszerűbb örökzöldje volt. Sövényként tökéletesen takar és elegáns dísze a környezetnek. Az utóbbi években azonban egyre több helyen látni elbarnult, haldokló példányokat. Mivel ezek a növények eredetileg párásabb, csapadékosabb éghajlatról származnak, a hazai forró nyarak és a nem megfelelő gondozás megviseli őket. Ha a te kertedben is betegeskedik a tuja, ne add fel, mert a folyamat még visszafordítható.

A legyengült, stresszes növényeket könnyen megtámadják a különböző kórokozók. A sikeres gyógyítás alapja, hogy ismerjük fel, majd célzottan kezeljük a tüneteket. Mutatjuk a tuja leggyakoribb betegségeit.
Ez a gombás fertőzés leginkább a nyugati és az óriás tujákat veszi célba. Kora tavasszal a növény legalsó részén a friss, fiatal hajtások kezdenek el látványosan barnulni, majd a fertőzés szép lassan terjed tovább felfelé. Mivel ez a gomba az idős, tavalyi leveleken vészeli át a telet, a megoldás radikális, ugyanis a barna részeket azonnal le kell vágni, és gombaölő szerrel kell lepermetezni a növényt.
A legfiatalabb hajtáscsúcsok tavasszal sárgulni kezdenek, majd elhalnak, a fás részeken pedig besüppedő foltok jelennek meg. Ez a gomba a legyengült növényekre utazik: kifejezetten azokat a tujákat támadja meg, amelyek kalcium- és magnéziumhiánnyal küzdenek, vagy megsérültek a metszés során. Ha ezt látod, a fertőzött ágakat tőből távolítsd el, és pótold a magnéziumot a talajban.
Ez a makacs gomba a legfiatalabb hajtásokat kezdi el pusztítani, mégpedig a növény külsejétől indulva, befelé haladva. Megvárja, amíg a tuja legyengül a fagytól, a szárazságtól vagy a tápanyaghiánytól, és a nyílt sebeken keresztül ront be a szövetekbe. A védekezés alapja a metszési sebek lekezelése és a beteg ágak gyors eltávolítása.
Az enyhe telek utáni igazi csapás, amit azért nehéz észrevenni, mert a kártevő rejtőzködik. A lárvák nyáron kelnek ki, és egészen a következő tavaszig szó szerint kirágják a pikkelylevelek belsejét. Úgy tudod lebuktatni őket, ha egy elszáradt ágat a fény felé tartasz: ha apró üregeket, járatokat és lárvaürüléket látsz a levélben, akkor megvannak a bűnösök.
Ezek a rovarok a növény nedveit szívogatják, miközben egy ragacsos anyagot, úgynevezett mézharmatot ürítenek a levelekre. Ezen a ragacson pillanatok alatt megtelepszik egy fekete korompenész nevű gomba, amely egyszerűen elzárja a fényt a tuja elől. A növény emiatt nem tud fotoszintetizálni, leáll a növekedése, és az egész lombozat csúnya szürkés-barna árnyalatúvá válik. Kora tavaszi olajos lemosással és rovarölő szerrel védekezhetsz ellenük.
Ez a bogár jelenti a legnagyobb veszélyt a fás részekre. A nőstény egyenesen a legyengült növény törzsébe és vastagabb ágaiba fúrja be magát, a lárvák pedig a kéreg alatt rágják szét a szállítószöveteket. Ha azt veszed észre, hogy a teljesen kiszáradt tujaágak szinte maguktól, tömegesen törnek le a fáról, nagy valószínűséggel ez a szú áll a háttérben. Az érintett ágakat azonnal le kell vágni és meg kell semmisíteni, nehogy továbbterjedjen a fertőzés.
Gyakran a helytelen gondozás gyengíti le a növényt annyira, hogy a betegségek céltáblájává válik. A legfőbb kiváltó ok a vízhiány, ugyanis a tuja képtelen átvészelni a tartós szárazságot. Ezzel szemben a pangó víz és a mély árnyék a gyökerek rothadását és a belső, törzshöz közeli részek felkopaszodását okozza. A városi környezet, a forgalmas utak melletti szennyezett levegő szintén gyorsítja a hajtások barnulását. Ha pedig a tavaszi formázás után a tuja szállítószövetei elfeketednek, az egyértelműen a korai fagykár jele.
A különböző tuja fajták eltérő törődést igényelnek. A robusztusabb keleti tuja jobban bírja a szárazságot, míg a karcsúbb nyugati tuja (például a népszerű Smaragd fajta) sokkal érzékenyebb, és folyamatos gondoskodást igényel.
Habár dézsában is tartható, a tuja szabadföldben fejlődik igazán szépen. Tavasztól késő őszig bármikor ültethetjük napos vagy félárnyékos helyre. A legfontosabb, hogy a talaj enyhén savanyú és tápanyagban gazdag legyen. Ültetéskor keverjünk a földhöz bőségesen szerves trágyát vagy komposztot, a növekedési időszakban pedig havonta ismételjük meg a tápanyagpótlást.
Tavasszal általában elegendő a heti egyszeri, ám rendkívül alapos öntözés. A nyári kánikulában viszont a tuja meghálálja a mindennapos, bőséges vízellátást, különösen a fiatalabb példányok.
A metszési munkálatokat kora tavasszal érdemes elkezdeni, az utolsó nyírást pedig legkésőbb augusztusban be kell fejezni. A legfontosabb szabály, hogy a legnagyobb hőség idején sose nyírjuk meg a tuját, mert a friss vágási sebek azonnal megperzselődnek a tűző napon.
Augusztus után azért kell leállni a metszéssel, hogy az új hajtásoknak legyen ideje megerősödni a téli fagyok előtt. A túl magasra növő smaragd tuják tetejét érdemes még fiatal korban, nagyjából 2,5-3 méteres magasságban levágni, így a növény a magasság növelése helyett a lombozat sűrítésére fordítja az energiáját.
Az örökzöldek egészségét leginkább az évenkénti két lemosó permetezéssel biztosíthatjuk. Kora tavasszal egy réz-, kén- és olajtartalmú kombinált szerrel elpusztíthatjuk az áttelelt kártevőket és a gombaspórákat. Ezt a folyamatot késő ősszel célszerű megismételni, hogy tiszta, védett állapotban készítsük fel a tujákat a téli pihenőre.
Nézd meg videón a smaragd tuja gondozását:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.