91. oldal - Bezzeganya

29. hét

(Kívánom, hogy sose legyen ilyennel dolgotok, de ha mégis, akkor viszont jobb hamar rájönni...)

Nemrég allergiavizsgálaton voltunk Petyával. Mit mondjak, rá kellett készülnünk.

2017. novemberében szültem a Szent Imre Kórházban.

Előre szólok, ez most egy hisztiposzt lesz, tanulságok nélkül, mindössze a mérgemet akarom világgá kiabálni a saját jobb közérzetem reményében.

Ahogy többször írtam már, legnagyobb lányom évek óta kontaktlencsét hord, mivel úgy ítéltük meg, hogy tud rá vigyázni és a higiéniára is oda tud figyelni. Eddig nem is volt ezzel semmi gond. Rendszeresen jártunk szűrésre, nem hordta túl a lencséket, és tényleg betartotta a kontaktlencse-viselés szabályait. Nemrég viszont három nap távollét (apánál + barátnőnél alvás) után úgy jött haza, mint akit megvertek. Jobb szemét alig tudta kinyitni, könnyezett és borzasztó fájdalmakról számolt be. Kiderült, hogy három napja nem vette ki a lencsét. Nem írom le inkább, hogy mi volt az első reakcióm.

28. hét

Májusban Lukács felvette a kapcsolatot a korábbi herebiopsziát végző orvossal, alaposan átrágták a témát. Ennek eredményeként arra jutottunk, hogy nem vágunk bele még egyszer a sebészkedésbe. A legnyomósabb érv volt, hogy az orvos szerint ezzel az eljárással 20 százalékkal növelhető a sejtek kinyerésének esélye. Gondolatban beszoroztuk az eredeti nulla esélyt 20 százalékkal, és még mindig nullán voltunk, így nem vállaltuk. Túl nagynak éreztük a befektetést a nyereség alacsony valószínűségéhez képest. Ezen a ponton kezdett minket foglalkoztatni a spermadonor kérdése.  Persze utánaolvastunk a neten, olvastuk a dán spermákkal kapcsolatos szomorú híreket, a hazai spermák elégtelen mennyiségét és az ombudsman második ajánlását is (elszomorodtuk).

Orsi vagyok és középiskolai tanár. 15 éve tanítok, hol kamaszokat, hol felnőtteket, hol szakmunkásban, hol gimiben. Sok szülőt, sok gyereket és épp elég iskolát láttam már, és fáj a szívem, amiért elfogyott a bizalom a szereplők között, pedig egy oldalon állunk. Egyik szakmai célom ennek a bizalomnak a helyreállítása, egymás megértésének elősegítése. Jobb zsebemben a bölcsek köve, balban a spanyolviasz, és nem félek használni őket.

Két kisgyerek anyukájaként szülések előtt mindig nagyon szívesen olvastam az anyukák szülésélményeit, sok erőt merítettem belőle. Sokat gondolkodtam, hogy én megírjam-e a történetem. Nem akarok senkit sem megrémíteni, de úgy gondolom, én talán extrémebb eset vagyok, így kevesebb emberrel  fordul elő az, ami velem.

Nem tartozom az egyedülálló anyák közé, mégis egy hétre az lettem. És a hét során sokszor eszembe jutott, mennyire nehéz is lehet ezt a gyerekesdit egyedül csinálni. Nekem volt segítségem, de hogy mi lett volna, ha nincs, hát... Nem is tudom.

Előzmények>>>

A várandósság során legalább négyszer - kötelezően háromszor - vesz részt terhességi ultrahangvizsgálaton a kismama. A terhességi ultrahang időpontjairól, fontosságáról és hatásairól Dr. Molnár László ultrahang-specialistával beszélgettünk.

A 27. hét úgy indult, hogy be kellett pakolni a mindössze ötnapos nyaralásra. Már előre szívtam a fogamat, mert egyébként imádok utazni, és ez általában nem jelent gondot, de annyi minden kihívás most, ami máskor meg se kottyant, hogy nehezen szántam rá magam. Szerencsére a férjem önjáró, minden betesz a közös bőröndbe, az ő dolgaival nem kell foglalkoznom, de így is egy napig tartott, amíg komótosan, szüneteket tartva előszedtem, esetleg ki- és átvasaltam, betettem. Sajnos mindig több ruhát teszek el, mint amennyi valójában szükséges, ez most is így volt…

Minap az udvaron odakopogott botjával hozzám a 90 éves nagymamám, megfogta az alkarom, és odasúgta, hogy vigyem le piacra. Kérdeztem tőle, mit szeretne venni, miközben visszagurítottam a labdát a dédunokának. Körbenézett, mint aki nem akarja, hogy mások is hallják és azt mondta:

Az előzmények röviden: Én, Rozália 39 éves vagyok, férjem, Lukács 41 éves. Az igazi nevünk nem ez, de ezen nevek egyikét szánjuk a leendő gyerekünknek. Tavaly év elején hagytuk abba a védekezést. Kb. 2 hónap után Lukács elhatározta, hogy jobb lenne megnézetnie magát, hogy ne lövöldözzünk vaktában. Ezen nem kell csodálkozni, ő a megelőzés és a szűrővizsgálatok feltétlen híve, tehát ez a döntés összhangban áll az ő gondolkodásmódjával. Rendeltünk a netről egy spermavizsgáló teszt-szettet. A teszt nem mutatott semmit (elszomorodtunk), de azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztosan a szállításkor nem jól kezelték, a kontrasztanyag nem tökéletes, stb.

A (hírhedt) tatabányai Szent Borbála Kórházban szültem 2017 áprilisában, pont nagypénteken. Ez a kórház néhány éve lett felújítva, sőt, új épületeket is felhúztak. Tehát az állapota számomra megfelelő volt.

Úgy voltam vele, hogy leírom, hátha segít rajtam… Most már tizenhat éve vagyunk egymás mellett a párommal, akivel tíz év együtt járás után költöztünk össze, viszonylag fiatalon tizenhét évesen kerültünk össze. Aztán egy év együttélés után lánykérés, majd házvásárlás, házfelújítás, esküvő, mindez két éven belül, húzós időszak volt. Immár negyedik éve lakunk a közös házunkban.

Szülés után, ha eszik-alszik babánk született is, fáradékony, több pihenést igénylő a női szervezet. Akik aktív életet éltek korábban, azok is visszavesznek a tempóból. Aztán valamikor a gyermekágy végére eljön az idő, hogy hetente többször is jól megdolgoztassuk az izmainkat. Igen ám, de mikor? Mennyire? Milyen mozgással? Ha a gyerek előtt nem volt rendszeres sport valaki életében, most sem fogja érezni ennek hiányát, majd csak sokkal később, évekkel később, mikor a mozgásszegény életmód ártalmai megjelennek. De mit mozogjunk babával? És ha megnőtt?

Sok-sok éve annak, hogy a legnagyobb lányom kórházi kezelésre szorult. Szerencsére csak egyetlen éjszakát kellett bent töltenünk (én a földön aludtam a kabátomon – ez a kórházi helyzet mára sem sokat változott), és azóta sem történt olyan esemény, ami miatt be kellett volna mennünk. Sok gyermek kerül kórházba rövidebb-hosszabb időre műtét vagy betegség miatt. Összeszedtük, mit érdemes a kórházba vinni és mire érdemes felkészülni.

És eljött az ötödik év, amikor is az én drága (a jelzőt értsd a legpozitívabb értelemben) JÓ doktorom elküldött egy specialistához, aki sorozatos vetélésekkel foglalkozik. Mert, mint megtudtuk, mi már habituális (sorozatos) vetélőknek számítunk, illetve én.

A 26. hét sem telt eseménytelenül.

Mit csinálsz, ha van egy gyereked, aki bár nem félős, mégis mindenféle kitalált majréval kéredzkedik az ágyadba esténként vagy hajnalonta (és rosszabb esetben ki is túr onnét)? Lehet venni kislámpát, szörnytávoltartó spray-t, mennyezetre ragasztható világító égitestet és birkát, be lehet az illetőt rámolni a testvére mellé (hacsak a tesó nem tiltakozik lármásan), vagy lehet legyinteni, hogy úgyis kinövi, senki nem ment a mamája ágyából érettségizni. Vagy lehet sátrat verni a szoba közepén.

Amikor kiderült, hogy tényleg baj van, igen, dongalábú a kisfiunk, egyikünk sem volt tisztában vele, hogy ez valójában mit is jelent. A párom anyukája nővér, ő mondta ki először a valóságot: dongaláb, és valahogy úgy éreztem, ha többször hallom vagy én mondogatom, jobban tudatosul bennem ez a dolog. Utána megtudtuk, hogy a férjem testvére is ezzel született, tehát genetika útján örökölte a kisfiunk, viszont arról fogalmunk sem volt, hogy egy idegen országban ezt hogyan gyógyítják. Nem kaptunk felvilágosítást ezzel kapcsolatban, még a szülés után sem. Maradt a találgatás, emlékekből, hogy mi volt régen Magyarországon, több mint harminc évvel ezelőtt.

Utazás:  Hajdúböszörmény- Budapest  Táv: 258 km Idő: 3 óra 54 perc

A kórház neve: SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A szülés időpontja: 2016 június

A párommal (nem szeretem ezt a szót használni, de nem tudok rá jobbat) nem terveztük a kisbabánkat. Illetve mit takar a tervezés? Megbeszéltük, hogy nem védekezünk és lesz, ami lesz, akkor ez most tervezés? Közben éltük a fiatal párok életét, barátokkal találkoztunk, nem egyszer kirúgtunk a hámból. A menstruációm soha nem volt rendszeres,  így az sem volt fura, hogy egy hónap után sem jött meg. Nyaralás előtt teszteltem, hiszen nem akartam kárt okozni a kis életben azzal, hogy lecsúszik egy-két koktél. Negatív. A nyaralás eltelt, hazajöttünk és nekem még mindig nem jött meg, másfél hónap után sem. Megint vettem tesztet. Szombat reggel volt, egyedül voltam otthon, megcsináltam és pozitív lett. Nem akartam elhinni, hiába számítottam rá. A másikat is megcsináltam, az is pozitív. Ekkor már tudtam, hogy innentől vége az eddigi életemnek, nincs többé kicsapongás, átbulizott hétvége, viszont az életem egy merő aggódás lesz.

A kocsi tetejére biciklitartó kell - a férjem nem boldog, mert ez szereléssel jár - a negyedik biciklisín lesz a tuti, háromnak semmi hasznát nem vette - hátul már van - fenn három bicikli, hátul kettő - Négyeske (5) bicikliülésben potyázik a férjem mögött - nincs hatodik bicikli, CSAK ötöt muszáj felpakolni az autóra - Apa egy napig szaladgál és szerel. Utazás Zalába, Kis-Balaton csoportos biciklitúra 30 km helyett inkább 40. Ezt a jelenséget megfigyeltem, minden túravezető a megteendő táv felét mondja, nehogy már az elején elmenjen a kedvünk tőle!

Cuki, ruha nélkül pancsikoló kisbaba mosolyog rám a monitorról. Kattintok párat, totyogó gyermeket látok pucér popsival, majd csücsörítő, mellkirakó kiskamaszokat. Rendben van ez így? Matusek M. Zsuzsanna internetbiztonsági szakemberrel beszélgettem arról, milyen veszélyeket rejt a fotófeltöltés.