54. oldal - Bezzeganya

18-24 hónapos kor: a gyerekek nem-korszaka

14. hét

A kórház neve: Fehérgyarmati Kórház (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak)

9. hét

Szüléstörténet vagy inkább a csodás 9 hónap meséje? Akár mindkettő. Nagyon vártuk, és az első házassági évfordulónkon jelezte, hogy ő itt van, a 30. születésnapomon pedig hallhattuk először a kis szívét dobogni. Így kezdődött.

Ugyanonnan indult, mint a legtöbb szülőé: egy pozitív teszttel, amit annyira vártam. Számítottunk rá, hiszen terveztük a testvért a Lányunknak, mégis amikor ott a bizonyíték, valahogy megijed az ember. Boldog voltam, és nem is tudtam, hogyan mondjam el a férjemnek. Nyilván ő is várta, és nem érte akkora meglepetés, de azért csak meglepődött, amikor az orra alá dugtam a pozitív tesztet.

7. és 16. hét között

Egy ismert francia pszichológus, Isabelle Filliozat 1-5 évesekről szóló gyereknevelési könyvéből szeretnék veletek megosztani kettő, általam fordított részletet. A könyv nekem rengeteget segített, de magyarul még sajnos nem jelent meg, pedig szerintem lenne rá igény - nagyon gyakorlat-orientált, és segít megérteni, mi zajlik a gyerekekben.

13. hét

A kórház neve: BAZ megyei Központi Kórház, Miskolc

8. hét

A férjemmel 2019 tavaszán házasodtunk össze. Nyáron nagy lakásfelújítást csináltunk, és decemberben kiderült, hogy gyermeket várok. Mondhatjuk, hogy 2019 a mi évünk volt. Terveztük a babát, tudatosan készültünk, négy hónap próbálkozás után sikerült is. Nem is reménykedtünk benne, hogy ilyen könnyen fog menni. Édesanyámnak öt vetélése volt annak idején, mire nagy nehezen megszületett a bátyám, majd én...

Igenis érdemes küzdeni az anyatejért!

Anya-e vagy? – kérdezi a MáSzínház új előadása. Bár nem szándékozom az egész előadást elspoilerezni: ebbe az egyrészes, egyszemélyes darabba az EGÉSZ anyaság azért értelemszerűen nem fért bele. Hogy mi fért bele? Az, amiről itt leginkább szó esik.

Ott hagytam abba a múltkor ugye, hogy elég hamar kiderült, négy nappal a nem várt előtt, hogy terhes vagyok. (2021.05.21.)

Bye-bye első trimeszter és émelygés! Hányinger, a soha viszont nemlátásra!

Táplálkozási tippek a szakértőtől

A kórház neve: Hetényi Géza Kórház, Szolnok

7. hét

„Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.” 2019. szeptember 14-én altatásos sürgősségi császárral jött világra a kisfiam, jelenleg 15 hetes terhes vagyok és VBAC-re készülök, úgyhogy úgy érzem, kell a lelkemnek a felkészülés szempontjából, hogy kiírjam magamból és megkönnyebbüljek.

Tele az ország a hírrel. Egy magyar tinédzser öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni az iskolai zaklatásokat. És jön a nép. Ki a hibás? Rögtön vannak bűnbakok. Hol volt a tanár? Mit csinált az osztályfőnök? Miért nem ment be az iskolába a szülő? Hát igen, ez a vége, ha nem beszélget a szülője a gyerekkel! És sorolhatnám a rengeteg komment összefoglalóját. DE!

Előzmények>>>

Március 3-án megbeszéltem a majdnem másfél éves kisfiammal, hogy amit szopizás néven művel, annak már semmi értelme, úgyhogy vegyünk könnyes búcsút tőle. Két-háromnaponta fogadta csak el, én kínáltam folyton, de sokszor besztrájkolt. Vagy éppen két perc után, mire a lassú tejleadóm észbekapott, abbahagyta és ment a dolgára. Rá két napra péntek este belázasodtam, úgyhogy megkönnyebbülésig fejtem fürdés közben és mentateát ittam, ennyi szerencsémre elég is volt.

11. hét

A kórház neve: Jávorszky Ödön Kórház, Vác

Baba

2019. szeptember eleje: 37 évesen egy 15 éves nagylány és egy 7 éves kislány anyukájaként megkérdeztem a férjemet, hogy mi lenne, ha születne még egy gyermekünk. Nem tudtuk rá a biztos választ, mert annyira boldogok voltunk így négyen, hogy féltünk, mi lesz, ha velem vagy a babával történik valami és megszűnik ez a harmonikus életünk. A gyerekeket is megkérdeztük, hogy szeretnék-e, ha bővülne a család. Mindenki kicsit megszeppenve de egyöntetűen úgy gondoltuk, legyen. Megbeszéltük, hogy nem próbálkozunk az idők végezetéig, várjuk azt a kis lelket odaföntről, aki várja, hogy közénk tartozzon.

Jött a március, a jobb idő, sok játék kint a levegőn, otthon tanulás a másodikos és harmadikos lányokkal. Kisfiam újra jó hosszan aludt ebéd után, és bizony a hosszú, mély pihentető alvás magával hozta a pelust újra. Nem ébredt fel sem arra, hogy bepisilt, sem pedig arra, hogy benne fekszik a nedves ágyneműben. Egy pár napig próbálkoztam, hátha csak átmeneti visszaesésről van szó, de végül visszaadtam rá a pelenkát alváshoz. Végülis van még időnk, erőltetni nem szabad, hiszen még nem jár közösségbe, és én az örök optimista és reménykedő úgy gondoltam, biztosan megérik erre magától, mire eljön az óvodakezdés időpontja. A nyáron természetesen beszélgettünk az oviról, várhatóan mi hogy fog történni, sokszor szerepjátékoztunk. Általában kisfiam javaslatára én voltam a  kisfiú és ő vagy az anyuka vagy az apuka. Ilyenkor eldicsekedtem néha, hogy "képzeld apa vagy anya, ma már pelus nélkül aludtam".

Előzmények>>>