A gyerekek szókimondóak. Még akkor is, amikor nem kéne. Meg azt is igazságként mondják, amit csak gondolnak valamiről. Ez gyakran okoz vidám vagy kínos helyzeteket. Gyerekszáj.
Amikor hároméves voltam, nem voltam hajlandó megenni a zsíros kenyeret, mert az „fúj, disznózsír”. Egyik nap a szomszéd öreglány vigyázott rám, jön értem anya, látja, hogy két pofára tömöm a zsíros kenyeret. Kérdezte is meglepődve, hogy mégiscsak szeretem a zsírt? Én meg mindentudóan kijelentettem, hogy csak azt, amit Ica néni ad, mert az nem disznózsír, hanem kocazsír!
A lányom négyévesen a játszótéren az amúgy is hangos hangján maximummal, gyere, kicsim, most már mennünk kell a boltba, mondom neki, mire odaüvölt:
„Anya, venni kell neked bort???”
Csak magamnak köszönhettem, mert otthon előtte valóban elhangzott a számból, hogy játszótér után lemegyünk a boltba, vennünk kell hétvégére apa szülinapi bulijára hamburgerzsemlét, sajtot, meg bort is... Azt hittem, ott süllyedek el.
A lányom ovis volt, amikor az ismerősünk kocsmát nyitott és a férjem segített a nyitás előtti munkálatokban. A lányom el is panaszolta az oviban, hogy szomorú, mert apa mindig későn jön haza, mert kocsmába megy.
Még középiskolás voltam, reggel utaztam a buszon. Ott ült egy kisgyerek (már arra sem emlékszem, fiú volt-e vagy lány) az anyjával. Mindenki szendereg a buszon, még korán van. Egyszer csak a semmiből felkiált a gyerkőc:
"Anya, van rajtam bugyi meg atléta?"
Apa! Nem foghatod meg anya kezét, mert neked kukid van, nekünk nunink van, és mi foghatjuk csak egymás kezét. (A tömött belváros sétálóutcájának a közepén.)
„Anya, ma is megvered a kutyákat?!”
(Szinten boltban, miután levettem a polcról egy doboz kutyakekszet. Nem verem a kutyákat…)
Neked is van gyerekszáj-sztorid? Írd meg kommentben!
