Terhesség: lemaradtam az első két hónapról

A férjem bezzeg... Pedig kettőnk közül ő a parás, a parapapi... Meg sem fordult ilyesmi a fejében, csak nagyon boldog volt. Aztán pár nappal alatt nekem is sikerült elrendeznem magamban a dolgot. Hiszem, hogy Isten semmit sem ad ok nélkül, és hogy nálam sokkal jobban tudja, mikor kell szülessenek a babák.

A pánikhangulat elmúltával izgatottan jelentem meg az orvosnál, ezúttal SZTK-s rendelésen. Egy hét múlva rendelt vissza ultrahangra, ahol megállapították, hogy a magzat méretei alapján (nem volt menzeszem az első terhességem óta, így nekem fogalmam sem volt, hol járhatunk) 9 hetes terhes vagyok. Furcsa volt, hogy így lemaradtam az első két hónapról.

Most már a 22. hétben járunk, de nehéz. Minden rendben a babával, és a várandósság is könnyű. Komolyan ha nem lenne egyre nagyobb és mozgalmasabb a pocakom, talán észre se venném, hogy egy baba lakik bennem. A relaxin talán kicsit túl jól hat nálam, de ennyi. Nem emiatt nehéz.

Nehéz, mert folyamatosan a „jó legyen egyeskének” és a „meg ne ártson ketteskének” vékony határán kell egyensúlyozni, mintha egy olyan kötélen táncolnék, amit még csak nem is látok rendesen. És egyeske már több mint 9 kiló, nem tudom, hogy ez soknak számít-e 8 hónapos kisfiúnál, de nekem sok.

Közben továbbra is építkezünk, és reménykedünk, hogy ketteske már az új házba jöhet haza... Nem sok a remény, és nem tudom, hogyan fogok betuszkolni ide még egy babaágyat.

Babaszerelmes

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?