51. oldal - Bezzeganya

36. hét

26. hét

A kórház neve: Szent Margit Kórház.

Autoimmun beteg és egy szívbetegen született kisfiú anyukája vagyok. Két éve szedtem egy gyógyszert, aminek hála elállt az akut vastagbélvérzés, és tarthattam az 50 kilót, illetve ehettem bármit, amit eddig nem...

Amikor 19 évesen elkezdtem az egyetemet, nem erre készültem. Nem arra, hogy megtalálom azt a személyt, aki képes életvitelszerűen elviselni a hülyeségeimet (=életem párját), majd a hatására összeszedem a bátorságomat és pályát módosítok. Ha pedig valaki azt mondja, hogy 25 évesen egy másik város másik egyetemén online fogok vizsgázni, ölemben az alig egy hónapos kisfiammal, azt biztosan bolondnak nézem. Ez a vizsga nem is olyan régen megvalósult, de itt most a nemszülésem történetét szeretném megosztani veletek.

Sokáig gondolkodtam, reagáljak-e az engem ért vádakra, de eltelt lassan három hónap, és még mindig bántanak dolgok. Szóval úgy kezdődött az egész négy évvel ezelőtt, hogy megismertem a páromat, aki most már a férjem. Szép lassan, három év alatt lett ház, autó, jó munkák, esküvő. Hát akkor jöhet a baba is. Sajnos nem jött első szóra, kicsit küzdeni kellett, de aztán nyolc hónap után ez a csoda is elért minket, amiért örökre hálás leszek.

Ez a rész eredetileg egészen másról szólt volna. De nem fogok – nem is tudok – úgy tenni, mintha az előző bejegyzés alatt kialakult diskurzus nem befolyásolná a tartalmat. Talán nem is baj. Nyilván napok óta ezen agyalok. Nyilván éjszaka alig aludtam, mert a bejegyzést fogalmazgattam, és zseniális volt. Most NYILVÁN nem emlékszem semmire abból a sok gondolatból, amit éjszaka megfogalmaztam.

35. hét Csendesen teltek az elmúlt héten a napok. Jó itt lenni az eldugott kis házban az erdő szélén, ahol naphosszat csak az esőt és a csöndet hallani… Egészen más képét mutatja most a nyaralók nélküli Balaton. Óriási a nyugalom. Bár van egy pár hozzánk hasonló leköltöző, de nem zavarjuk egymás köreit, max. ha valaki véletlen erre jár, beköszön a kerítésen át, akkor is, ha egyikünk se ismeri a másikat, amolyan tartsunk-össze-mi-önkéntes-számkivetettek alapon. Mindannyiunkra jó hatással van ez a kis világtól való elvonulás. A férjem - eső ide vagy oda - belevetette magát a kerti munkákba és a ház kicsinosításába, amitől végre újra hasznosnak érzi magát. A fiúk lelkesen segítettek neki (vagy inkább hátráltatták?) a földmunkákban, fűnyírásban - túrták a földet botokkal, kis lapátjaikkal hordták egyik helyről a másikra, hogy betömjék a munka közben keletkezett lyukakat. Ha nem dolgoztak, hintáztak a faágra akasztott hintákon (egy hagyományos, egy fészek).

25. hét

A kórház neve: Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Baross utcai részleg)

Aki olvasgatta korábbi posztjaimat, tudhatja, milyen nehézségekkel küzdöttem korábban, hogyan lett az első gyermekem szinte azonnal tápszeres, a második két hónap vegyes táplálás után. És most itt állok a harmadikkal, akivel végre sikerültek a dolgok, úgy ahogy, mégis, ott tartok, hogy feladom. De ne szaladjunk ennyire előre, ha valaki nem ismerné a történetem megpróbálom röviden leírni.

2019. decemberében döntöttem úgy, hogy új életet kezdek egy normális ember oldalán. Szerettük egymást, egyikünk sem a 20-as éveit tapossa, így megállapodtunk, hogy nem húzzuk az időt, jöhet a baba. Nem sokáig kellett várnunk. a teszt áprilisban már pozitívat mutatott, ezt az orvosi kontroll is megerősítette, bár még csak petezsák volt, biztosak voltunk benne, hogy baba lesz a szituációból.

Igen, van öt gyerekünk. A születésük története röviden: 2013-ban sürgősségi császárral berobbant az életembe Pocok 1. a maga kíváncsi, kedves, határozott és érzékeny természetével. 2015-ben érkezett – szintén császárral, bár nem annak indult – Pocok 2. Csendes merengő, kimagaslóan értelmes, értelmi képességeinek lassacskán tudatos használójaként egyre nagyobb betyár. 2019-ben megismerkedtem Férjjel, így született három újabb Pocok – akkoriban 4, 5 és 7 évesek. A számozást itt elengedtem. Azóta pedig – legalábbis a mindennapok cirka felében, néha kevesebben – ilyen hangos, furán kedves mozaikcsalád lettünk.

Az utóbbi időben rengeteg történetet olvastam itt az oldalon. Nagyon sok hasonló esetet, mint ami velem/velünk történt.

34. hét

24. hét

2020.11.18-án megcsináltam az első terhességi tesztemet, ami pozitív lett. Amikor a páromnak megmutattam, mondta, hogy csináljuk még. Meg is csináltam, az is stabilan pozitív lett.

…akkor lesz egészséges és kiegyensúlyozott gyereked, ha…

Február elején éreztem már, hogy valami nincs rendben. Többet kezdtem enni, mint azelőtt, feszültek a melleim, felszedtem pár kilót. 13-ára vártam a menstruációm, azelőtt már két-három nappal mindig voltak jelek, de most nem. Így hát 13-án az éjjeli műszakból hazafelé vettem egy tesztet, amit hazaérve gyorsan meg is csináltam. Halványan, de kijött a két csík. Nem tudtam, hogy a párom hogy fog reagálni, így kissé félve mutattam meg neki. Persze ő is lemeredt kissé, de csak annyit tudott kérdezni, hogy:

Öt éve próbálkozunk időszakonként, volt, amikor feladtuk munkahelyhiány vagy más tervek miatt, volt, amikor nagyon rajta voltunk. Tavaly januárban az inzulinrezisztenciám, márciusban pedig a pajzsmirigy alulműködésem derült ki. Elkezdtem szigorúan tartani az erre vonatkozó diétát, valóban nem ettem és nem ittam mellé, leadtam 4,5 hónap alatt 23 kg-ot, jól éreztem magam. Vártam, hogy a doki mikor ad zöld utat az eredményeim alapján.

Az előzményeket itt olvashatod>>>

33. hét Március 31. Kornél ma elkezdett kúszni. Egyelőre még kicsit féloldalasan, a bal kezére támaszkodva, de határozottan rakja előre a kezét és tolja magát a lábával. Annyira cuki, ahogy igyekszik a kiszemelt célpontja felé! Ráadásul ő az első gyerekem, aki kúszik (még ha 7,5 hónaposan is) mert a bátyjai mindketten kihagyták ezt a lépést.

23. hét

A kórház neve: Szent János Kórház

Rituálékban elég csehül állok: én vagyok, aki ugyanazt a háromperces szöveget annyiféleképp variálja, ahányszor előadja, aki sok-sok ételt sose főz meg kétszer, és hiába írták a szakkönyvek, hogy a kisgyereknevelés egyik alappillére a részletes, pontosan betartott napirend. Az ilyen embernek kevés rituálé van az életében, és azokat is mások vezénylik, mások találják ki – de kivételek akadnak, ilyen a Nagy Családi Plüssnyúlvadászat húsvétkor.

Minden álomszerű volt. Aránylag hamar - pár hónap alatt - sikerült teherbe esnem. Semmi klasszikus „tünetem” nem volt. Se hányinger, se rosszullét, sőt, még kívánós se voltam igazán. A 20. hétig hízni se híztam, holott a pocakom már kezdett szépen gömbölyödni. Egyre jobban vártam a kislányomat, hogy láthassam őt, érezhessem az illatát, magamhoz ölelhessem.

2019 év végén ismerkedtem meg a mostani párommal.  Akkor voltam 21 éves, épp válófélben egy hároméves gyerekkel a nyakamon, kilátástalanul, és csak arra vártam, hogy végre boldog lehessek és ne legyen egyedül.

Az előzményeket itt olvashatod>>>

32. hét