Orvoslátogatás és impulzus-vásárlás

A nőgyógyászunknál ismételten sikerült látogatást tenni, ahol tisztáztunk ismét rengeteg felmerülő kérdést – szerintem az orvos kezd tőlünk rosszul lenni, mert minden alkalommal legalább 8-10 kérdéssel megyünk. Bár ő azt mondja, hogy kérdezzek nyugodtan, mert akkor nem maradnak kétségek bennem, és minden jobban megy majd.

Nos, kétségek UPDATED, ugyanis mivel húsvét után került volna sor a beavatkozásra, gondolom, annak érdekében, hogy a kórházban mindenki pihenni tudjon, így előbbre lett hozva az egész egy héttel. Ami alapvetően nem gond, kivéve nekem lelkileg, ugyanis én hónapok óta arra készülök, hogy húsvét után tartom kezemben a Tevebabát, és csak azután lesz a műtét. Nos, nem nyertem és nem, nem lehet máskor. És nem, az aneszteziológussal csak aznap fogok találkozni. Ez kicsit megviselt lelkileg, különösen, hogy több műtétem is volt korábban, és a HI miatt jó lett volna korábban is randizni az anesztessel, hogy vessen egy pillantást a kb. négyoldalas listára a hatóanyagokról, amiket HI-s nem vagy csak fokozott óvatossággal kaphat. Mindenesetre két nap múlva sikerült többé-kevésbé rendesen megnyugodnom és elfogadnom a tényeket, hogy a magyar egészségügyben a beteg nem, vagy minimálisan számít.

De legalább mikor mentem egy nagyon jó barátnőmmel vacsorázni, neki el tudtam sírni a bánatomat, megnyugtatott, és előtte nem egészen 5 perc alatt sikerült venni egy csodaszép, de legalább elég drága sálat, hogy az idegeim megnyugodjanak. Tanulság: idegesen nem megyünk plázába, vásárolni pedig végképp nem!

Halmozzunk az élvezeteket: csokoládé, halazás minden mennyiségben és a japánok

Végre sikerült a férjem karácsonyi ajándékát is kihasználni, és elmentünk csokoládét készíteni egy csokoládé kurzus keretében. Nos, remekül sikerült: megtanultunk csokoládét temperálni (olyan, mintha építkezne az ember, legalábbis az eszközök nagyon hasonlóak), csokoládét formába önteni és ízesíteni. Lett is összesen egy-másfél kiló csokoládénk.

Emellett férjem névnapját ünnepeltük meg Budapest egyik felkapottabb helyén levő halas étteremben, ahol isteni halakat ettünk, de ahogy láttam, a dizájn nekik fontosabb volt, mint az elrendezés: terhesen NEM fog az ember lánya elférni az asztalok között. Mármint 31. héten behúzott hassal közlekedni nem különösebben kényelmes. Ideértve a trendi bárszékeken történő mozgást is. De finom volt nagyon! Szóval ez volt a halazás I.

Másnap voltunk a Valentin-nap örömére egy közeli japán étteremben, ahol végre sok-sok tempurált ételből is lehetett választani, amelyeket meséltem, hogy mennyire szeretek és mennyire HI-barátok. Az uborkás szusijuk viszont nem fog aranyérmet nyerni, az biztos. De a tempurált répa és brokkoli (megvolt az ezévi brokkolim, mivel alapvetően fujjj! fujjjj! zöld növény!!!! jujjjjj!) tényleg nagyon finomak!

És a hétvégén eljött – a csodás idő mellett – a várva várt halfesztivál, amelyre már hetek óta ki szerettem volna menni, lévén nagy halkedvelő vagyok! Szombaton ráadásul a csodaszép időhöz isteni finom, bár nem kifejezetten HI-barát ételek társultak: forró, paprikás szegedi halászlé, illetve ehető hekk, majd kakaós kürtőskalács. Másnap pedig sajnos az idővel együtt a minőség is romlott: ízetlen süllő és közepes pontypatkó. De akkor is: napsütés, meleg menzatea és halak! Igazi kismamának való idő és étkek!

Halmozzuk az élvezeteket II – wellness

A Valentin-nap örömére még egy wellness-t is sikerült beszervezni egy kisebb spa-ba, röpke 2 hetes levelezés eredményeként (kismama vagyok és nem, nem szeretnék fürdőzni 20 percet), de szerencsére rugalmasak voltak, és volt mindenféle jóban részünk. Így például a szerelem „ünnepén” a férjemnek egyedül volt gyertyafényes rózsaolajos fürdője pezsgővel. Addig engem a kozmetikus kínzott arc- és dekoltázsmasszázzsal – ez utóbbit inkább ne részletezzük. Majd jött a várva várt páros rózsaolajos masszázs, ahol a férjemet egy kedves, kissé karót nyelt hölgy masszírozta, míg én végre egy erőskezű, lendületes masszőrnőt kaptam, aki megkínzott rendesen. A kismama masszázstól kissé távolt állt a dolog ugyan, de nagyon jól esett, hogy végre nem csak óvatoskodva masszíroztak, hanem jobban, még akkor is, ha a derekamat és a talpamat továbbra sem lehetett.

Shopping Forever – Birodalom III. és egyéb plázás élmények

Nos, az élvezetek mellett sikerült végre ténylegesen elkezdenünk a bevásárlást, és érdemben is bevásárolni: 62-es méretből már mindenünk van. Csak vicces volt, amikor bementünk egy nagyobb pláza trendi fast fashion boltjába, és gyerekruhát válogattunk és néztünk a dolgokra, mint ügyvéd a Cégkapura (mea culpa, régi poén). De azért sikerült a svéd nagyáruházban, illetve mindenfelé boltban babaruhákat, illetve cumisüvegeket és a bébiőrt légzésfigyelővel beszerezni. Utóbbi esetben az eladó kissé meglepő arcot vágott, amikor elővettem a csodálatosszép több oldalas – informatikusok a következő mondatot ugorják át! – word-ben szerkesztett táblázatot elővenni és arról kérdezni mindenfélét. Az élet apró örömei…

Összefoglalva: végre egy hét rengeteg programmal és finomabbnál finomabb étkekkel, bevásárlással és csak egy kiborulással. Minden hét ilyen legyen!

Vemhes Tevelány

A SOROZAT EDDIGI RÉSZEI:

Hisztamin-túlérzékenyen lettem terhes
Nincs olyan nőgyógyász, aki értene a betegségemhez
Pánikba estünk a macskakarmolástól
Szanaszét szurkálták a karomat
A szaloncukortól fetrengtem
Terhes vagyok, nyafogok
Magányos vagyok és unatkozom: terhesség otthon
A kismama finn metálkoncertre megy
Annyiba kerül egy babakocsi, mint egy használt autó
Hullámvasúton a hormonrendszerem

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>

A nőgyógyászom már rosszul van a kérdéseimtől