40. oldal - Bezzeganya

Szabadságon voltam. Gyárban dolgozom, és délutános voltam azon a héten. Viszont unokatesómék esküvőjén lettem volna koszorúslány, így aznap mentünk ruhapróbára. Én voltam a sofőr, a menstruációm negyedik napja késett. voltak ugyan anyai, vagy női megérzéseim, de hagytam, nem akartam megint csalódni, és amúgy is legkésőbb ötödik napra meg szokott jönni!

Több posztot is olvastam a halálról. Nem receptet akarok írni, csak a saját történetemet.

20-21. hét – Túl vagyunk a felén! Kicsit sajnálom is, mert szeretek kismama lenni, de közben persze örülök is, hiszen szépen, lassan, de haladunk afelé, hogy ismét kisbabánk legyen. A 2. genetikai ultrahangot nem a Klinikán, hanem a doktornőnk rendelőjében végezték el, és így jóval több időnk (és nagyobb élményünk) is volt a vizsgálatra. Minden ujjpercet, apró szervet, szív- és agykamrát megnézhettünk, láttuk a köldökzsinór ereinek áramlását, a pici füleket, szájat, minden apró részeletet.

Február elején éreztem már, hogy valami nincs rendben. Többet kezdtem enni, mint azelőtt, feszültek a melleim, felszedtem pár kilót. 13.-ára vártam a menstruációm, azelőtt már 2-3 nappal mindig voltak jelek, de most nem. Így hát 13.-án éjjeli műszakból hazafelé vettem egy tesztet, amit hazaérve gyorsan meg is csináltam, és halványan, de kijött a két csík. Nem tudtam, a párom hogy fog reagálni, így kissé félve mutattam meg neki.

A történet múlt héten megjelent első részét itt olvashatod.

Új hét, új élet! Mondjuk nem egészen így gondoltam...

A kultúra volt az egyik dolog, ami segített túlélni a karantént. Mi meg segítettük az online eszközökkel azt, hogy a kultúra túlélhesse a karantént. A karanténok elmúltak, de az online is elérhető kultúra – legalábbis nagy részben – velünk maradt. Az online is nézhető filmfesztivál, az otthonról nézhető ÉLŐ színházi előadás, a félig-meddig interaktív egyéni előadói estek netes közösségi platformokon. És ez jó. Tartsuk életben most, amikor nem pandémia, hanem más bajok szorongatják a kultúrát. Mert anélkül, már Churchill is megmondta, minek.

A kórház neve: Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház

A szeptemberi iskolakezdés miatt jelentősen megnő a forgalom az óvodák és iskolák környékén. A nyári időszakhoz képest több gyermeket láthatunk az utakon a reggeli és a délutáni órákban - azt már mi tesszük hozzá, hogy sokszor jobban sietnek, figyelmetlenebbek, nehéz táskákat cipelnek, és a ködös-esős időben talán rosszabbul is látnak, rosszabbul láthatóak.

A nyár vége, ősz eleje sokunk számára a zsebkendők és orrspray-hadseregek korszaka, az eldugult orr, a „lufifej” és az ízetlen ételek hetei ezek. Ráadásul ez az állapot minden évben visszaköszön, menetrendszerűen. Együtt élünk vele, mert muszáj, allergiások vagyunk. Mások meg szemüvegesek. Beletörődünk. De hogyan könnyíthetünk allergiás mindennapjainkon? Dr. Pászka Dóra gyermekallergológus-immunológust kérdeztük. Allergiák a mindennapokban

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz. Kérjük, tartsátok be a kommentelési szabályokat! Köszönjük!

Kedves Bezzeganyák,

(És akkor elmúlt a forró nyár, és most épp a hideg miatt aggódhatunk. Az írást csak most találtunk meg a postaládánkban, de a hőmérő aktuális állása ellenére aktuális. Lesz. Megint. - a szerk. )

Kedves olvasók, péntekenként Anna terhesnaplóját szoktuk publikálni, de most erre sajnos egy hetet várni kell. Úgy tudjuk, nincs semmilyen vészhelyzet, és jövő héten folytatjuk.

Olvasónk beszámolóját több részletben közöljük - bemutatva, hogy fiatalon se mindig megy a babavállalás úgy, mint a karikacsapás.

Azt szeretem a hétfőkben, hogy reményt adnak.

Adél

"

A hipnózistechnikát alkalmazó szülésnek itthon nincs különösebb kultúrája. Máshol meglepőeen gyakran próbálkoznak vele, olyanok is, akik korábban már próbáltak gyógyszeres, epidurális fájdalomcsillapítást. Az alábbi videóban (hosszú, kb. a felénél kezdődik a lényeg) egy ilyen szülést mutatnak be. A kommentelők egy része azt írta, amennyiben minden valós, biztatást ad nekik, a sok-sok "kiabálós", látványos szenvedést mutató szülések után.

Itt a BA-n is felmerült mostanában, hogy mennyire szeretnénk a gyerek (leendő) karrierjét egyengetni, már jóformán ovis korától. Hurcoljuk szakkörre, sportolni, kórusra, különórára. Elvisszük vagy belökdössük a “menőbb” iskolába. Iskolát váltunk, ha úgy érezzük, nem neki való az eredeti. Veszünk sport-és hangszert (apropó, most zajlik Pesten a Nagy Sport-és Hangszerválasztó, még odaértek...), visszük távoli versenyekre, felvételi előkészítőkre (most indulnak lassan!) és még sorolhatnám.

19. hét

Ugye vannak olyan helyzetek, amelyeket nehezedre esik kezelni a mindennapokban? Talán rossz érzés beismerni, hogy segítségre van szükséged saját belső konfliktusaid, szorongásaid, másokkal való viszonyaid rendezéséhez.  Az utóbbi években az életünk köré olyan „nehezítő körülmények” is kapcsolódtak, amelyek még bizonytalanabbá teszik lelki egyensúlyunk fenntartását. Azt pedig tudjuk, hogy amikor a lelki egyensúly felbomlik, lavinaszerű disszonancia alakul bennünk, akár testi tüneteket is okozva.

Némileg rettegve készültem a szülőire. Meg kicsit várakozással. Egyrészt oda-vissza másfél óra utazás. Ez szuper, mert addig zeneterápia van. De másfél óra! Csak az út és akkor még a mondandó. Odafelé minden szuper. Gyerekmentes szabadság.

A kórház neve: Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (MÁV kórház)

A újszülött arca, miután át lett préselve a szülőcsatornán és a méhszájon, gyakran puffadt és dagadt. Az is előfordul, hogy kék-zöld foltok vannak rajta, és a teste más részein is.

Meglepő, mennyiféle videó jelenik meg, ha az ember szimplán beírja a youtube-ba, hogy "szülés" - főleg, ha angolul írja be.  Natúr és "túl szép, hogy igaz legyen" stílusú szülésvideók sorakoznak egymás után, arccal, névvel, a népes család összes tagjának megmutatásával (beleértve a születendő baba kiskorú testvéreit, unokatestvéreit...). Az idősebbek meg csak hüledeznek: ezt a nagyon intim eseményt tényleg ennyien érzik fontosnak közzétenni? Miért?

,

18. hét – Mindjárt félúton vagyunk. Már legutóbb is megfigyeltem, hogy az első trimeszter lassú vánszorgása után a másik két trimeszter valahogy olyan gyorsan lepereg, hogy észre sem veszem. Talán mert az elsőben még inkognitóban van az ember lánya, nem sokan, vagy éppen senki sem tudja, hogy mi zajlik odabent, pedig nagyon szívesen világgá kürtölné.

Hétfő este: Édi ( majd megszokjátok, sorry Ladies :D ) és én is fullba toljuk a parát, de nem stuffoljuk egymást attól csak rosszabb, az amúgy is fusztrált állapotban lévő testünknek-lelkünknek tekintve az 5 napos kényszermegvonást.. de hát amit meg kell tenni meg kell tenni mindent a célért ugyebár. :D