38. hét
Most, hogy egyre jobban közeleg a kiírt időpont, az izgalom is egyre magasabbra hág: a család agyonizgulja magát a szülés miatt, férjem a munka miatt, én pedig a költözés miatt. A gyermek remekül van, a rúgásai alapján remek balettos lesz! Na, de lássuk, mi történt a héten:
A 38. héten még utoljára találkoztam a védőnővel, hogy leadminisztráljunk mindent, és a kiskönyvem végre teljes legyen (utolsó adatok beírva, gyerekorvos kiválasztva és vonatkozó rubrikák kitöltve) és nyugodt lélekkel tudjon engem elengedni. Minden rendben tehát, mehetek rendesen és megállapodtunk az első babás látogatás időpontjában.
Emellett sor került az utolsó előtti ctg-re és ultrahangra is: minden érték hibátlan, továbbra is hosszú és vékony babát várok. Amúgy meg fáradjak vissza jövő héten az utolsó ctg-re és ultrahangra. Ez most végre gyorsan ment.
A héten még egy dolgot kellett elintéznem, de azt mondjuk nem kötelező jelleggel, inkább kíváncsiságból: terhesség idején lévő utolsó DAO-vérvétel. Eddig két alkalommal voltam és mindkét esetben normális (vagyis a validáló szerint kórosan normális) értékeket produkáltam, szóval gondoltam, még a szülés előtt csináltatok egyet, hogy elmondhassam: végig követtem a terhesség során az enzim szintemet. Majd tizennégy munkanap múlva eredmény – nem gyorsak… (meg fizetős vizsgálathoz képest nem is kíméletesek, úgy vágták belém a tűt megint, hogy drogfüggőnek nézek ki – nehéz az élet, na!).
Az adminisztráció vonatkozásában egy kérdésem van: nem lehetne ezeket rendesen online vezetni esetleg? Mert ez hosszú és felesleges szerintem, hogy bárhova megy az ember, rengeteg papírt visz magával mindenhova. Amúgy kiszámoltam: a védőnőnél hatszor voltam, az orvosnál – beleszámítva a magánvizsgálatokat, a kórházi vizsgálatokat, az ügyeleteket, a kapcsolódó háziorvosi vizsgálatokat (ld. karmolós Hörcsög és felfázás) összesen – a 38. héttel bezárólag – harmincöt alkalommal voltam! Nem tudom, ki hány alkalommal volt, de nekem ez rendkívül soknak tűnik – lehet, hogy csak én pánikoltam túl és mentünk minden esetben, amikor szükségét éreztük…
A héten még sikerült megejteni két baráttal az ebédelést (Krúdy-rajongók: olasz pizzériában sonkás-gombás vékony tésztás nápolyi pizza, illetve valamilyen raguleves és carbonara spagetti). Olyan jó volt kimozdulni, megint emberek között lenni és a napon üldögélni! Még akkor is, ha a második ebéd jelentős része jogászkodással ment el. Viszont hősiesen bevallom: olyan jólesett a kanál, kés és a villa mellett a jelenleg azért inkább elhanyagolt agyamat is használni!
Amit nagyon élveztem: végre megkezdődött a kiülős, szabadtéren étkezős időszak, amit annyira imádok! Most még nincs túl meleg (a bokám nem ért egyet, lelkesen dagad), de már nincs túl hideg, elég egy könnyű kardigán.
Az utolsó pár napra maradva megkezdtük a költözést, aminek a legszebb része, hogy alattunk felújítás zajlik. Na, nem ilyen kis festés, esetleg csőcsere, parkettázás, hanem az a tisztességes, minden falat szétvernek, és mindent felszednek című történet. Az a tisztességesen zajos dolog, ami miatt mindenki az emberölés különböző módjain kezd gondolkodni, olyanokon, amik kimerítik a különös kegyetlenséget… Mindenesetre a dolgok egy része már ott van és részben elpakolva. DE! A többi részük még szétszórva mindenfelé! Mármint szerintem a hurrikán képes hasonló pusztításra…
Szóval, zajlik minden ezerrel, már csak legyünk készen a költözéssel úgy, hogy még egyben vagyunk!
Vemhes Tevelány
Ui.: Az utolsó, szülés előtti bejegyzésemben megígérem, elmondom, hogyan is lettünk tevék… :)
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?