42. oldal - Bezzeganya

Kedves olvasók, péntekenként Anna terhesnaplóját szoktuk publikálni, de most erre sajnos egy hetet várni kell. Úgy tudjuk, nincs semmilyen vészhelyzet, és jövő héten folytatjuk.

Olvasónk beszámolóját több részletben közöljük - bemutatva, hogy fiatalon se mindig megy a babavállalás úgy, mint a karikacsapás.

Azt szeretem a hétfőkben, hogy reményt adnak.

Adél

"

A hipnózistechnikát alkalmazó szülésnek itthon nincs különösebb kultúrája. Máshol meglepőeen gyakran próbálkoznak vele, olyanok is, akik korábban már próbáltak gyógyszeres, epidurális fájdalomcsillapítást. Az alábbi videóban (hosszú, kb. a felénél kezdődik a lényeg) egy ilyen szülést mutatnak be. A kommentelők egy része azt írta, amennyiben minden valós, biztatást ad nekik, a sok-sok "kiabálós", látványos szenvedést mutató szülések után.

Itt a BA-n is felmerült mostanában, hogy mennyire szeretnénk a gyerek (leendő) karrierjét egyengetni, már jóformán ovis korától. Hurcoljuk szakkörre, sportolni, kórusra, különórára. Elvisszük vagy belökdössük a “menőbb” iskolába. Iskolát váltunk, ha úgy érezzük, nem neki való az eredeti. Veszünk sport-és hangszert (apropó, most zajlik Pesten a Nagy Sport-és Hangszerválasztó, még odaértek...), visszük távoli versenyekre, felvételi előkészítőkre (most indulnak lassan!) és még sorolhatnám.

19. hét

Ugye vannak olyan helyzetek, amelyeket nehezedre esik kezelni a mindennapokban? Talán rossz érzés beismerni, hogy segítségre van szükséged saját belső konfliktusaid, szorongásaid, másokkal való viszonyaid rendezéséhez.  Az utóbbi években az életünk köré olyan „nehezítő körülmények” is kapcsolódtak, amelyek még bizonytalanabbá teszik lelki egyensúlyunk fenntartását. Azt pedig tudjuk, hogy amikor a lelki egyensúly felbomlik, lavinaszerű disszonancia alakul bennünk, akár testi tüneteket is okozva.

Némileg rettegve készültem a szülőire. Meg kicsit várakozással. Egyrészt oda-vissza másfél óra utazás. Ez szuper, mert addig zeneterápia van. De másfél óra! Csak az út és akkor még a mondandó. Odafelé minden szuper. Gyerekmentes szabadság.

A kórház neve: Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (MÁV kórház)

A újszülött arca, miután át lett préselve a szülőcsatornán és a méhszájon, gyakran puffadt és dagadt. Az is előfordul, hogy kék-zöld foltok vannak rajta, és a teste más részein is.

Meglepő, mennyiféle videó jelenik meg, ha az ember szimplán beírja a youtube-ba, hogy "szülés" - főleg, ha angolul írja be.  Natúr és "túl szép, hogy igaz legyen" stílusú szülésvideók sorakoznak egymás után, arccal, névvel, a népes család összes tagjának megmutatásával (beleértve a születendő baba kiskorú testvéreit, unokatestvéreit...). Az idősebbek meg csak hüledeznek: ezt a nagyon intim eseményt tényleg ennyien érzik fontosnak közzétenni? Miért?

,

18. hét – Mindjárt félúton vagyunk. Már legutóbb is megfigyeltem, hogy az első trimeszter lassú vánszorgása után a másik két trimeszter valahogy olyan gyorsan lepereg, hogy észre sem veszem. Talán mert az elsőben még inkognitóban van az ember lánya, nem sokan, vagy éppen senki sem tudja, hogy mi zajlik odabent, pedig nagyon szívesen világgá kürtölné.

Hétfő este: Édi ( majd megszokjátok, sorry Ladies :D ) és én is fullba toljuk a parát, de nem stuffoljuk egymást attól csak rosszabb, az amúgy is fusztrált állapotban lévő testünknek-lelkünknek tekintve az 5 napos kényszermegvonást.. de hát amit meg kell tenni meg kell tenni mindent a célért ugyebár. :D

It's the final countdown

A kórház neve: TritonLife Róbert Magánkórház

Lehet, hogy észreveszed, hogy a magzat lejjebb és lejjebb ereszkedik a hasadban: ha minden rendben folyik, a kisbaba közvetlenül a szülés előtt beilleszti fejét a medencédbe. Ez a szülés előtt hetekkel, de van, hogy csak órákkal következik be, és van, akinél egyáltalán nem. A méhszáj megkezdi a megnyílást: ezt a jelenséget sem fogod tudni magadtól észrevenni, de egyes orvosok az utolsó hetekben a látogatásaid folyamán ellenőrzik a méhszájat.

Pénteken este 9 körül értem haza a nagyobbik lánnyal anyuméktól, akkor már picit rosszul éreztem magam, hányingerem volt, szédültem és iszonyat fáradt voltam. Elmentem pisilni, és akkor láttam, hogy egy kisebb darab nyákdugó távozott.

Itt van az ősz, itt van újra, nem csak a hulló levelekről látjuk, hanem onnan, hogy a gyerek tavaszi zárt cipője szoríííít, a lány szoknyája szét akar repedni a fenekén, a fiú melegítőnadrágja meg valahol féllábszár táján lengedez, hasonlatossá téve a viselőjét a Pál utcai fiúk gyerekszereplőihez.

17. hét – Már érzem a mocorgást. Olvastam és mondták is, hogy nem első babánál hamarabb felfedezhető a mozgás, leginkább mert emlékszünk, hogy milyen érzés. Vártam már nagyon, mert egyrészt jó érzés (most még, bár nyilván később is jó, csak azért amikor úgy rúg egyet a gyermek, hogy kb. 5 másodperced van kiérni a mosdóba, mielőtt bepisilnél, az annyira nem vicces), másrészt jó visszacsatolás, hogy igen, minden rendben odabent.

Itt az ősz, amit úgy vártál, ha nem bírod a hőséget, és alig vártad, hogy kicsit levegőt kapj.

Valahogy kevesebb balhéval indult a hét, mint amire számítottam. Persze van egymás nyesztetése, de jobban megy a szabályok betartása.

Színházban jártunk. Megnéztük az Emma csöndjét a Kolibriben. Emma csöndje a Kolibri színházban A Kolibri színház 2019-ben lezajlott meghívásos pályázatának díjnyertes darabja, Gimesi Dóra író, Kuthy Ágnes rendező, Sáry Bánk zeneszerző, Michac Gábor látvány-és bábtervező produkciója. Bemutató: 2021. 09. 25. Főszereplőnk, Emma hétéves. Egyszerre látjuk kék földgömbhasú, törékeny babaként, és élő szereplőként is a színpadon. Az én hétévesem szerint Emma mint baba ijesztő volt, zöld színével és szomorkás arcával. Nem véletlenül. Emmában egy rettegő, rejtőzködő kisembert ismerünk meg, aki csak pár napja jár iskolába, de máris nehezen viseli. Emma utálja a hangos világot, ami körülveszi. Az iskolába érve kétségbeesetten fogja be a fülét, láthatóan szenved. Tengeri uborka vagyok, egy láthatatlan, csendes kis tengeri uborka, mondogatja. Különös különlegessége miatt bántják a többiek, ekkor viszont kitör belőle a dühe, és igazi vadócként vág vissza, földre teperve osztálytársát. Általában a gyerekeknek muszáj iskolába járniuk. Emmának viszont nem muszáj, az első iskolai verekedése után nem is kell többet mennie, szülei munkahelyén tölti idejét, pszichológusi engedéllyel. Kérdezte is a lányom, hogy ő hol tudna beszélni egy ilyen nyájasan metronómozó bácsival mielőbb. Na igen, ebből a szempontból veszélyes a darab, egyszerűen kiveszik a kislányt az iskolából, és utalás sincs arra, hogy bármilyen kapcsolatban maradnának az intézménnyel. Szóval a gyerekeknek ez talán tetszeni fog. Emma tengerbiológus szülei úgy gondolják, értik a lányukat és ismerik őt. Igazából sosem figyelnek rá, kapkodnak, felületesek vele. Engedékenyek, de hanyagok. Sok a dolguk. Sérült állatokat gyógyítanak és rehabilitálnak, egy akvárium-kórházban.  Alaposak, mindent tudnak ezekről az állatokról. Legalábbis azt gondolják. Igazából csak Emma tud róluk mindent, beszélni tud hozzájuk, amit végre szívesen tesz. A tengeri állatok ugyanis nem kérdeznek felesleges dolgokat, ahogy a felnőttek szoktak. Ezekre a kérdésekre egyébként ő nem is válaszol, pontosan úgy, ahogy a hétéves nekem sem szokott, viszont fejben mindketten tudják a válaszokat. Átlagon felüli képességeik ugyanakkor rejtve maradnak - vagy egy iskolában, vagy egy hatalmas akváriumban, kinek hol. A gyógyuló állatok sorra bemutatkoznak a nézőknek: van itt traumatizált fehér cápa, egy nagyon izgulós narvál, akit Rozinak hívnak, és Pepe, a végtelenül kedves lamantin, aki szigorúan  lamantin és semmiképpen sem fóka – Emma elmeséli, hogy első szava négy évesen éppen emiatt tört ki belőle: egészen addig meg sem szólalt, de azt már nem állhatta, hogy valaki lefókázzon egy lamantint! Egy nap egy súlyos állapotban lévő kardszárnyú delfin kölyöknek kér segítséget egy bambán szelfiző pár. A srác a jelenet végén még a petpalackot is eldobja, amivel újra kiváltja Emmából a benne lakozó dühöt. Emma a nézők felé fordulva, összeszorított fogakkal sziszegi, hogy legszívesebben a szájába tömné a palackot. Itt nagyon erősen megjelenik Greta Thunberg alakja, Emma hasonlóan dühös és hasonlóan elveszett kis-nagylány képében szónokol. Emma tehát szenved, dühét általában elfojtja mélyen magában. Érezhető a feszültség, ki kell jutnia ebből az örvényből. Amíg a biztos közegében – a csendes vízben – bujkál, nem fog tudni.  Az új lakó, a kis kardszárnyú delfin érkezésével azonban minden megváltozik… A környezeti katasztrófával, amit mi életünknek nevezünk, folyamatosan és drasztikusan szembesít minket az előadás. Malvin, a polip hasából például komplett társasházi szemétadagokat műtenek ki egy igen plasztikus jelenetben. A kórházat lakó állatok is beszélgetnek a problémáról, a vízben úszó mikroműanyagok többször is beborítanak minket, nézőket is, szinte úgy érezzük. Remek zenei elemek vezetik végig az előadást. Ha kell, fülsüketítően hangosak, ha kell sejtelmesek. Ezek a hangok részben élőek, a szereplők csinálnak zenét bádogdobozok és flakonok segítségével. A főszereplőt Alexics Rita bújtatja felnőttes kislányba, egyetlen egyszer mosolyog, mégis szerethető karakter, a maga békétlen küzdelmében, bátortalan sztrájkjával és végül azzal a kiállással, amivel egyszerre mindenkit meggyógyít. Apát, anyát, kemény szívű orvosokat, beteg és kiszolgáltatott állatokat, és ami a legfontosabb, önmagát. Héttől százkilencvenhét éves korosztálynak ajánljuk, érzékenység jeligére, a folyamatosan forrongó hűs tengerben való elmerüléshez. Néző (fotó: Kolibri színház)

Az iskolakezdés megáll egy százasból? Idén várhatóan 40 – 50 %-al drágul az iskolakezdés, főleg a tankönyvcsomagon felüli, kiegészítő papíráruk áremelkedése miatt, melyeket főleg importból tudunk megvásárolni. Érdemes körülnézni lakhelyünk városvezetésénél, mert „Az önkormányzatok jellemzően 5-20 ezer forint közötti támogatást adnak a diákoknak a tanévkezdés előtt - van, ahol csak általános és középiskolások, máshol egyetemisták, főiskolások is pályázhatnak…” - írja az eduline.hu. Na meg itt volt az augusztusi duplán utalt családi pótlék, amely egy kietlen szeptemberhez vezet ugyan, és általában jellemzően azért nem / vagy nem kizárólag a gyerek iskolakezdésére költik a nehéz helyzetben lévő, szegénységben élő szülők a hó végén jött „extrát” - mégis itt volt, megkaptuk. Kis körséta: ’Tanszerárak az egyes áruházaknál

Június 20-ra voltam kiírva, de igazából volt előtte 16.-a és 18.-a is. 20-án tök idegesen mentem NST-re, ott a hölgy kizavart, hogy menjek egyek, sétáljak. A párom jött be velem mentősbe hogy valakit kérdezzünk már meg mi lesz velem. Ugyanis nem volt fogadott orvosunk. Azt mondta ő nem fizet, csalódott már bennük eleget, amit megértek. Engem sem érdekelt. Úgyhogy így mentem első szülésre. Páromat is felhúztam a pánikolásommal. Ő is veszekedett velem, úgy szaladgáltam körbe a kórház udvarát ő meg jött utánam. Aztán mivel vasárnap is volt, más épületbe is voltunk, más volt az nst-s, de végül összeszoktunk és jó lett. Aztán jött az ügyeletes orvos, akit néha láttam és mondtam, hogy ő normális. Később ő szülést vezetett. Ultrahangozott, elment szülést vezetni, vissza jött és belém túrt azzal a csavarintós mozdulattal. Aztán hazamentünk.

16. hét – Végre elkezdhettem a kismama jógát. Nem kismamaként is jártam jógázni, bár inkább csak időszakosan, de aztán a kisnagyfiammal rendszeresen, a 36. hétig. Akkor nagyon szerettem, így most is alig vártam, hogy zöld utat kapjunk és újra gyakorolhassunk.

A cikk előzményét itt olvashatod el !