93. oldal - Bezzeganya

Úgy voltam vele, hogy leírom, hátha segít rajtam… Most már tizenhat éve vagyunk egymás mellett a párommal, akivel tíz év együtt járás után költöztünk össze, viszonylag fiatalon tizenhét évesen kerültünk össze. Aztán egy év együttélés után lánykérés, majd házvásárlás, házfelújítás, esküvő, mindez két éven belül, húzós időszak volt. Immár negyedik éve lakunk a közös házunkban.

Szülés után, ha eszik-alszik babánk született is, fáradékony, több pihenést igénylő a női szervezet. Akik aktív életet éltek korábban, azok is visszavesznek a tempóból. Aztán valamikor a gyermekágy végére eljön az idő, hogy hetente többször is jól megdolgoztassuk az izmainkat. Igen ám, de mikor? Mennyire? Milyen mozgással? Ha a gyerek előtt nem volt rendszeres sport valaki életében, most sem fogja érezni ennek hiányát, majd csak sokkal később, évekkel később, mikor a mozgásszegény életmód ártalmai megjelennek. De mit mozogjunk babával? És ha megnőtt?

Sok-sok éve annak, hogy a legnagyobb lányom kórházi kezelésre szorult. Szerencsére csak egyetlen éjszakát kellett bent töltenünk (én a földön aludtam a kabátomon – ez a kórházi helyzet mára sem sokat változott), és azóta sem történt olyan esemény, ami miatt be kellett volna mennünk. Sok gyermek kerül kórházba rövidebb-hosszabb időre műtét vagy betegség miatt. Összeszedtük, mit érdemes a kórházba vinni és mire érdemes felkészülni.

És eljött az ötödik év, amikor is az én drága (a jelzőt értsd a legpozitívabb értelemben) JÓ doktorom elküldött egy specialistához, aki sorozatos vetélésekkel foglalkozik. Mert, mint megtudtuk, mi már habituális (sorozatos) vetélőknek számítunk, illetve én.

A 26. hét sem telt eseménytelenül.

Mit csinálsz, ha van egy gyereked, aki bár nem félős, mégis mindenféle kitalált majréval kéredzkedik az ágyadba esténként vagy hajnalonta (és rosszabb esetben ki is túr onnét)? Lehet venni kislámpát, szörnytávoltartó spray-t, mennyezetre ragasztható világító égitestet és birkát, be lehet az illetőt rámolni a testvére mellé (hacsak a tesó nem tiltakozik lármásan), vagy lehet legyinteni, hogy úgyis kinövi, senki nem ment a mamája ágyából érettségizni. Vagy lehet sátrat verni a szoba közepén.

Amikor kiderült, hogy tényleg baj van, igen, dongalábú a kisfiunk, egyikünk sem volt tisztában vele, hogy ez valójában mit is jelent. A párom anyukája nővér, ő mondta ki először a valóságot: dongaláb, és valahogy úgy éreztem, ha többször hallom vagy én mondogatom, jobban tudatosul bennem ez a dolog. Utána megtudtuk, hogy a férjem testvére is ezzel született, tehát genetika útján örökölte a kisfiunk, viszont arról fogalmunk sem volt, hogy egy idegen országban ezt hogyan gyógyítják. Nem kaptunk felvilágosítást ezzel kapcsolatban, még a szülés után sem. Maradt a találgatás, emlékekből, hogy mi volt régen Magyarországon, több mint harminc évvel ezelőtt.

Utazás:  Hajdúböszörmény- Budapest  Táv: 258 km Idő: 3 óra 54 perc

A kórház neve: SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A szülés időpontja: 2016 június

A párommal (nem szeretem ezt a szót használni, de nem tudok rá jobbat) nem terveztük a kisbabánkat. Illetve mit takar a tervezés? Megbeszéltük, hogy nem védekezünk és lesz, ami lesz, akkor ez most tervezés? Közben éltük a fiatal párok életét, barátokkal találkoztunk, nem egyszer kirúgtunk a hámból. A menstruációm soha nem volt rendszeres,  így az sem volt fura, hogy egy hónap után sem jött meg. Nyaralás előtt teszteltem, hiszen nem akartam kárt okozni a kis életben azzal, hogy lecsúszik egy-két koktél. Negatív. A nyaralás eltelt, hazajöttünk és nekem még mindig nem jött meg, másfél hónap után sem. Megint vettem tesztet. Szombat reggel volt, egyedül voltam otthon, megcsináltam és pozitív lett. Nem akartam elhinni, hiába számítottam rá. A másikat is megcsináltam, az is pozitív. Ekkor már tudtam, hogy innentől vége az eddigi életemnek, nincs többé kicsapongás, átbulizott hétvége, viszont az életem egy merő aggódás lesz.

A kocsi tetejére biciklitartó kell - a férjem nem boldog, mert ez szereléssel jár - a negyedik biciklisín lesz a tuti, háromnak semmi hasznát nem vette - hátul már van - fenn három bicikli, hátul kettő - Négyeske (5) bicikliülésben potyázik a férjem mögött - nincs hatodik bicikli, CSAK ötöt muszáj felpakolni az autóra - Apa egy napig szaladgál és szerel. Utazás Zalába, Kis-Balaton csoportos biciklitúra 30 km helyett inkább 40. Ezt a jelenséget megfigyeltem, minden túravezető a megteendő táv felét mondja, nehogy már az elején elmenjen a kedvünk tőle!

Cuki, ruha nélkül pancsikoló kisbaba mosolyog rám a monitorról. Kattintok párat, totyogó gyermeket látok pucér popsival, majd csücsörítő, mellkirakó kiskamaszokat. Rendben van ez így? Matusek M. Zsuzsanna internetbiztonsági szakemberrel beszélgettem arról, milyen veszélyeket rejt a fotófeltöltés.

Néhány éve, mikor az épp aktuális elsősöm épp befejezte a tanévet, bevágta a sarokba az iskolatáskáját, és felé se nézett augusztus végéig. Tette mindezt azért, mert nagyon elfáradt tanév közben, meg rengeteg más felfedezni és tennivalója akadt egész nyáron. Én sem értem rá nyaggatni, hogy: Olvass kisfiam! vagy: Írj néhány mondatot! esetleg: Számoljunk picit! Vagyis hihetetlen pörgésben, ámde békében és tananyagmentesen teltek a szünidő napjai. Meg is lett az eredménye. Szeptemberben keresgélte a betűket, elfelejtette, hogy melyik betűt hogy kötjük a másikhoz. Két hétbe telt, mire ott tartottunk, ahol abbahagytuk. De lett ennek a nagy nyári semmittevésnek még egy káros folyománya: sokkal kevésbé szívesen tanult.

2016-ban férjemmel akkor már négy éve próbálkozunk, hogy lehessen babánk. Az első év sikertelenségei után elmentünk orvoshoz, hogy kivizsgáltassuk magunkat. Nem akartam még éveket várni, hogy majd lesz, meg majd, ha nem görcsölünk rá. Én ekkor már elmúltam 35 éves, nem gondoltam úgy, hogy lenne időm várni bármire is. Azt még tudni kell, hogy én nem vagyok az „ne görcsölj rá” típus, én világ életemben olyan voltam, ha valamit el akartam érni, akkor azt nem tudtam „tétlenül” (lehet, hogy nem ez a jó szó ide) hagyni. Én mindig is tenni akartam azért, hogy sikerüljenek a dolgaim, és ezt a fajta tudatosságot nem is szeretném megváltoztatni, ilyen a személyiségem.

Az alábbi levelet kaptuk egy kismamától, melyben segítséget kér hasonló cipőben járóktól, és tanácsokat az édesanyáktól.

25. hét

Tanév vége tanárszemmel

2012-ben váltam anyává kislányom által, majd hamarosan úgy döntöttünk férjemmel, hogy szeretnénk, ha minél előbb jöhetne a kistestvér. Hamarosan meg is fogant, majd 2014. július 3-án megszületett kisfiunk, Ádám, nem komplikációmentes terhességből, császárral. (Preeclampsia.) Úgy nagyjából két hónapos korában észrevettük, hogy diónyi nyirokcsomó-duzzanat van a hónaljában. Voltunk ultrahangon: (reaktív) fertőzéses alapú, majd elkezdődtek a többszöri sebészeti ambuláns kezelések.

„Az én fiam élsportoló, és még az alternatív sulik se bírták hova rakni az életrendjét. A közösség viszont fontos, hogy lásd: nem vagy egyedül, nem vagy magányos harcos, mások is élnek úgy, ahogy te, másoknak is lehet fontos, amit neked, miközben élsportolóként is képes vagy leérettségizni, továbbtanulni, állandó kudarc és lemaradás nélkül” – mondta az iskola egyik motorja-alapítója a PlayIT-en. És hogy került az iskola a PlayIT-re? Úgy, hogy a középiskolás gamerek részére e-sport tagozatot is indítanak, ha komolyan akarnak foglalkozni a játékvilággal.

A kórház neve: Szent István Kórház (Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Szent István telephely...)

Nem terveztük, csak jött. Fura érzések voltak bennünk. Harmadik gyermek. Az első ultrahangon azt kérdezték, van-e iker a családban. Igen, mondtam boldogan. Ketten vannak. Nagyon boldog lettem. Az egyik babának azonban nem lett szívhangja. 13 hetesen véreztem, napokig kórház, de minden rendben, a baba nagyon élni akar. 26 hetesen kiderült, hogy terhességi cukorbetegségem lett. A lányokkal nem volt. Szigorúan tartottam a diétát, érte mindent.

Lesem a mobilom. Izgatottan várjuk a lányokkal az év végi dolgozatok eredményeit, melyek gyakran hamarabb kerülnek be az e-naplóba, minthogy megtudná a gyerek a suliban.

Fejlemények – Petya és a nyári tábor témakörben. Az előző írásom óta már voltunk egy személyes találkozón Petyával együtt a egy fejlesztő játszóházban. Nagyon jópofa a hely! Szép, új, színes. Sok-sok kisebb-nagyobb terem található benne, több tornázásra is alkalmas helyiséggel és mosolygós, jókedvű ott dolgozókkal. Ami Petyának nagyon tetszett, az a hatalmas „játszó”, amiben két színes, jó magas csőcsúszda is fellelhető, és úgy közlekedett köztük-bennük, mintha már milliószor próbálta volna.

A Hobby boltoknak két nagy törzsvásárló csoportja van: a pedagógusok és az anyák. Időről időre felüti a fejét valami új technika, új csinálmány, amire aztán rákattanunk. Igen, én is. Mivel rajongok az egyedi és a kézműves termékekért, ki is próbáltam számtalan dolgot. Volt, amiből egy ideig meg is éltünk. Aztán elmaradtak a megrendelések, én pedig más munkához láttam. A következő Bezzeganya klubon beszélgessünk a hobbiról. Valóban megélhetést tud biztosítani? Mi kell hozzá, hogy érdemes legyen ilyennel foglalkozni? Vajon melyik hobbi alkalmas kenyérkereső tevékenységnek?

Nemrégiben olvashattátok nyafogásomat a korai klimaxról, az időnként elviselhetetlen, máskor alig észrevehetővé szelídülő változókori tüneteimről. Ahogy ígértem, felkerestem egy klimax-szakértőt, aki nem mellesleg onkológus is (az én előzményeimmel ez az abszolút nyerő párosítás!). Megbeszéltük a leleteimet, és javaslatokat adott, hogyan tudom átvészelni ezt az időszakot. Dr. Végh György Lajos szülész-nőgyógyász főorvos, klinikai onkológus és menopauza szakértővel beszélgettem, miután megmutattam neki a hormoneredményeimet.

14-24. hét

Szentesen születtem. Elvált szülők egyke gyermekeként, egy faluban cseperedtem fel édesapám mellett. Apukám elhagyott engem hosszú betegeskedés után, így Budapestre költöztem édesanyámhoz. Gyerekkoromról nem sokat tudok mondani, de a lényeg, hogy nagyon sokat voltam egyedül, ezáltal nagyon keveset beszéltem, nehezen barátkoztam. Barátnők, ismerősök jöttek- mentek az életemben, de mindig arra a megállapításra jutottam, hogy NEM VAGYOK ELÉG FONTOS! Mindig mindenki kihasználta a jó szívemet, és mindig átvertek, becsaptak. Még az égiek is elég rendesen elbántak velem, mert már csak anyai nagymamám él még, aki ha minden jól megy, augusztusban betölti a kilencvenedik életévét.

A harmadik gyermekemmel a pocakomban sikerült belecsöppennem egy igazán magyar egészségügyi csodába. Azt tapasztaltam, hogy a 36 hetes kismamától mindig csak annyit kérnek, most már pihenjen, készüljön a szülésre és csak semmi feszültség, JUST RELAX! Nos, akkor semmiképpen ne küldjék el kisvárosi  OTI-ba. Eleve a történet ott kezdődik, hogy megtudod – még a debreceni pénteki vérvétel előtt –, hogy el kell menned a helyi rendelőbe is.

Medox baba érkezését már megosztottam veletek, most szeretném a második babámét is.