Készítettem szülési tervet, s mivel tudtam, hogy a kislányom kiírt időpontjában influenzajárvány lehet, így körbejártam a témát. A gyermekorvossal megbeszéltem, hogy kell-e a nem közösségbe járó kétévesemnek oltás (nem javasolta), a nőgyógyászommal, hogy nekem kell-e (nem javasolta ő sem), a háziorvossal, illetve a nőgyógyásszal együttesen, hogy kell-e apukának. Az oltást mindannyian azért szerettük volna, hogy egy esetleges látogatási tilalom miatt apuka be tudjon jönni.
A szülés végül három héttel a kiírt időpont előtt indult be, és addigra sajnos a részleges lezárásból teljes lett, így a férjem már fel sem jöhetett velem a földszintről a második emeleti szülőszobába. Védtelennek éreztem magam, semmi sem úgy alakult, ahogy az első szülésnél, ott ugyanis spontán indultak be a fájások, itt viszont fájás nem volt, magzatvízszivárgás igen, de szülés előtt 12 órával a baba még faros volt…
Azt, hogy traumatizált szülésélményem lett, nem csak és kizárólag annak köszönhetem, hogy a férjem nem lehetett bent velem, hiszen több dolog is közbejátszott, de biztos vagyok benne, hogy az egész nem alakult volna így, ha mellettem van. (Itt arra gondolok, hogy mivel a baba feje nem ékelődött be, oxitocinos indításra a szívhangja leesett, és a nyakára volt csavarodva az extrém rövid köldökzsinórja, a szülés nem haladt, végül hiába volt a szülési tervemben leírva, hogy kézzel tágítást nem szeretnék, ezt a protokoll felülírta. A főorvos 4 centis méhszájból csinált 9-et.)
A férjem a vajúdási szak alatt telefonon kommunikált velem kétszer, illetve a kislányunk születése után fél órával tudta meg, hogy megszületett. Látni az orvosom közbenjárására sikerült neki néhány másodpercre, egy üvegfalon keresztül.
Amit nem értek: a kórházi dolgozóknak nem kötelező az oltás. Volt olyan csecsemős nővér, aki tiszta betegen dolgozott, folyamatosan fújta az orrát, stb. És volt olyan is, hogy a kétágyas szobánkba vízszerelők jöttek be, gondolom, nekik sem volt oltásuk. Egy család született aznap, és én nem láthattam a nagyobbik lányomat, a férjemet is csak egyszer, amikor néhány percre fel tudott szökni, és a folyosón beszéltünk - pedig a szülésélményem miatt (is) nagyon nagy szükségem lett volna rájuk!
Teljesen megértem, hogy jobb óvatosnak lenni, illetve, hogy egy újszülöttnek nem hiányzik semmilyen betegség, félreértés ne essék! De a szülésen ott van a helye apukának, pláne, hogy védőöltözetben, maszkban lett volna.
B.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.