Másodikra természetesen azt hittem, megfogtuk az isten lábát. Eleinte úgy tűnt, az idős doktor bácsi szakmailag nagyon topon van. Eleinte. Aztán megkezdődött a problémaáradat, szerzett fitymaszűkületről nem hallott, szerinte kitaláltam. Az allergia nem létezett számára, az ételallergia fikció. Az ember ezeken valahogy túllép, nem nagyon kellett látogatnunk, szerencsére nem volt beteg a gyerek.
Fütyiügyben jártunk több helyen, megoldásnak a műtét maradt, egy-két éven belül megejtjük. Bár ezzel a témával a leváltásáig szó szerint baszogatott, hogy ezt csak fel kell tépetni, nem nagy dolog. Aki fiús anyuka, és hallott már ilyenről, az tudja, hogy a letapadást lehet műszeresen leválasztani, nem feltépetni, bár az itteni kórházban az utóbbi dívik. A szűkületre csak műtéti megoldás létezik. Mi egy pesti kórházban voltunk egyeztetni a műtéti megoldásról.
A gyermek egyéves koráig jobb, ha nem nyúlunk a fitymához, míg az ennél idősebb gyermekeknél óvatosan elkezdhető a tágítása. Mindig a gyermek korától függ, hogy mit kell tenni ilyen gondok esetén - mondja a gyermeksebész.
Megszületett a második gyermekünk, szerencsére csak státuszvizsgálat alkalmával találkoztunk orvossal, akkor még nem volt beteges a gyerek. A baba köldöksérvben „szenvedett”, amivel persze rögtön sebészetre utalt minket. Már az időpontegyeztetésnél mondta a kedves asszisztens hölgy, hogy ha van beutalónk, menjünk, de pár hónapos baba köldöksérvével nem fognak semmit csinálni. Mire elértünk a rendelésre, a sérv már eredeti méretének a fele volt csak, természetesen mondták, hogy nincs vele teendő. A 6 hónapos státuszvizsgálatnál már nem létezett, mondtam is a doktor bácsinak, lám. elmúlt. Erre ő közölte, ne zagyváljak össze-vissza, az nem szokott elmúlni. Itt éreztem, hogy újfent rosszul döntöttem, de valamiért akkor még nem váltottunk. Aztán következett két év, amikor csak a kötelező vizsgálat miatt mentünk orvoshoz, egyébként szerencsére nem kellett.
A nagyobb gyermekünk elkezdte az óvodát, és vele együtt örök barátságba kerültünk az ovis vírussal. A nagyobbik szerencsére hamar kilábalt belőle, a kicsi kevésbé. Heti rendszerességgel látogattuk a doktort, mindig gyógyszer nélkül távoztunk, álláspontja szerint a gyereknek ebben a korban az a dolga, hogy náthás, köhögős legyen. A természetes gyógymódokkal próbálkoztunk. A kicsi a legkisebb náthás, köhögős történet következtében is hörghurutos lett, ennek következményeként kórházba került. Ott az inhalációs kezelés után jobban lett. Ezután otthonra is beszereztük a készüléket.
A betegségek alakalmával a doktor bácsinak külön kérvény kellett, hogy megvizsgálja a gyereket. Májusban megszületett a harmadik gyerekünk. Az egy hónapos státuszon közölte a doktor bácsi, hogy fitymaszűkülete van, de nem utal minket urológiára, hanem kenegessem egy szteroidos kenőccsel. Kérdeztem, hogy egy hónapos gyereket? Megsértődött, hogy ő az orvos. Én meg úgy éreztem, hogy annyira nem vagyunk egy véleményen, hogy jobb mindenkinek, ha váltunk.
Egy hétig küzdöttem, hogy a gyerekbe cucáljam, már úgy éreztem, mintha libát tömnék, hol a gyerek üvöltött, hol én bőgtem. Aztán gyermekorvost váltottunk...
Harmadikra egy fiatal doktor nénire esett a választásunk, akivel a kórházban már többször találkoztam. Nagyon lelkiismeretesen és alaposan végezte a munkáját. Szeptemberben egy nyugdíjba vonuló gyerekorvos helyét vette át, így bekéretőztünk hozzá. Első találkozás alakalmával mindent átbeszéltünk a gyerekekről. A következő találkozó alkalmával sajnos már három beteg gyerekkel érkeztünk. Összesen negyvenöt percet töltöttünk a rendelőben. Az összes gyereket töviről-hegyire megvizsgálta. Külön papírra felírta, hogy melyik gyereknek milyen orrcsepp, milyen orvosság kell. A fulladós középső gyerekemet ott helyben ellátta a rendelőben, illetve felírta a telefonszámát, ha gond van, bármikor hívhatom.
Szerencsére ezután az éjszaka nyugodtan telt, a fulladós gyerekünk másnap jobban volt, és akkor jött a meglepetés, csörgött a telefon, és a doktor néni telefonált, hogy van a fulladós gyermek (nevén nevezte, csak nem szeretném kiírni). Megkérdezte, szeretném-e, ha eljönne hozzánk megvizsgálni, hogy ne kelljen a gyógyulófélben lévő gyerekekkel betegek közé vonulni. Nagyon jólesett. Azóta voltunk nála egy-két alkalommal. Fulladós gyerekünk nagyon fél az orvosoktól a kórházi kezelés óta, a doktor nénit nem zavarta, hogy úgy kell megvizsgálnia, hogy apa kezében van a gyerek. Aztán egy jó kis piros zseblámpával azért csak lekenyerezte.
Óvodából a második lett a befutó, gyerekorvosból a harmadik talán? Remélem. Nagyon sajnálom, hogy egyik oldalról a saját tapasztalatlanságom és a naivságom miatt történtek olyan orvosi bakik, amik elkerülhetőek lettek volna. Vajon mással is előfordult?
Egy biztos: a számunkra nem megfelelő gyerekorvos-választások miatt nagyon tájékozottak lettünk különböző gyerekbetegségeket, és kezelésüket illetően. Sajnos nem nagyon kaptunk orvosi segítséget, magunknak kellett megoldani. Meg persze nem kevés rutint szereztünk, van, amikor a levegővételből már tudjuk, hogy most melyiknél milyen nyavalya következik.
Babó ordít, próbálja eltolni a vizsgáló kezet, de a doktorunkat kemény fából faragták, és legyőzi a 16 hónapos kezeket. Anya nyugtat, simogat, de ezt itt nem szabad, félre kell állnia. "Ha hányt, hát hányt, egy hányás nem a világ, lesz még több is! Mit akarnak még?"
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
