40. oldal - Bezzeganya

A kislányom története talán ott kezdődött mikor a fiam megszületett. Igaz a szülőszobán azt mondtam a férjem-uramnak, hogy a következőt te szülöd, de ahogy teltek múltak a napok, hónapok, évek megszépül minden emlék. És minél több szüléstörténetet is olvastam, rájöttem, hogy én bizony nagyon könnyen szültem másokhoz képest, vagyis úgy élem meg.

Borbolya előző írását itt olvashatjátok.

Néha a beszélgetésekből is látszik: nincsenek elég világos fogalmaink, hogy éltek akár nagyszüleink, dédszüleink, vagy a velük egykorú ismert emberek. Nem látjuk át, milyen körülmények és nehézségek közepette érték el azt, amit. Így sokszor nem is tudjuk, miért is lehetnek kiemelkedő példaképek magunknak, vagy a gyereknek. Mert az még egy külön történet, hogy a „pöttyös” és „csíkos” életrajzi regények óta kevesen foglalkoznak azzal, hogy valós emberek életrajzát a fiatalabb korosztályokkal is megismertessék.

26-27. hét – Viszlát 2. trimeszter, szia 3. Amennyire az elején vártam ezt, most annyira felemásan érzem magamat, hogy már itt tartunk. Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy a napokban vált egyértelművé, hogy az idei karácsonyt még nem az otthonunkban töltjük majd, mivel csupa-csupa szerencsés fordulatot vett a felújítás, és szuper, szorgalmas szakikat sikerült kifognunk, akik szaggatják az istrángot. Ja, nem is.

2 hetente diabetológia, de csodás program. Nem sok értelmét látom számomra egyébként. Mindig annyi történik, hogy leírják a leletre, hogy jól vezetem a diétás naplót, és megfelelőek a vércukormérés értékeim. Amikor elkezdtem diabetológiára járni, mindenki azt mondta, hogy a kismamákat előre veszik. Terhesgondozóban is ezt mondták, védőnő is, és ismerős is. Ez a gyakorlatban azért nincs így. Minimum 1 órát azért ott szoktam tölteni. Legutóbb legalább elküldött a doki vérvételre. Kiderült, hogy a vas szintem még mindig referenciaérték alatt van. Érdekes, mert 3 féle vas tartalmú készítményt is eszek/iszok.

Bekúszott a november a maga kis ködös, sötét, valójában.

A kórház neve: Hetényi Géza Kórház Szolnok

(Olvasónk története 2019-es, csak most került elő a BA net-bugyrából, ez a kisgyerek azóta lassan ovis már. De ahogy kísérőlevelében írta, tanulságos - a szerk. )

Hát kérem, mivel a szüléstörténetek folyama kissé elakadt (küldjetek szüléstörténetet!!!), addig nincs más hátra tényleg, mint bemutatni Bellát, a belugát, amint minden erőlködés nélkül, a fajtájára jellemző mosollyal a fején megszül a tengervízben.

Némi kihagyás után (hol a Covid, hol mi magunk voltunk az oka), ismét a Mezőgazdasági Múzeumban találtuk magunkat, az F Exhibition aktuális rejtvényes kiállításán, ami most az esőerdők témáját vette elő. A fajok és érdekességek kifogyhatatlan tárháza, nehéz megunni vagy ismételni önmagunkat.

6. hét

Szinte egyszerre írt a gyerekek romló mentális állapotáról a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia, és az az iskola- és óvodapszichológusok közössége. Az utóbbiak egy  szakmai állásfoglalást tettek közzé a gyermekek mentális egészségéről. Az állásfoglalásnak közel 300 aláírója van jelenleg.

Anikó története itt maradt abba, némi technikai csúszással következzen a történet folytatása.

Új hét, új tudás.

Borbolya

4.rész.

E h

5. hét

24-25. hét – Mindjárt belépünk a 3. trimeszterbe.

Még szeptemberben kérdeztük Facebook-oldalunkon, hogy vagytok megelégedve a bölcsiben, oviban, iskolában kapható menzai koszttal. Hát, nagyon eltérő válaszok érkeztek, a rajongástól az utálkozásig. Nehéz volt ebből bármilyen következtetést levonni, de úgy tűnt: minél inkább helyben főznek, annál valószínűbb, hogy ehető, sőt finom az étel. Minél nagyobb a szállító, annál kevésbé vannak megelégedve vele. És mintha a kisebbekre jobban odafigyelnének: a bölcsis, ovis ételeket jobban dicsérték, mint amit az iskolában adnak.

Hogy hogy áll a fogyikúrám? Az köszöni jól. Nem éppen a tervek szerint, de nem nyafogok. Fel tudom venni a régi ruháimat és jól is állnak, még ha nem is annyira jól, mint mondjuk két éve.

A kórház neve: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei központi kórház és egyetemi oktató kórház

3.rész.

Nekem mind a két szülésem borzalmas volt! Elmesélem, amit eddig senkinek!

Nektek is van olyan gyereketek, aki kiskorában legszívesebben minden rovart kiirtott volna, a szúnyogok és legyek "bűnei" vagy irtózás miatt? Nekik IS ajánlom ezeket a könyveket.

Én akartam gyereket. Én úgy kerestem az életemben férfit, hogy alkalmas legyen apának, a baba tervezett volt, vártuk, örültünk, amikor megszületett, egészséges, és most 5 hónappal a születése után ott tartok, hogy én mégsem ezt akartam. Én mégsem akarok édesanya lenni! Kövezzetek meg érte, de nem akarok anya maradni.

2020 nyarán megírtam a történetemet a méhen kívüli terhességgel és előzményeivel. Most szeretném elmesélni az elmúlt 2,5 évet, mert úgy érzem másoknak is erőt, reményt adna.

Ha kutyánk nincs is, van helyette kis droidkutty. Legalábbis ahogy PiciLány tapizik ide-oda, az nekem pont arra hasonlít. Komótosan, merev mozdulatokkal halad előre. Nagyon cuki. És nagyon boldog ettől az új tudástól. Kicsit nyugisabb is vele az élet, mert lefoglalja magát. Nekem elég a szemem csücskéből nézni, ahogy molyol valamivel. Közben tudok tevékenykedni. Élvezem ezt a rövid időszakot, amíg rá nem jön hogyan nyílik a szekrényajtó meg a fiók.

(Néhány hete adtuk közre Adél beszámolóját, aki még a Covid-időszakban - év elején - szült Dombóváron. Egy másik olvasónk később, most, augusztusban szült ott, és pár dologban el is tér a beszámolójuk. A tisztaság dicséretében épp nem! - a szerk. )