Utolért a végzet! Kutyát akarnak a gyerekek!

Persze a fiam is rögtön ott termett és bociszemekkel várta a választ...

Legyen-e kutyánk?

Na, jó, egy ideje lógott a levegőben a kutyatéma, de próbáltam elodázni a döntést. Magam se tudtam, hogy kell-e még egy négylábú gyerek is a családba. Bár ha belegondolok, ő legalább nem beszél vissza.

Elővettem az „anyu ezt megbeszéli apu”-val örök klasszikus kártyát, ha épp olyan kérdést szegeznek nekem, aminek megválaszolásához muszáj egy kis időt nyernem. Így volt időm összeírni a pro és kontra listát, és végül a száraz tények helyett sikerült egy teljesen érzelmi döntést meghozni. Ez van, de legalább megpróbáltam…

Érvek mellette:

• Felelősségre tanítja a gyereket. A lányom öt-, a fiam tízéves. Épp elég idősek ahhoz, hogy etessenek, itassanak, sétáltassanak egy kutyát. Így megtanulhatják, hogy milyen gondoskodni egy igazi, élő, érző állatról.
• Erősödhet a testvéri kapcsolat. A kutya közös pontot jelenthet, ami lássuk be, öt év korkülönbségnél elég nehéz találni, főleg vegyes páros esetén. A kicsi a csillámpónis – Barbie-s korszakát éli, míg a nagy most kezd igazi kiskamasz lenni.
• Többet fognak mozogni. Ugyan kertes házban lakunk, de egy kutyát akkor is kell sétáltatni. Fogócskázni is szuperül lehet velük, és olvasmányaim szerint a csínytevésekben is remek partnerek.
• Társas kapcsolatok erősödése. Bár könnyen barátkoznak a gyerekek, azt vettem észre séta közben, hogy ez kutyával még egyszerűbb. Ha csak arra gondolok, hány futó ismeretséget kötöttünk a séták során, mikor a gyerekek minden egyes kutyát meg akartak simogatni…
• A szürke hétköznapok is boldogabbak lesznek. Egy kutya mindig lelkesen és örömmel vár haza, így a pozitív fogadtatás garantált.

Ellenérvek:

• Jó dolog ez a felelősségre tanítás, de lássuk be, hogy nagy valószínűséggel lesznek napok (napok, hetek, hónapok?), mikor a kutya RÁM marad.
• Búcsút mondhatok a rendezett kertnek. Biztos, hogy egy kutya máshogy látja majd rendezettnek a helyet…
• Szőr-kérdés. Most kikötöm, hogy a kutya (ha lesz) nem jöhet be a házba és nem szőrözhet össze mindent.
• A kutyaiskola szülői jelenlétet is megkövetel. Márpedig a mi kutyánknak jól neveltnek kell lennie.

A valóság

Ha nagyon őszinte akarok lenni, már a lista megírása előtt is hajlottam arra, hogy legyen kutyánk, hiszen a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy gondozzák. Az egyetlen kérdés, amire magamnak kellett válaszolnom, hogy van-e elég időm egy kutyára is? Elvi síkon jól hangzik, hogy a gyerekeké a kutya, de kizártnak tartom, hogy szülői háttértámogatás nélkül ezt megoldják. Apával is megbeszéltük, aki annyit mondott, ha én bevállalom, akkor felőle jöhet... Szóval jött az ötletbörze a fajtákat illetően, majd egy igazi felkutatása, és végül megérkezett hozzánk Embada, a tibeti masztiff lány, akibe első látásra beleszerettünk. A tenyésztő sokat segített a kezdetekben (még egy kis „használati útmutató” füzetet is kaptunk), és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

És mi történt azóta?

Lett egy kutyánk, akivel hetente járunk kutyasuliba vagy épp kirándulni. A fiam is sokkal több időt tölt a kutyával, mint a laptoppal, a lányom meg folyamatosan kényezteti és simogatja. Teljes a boldogság. Az elvek azóta megdőltek, a kutya a házba is bejöhet... De a kanapéra nem, abból nem engedek.

(Még… - a szerk.)

Állattartással kapcsolatban itt írtunk még:

Ebbe a lakásba márpedig nem jön állat!

A kezemben halt meg a 28 éves papagájom

Ne tartson háziállatot, aki nem gondoskodik róla

Hogy a gyerek ne nyírja ki a macskát

Egészségesebbek a kisállattal élő gyerekek

A házi kedvencektől sokat tanulhatnak a gyerekek

A törpenyúl, mint házikedvenc

Anyu! Szeretnék egy állatot!

A kutya olyan, mintha kisbabád lenne

Nem, nem kell kutya. Vagy mégis?

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?