A terhességem a hetedik hónapig teljesen problémamentesen telt.
24 hetes várandós voltam mikor elkaptam a Covidot. A 28. héten este elkezdtem enyhén vérezni, azonnal mentő, kórház, ahol két napig bent tartottak. De mivel nem tudták mitől van, és magától el is múlt, hazaengedtek.
A 32. héten reggel arra ébredtem, hogy valami nem jó. Ismét bevéreztem, így megint irány a kórház. Azonnal kaptam magnézium infúziót, NST-vel figyeltek egész éjszaka, mivel elkezdett nyílni a méhszáj is.
Másnapra megint elállt a vérzés, lekerültem a koravárandós osztályra, ahol két napot töltöttem. Kedden hazaengedtek, mivel nem tágultam tovább, és a vérzés is elállt.
Szigorú fekvésre ítéltek, amit be is tartottam, majd szombat fél négykor éreztem, hogy valami „jön”. Felpattantam és láttam, elfolyt a magzatvíz. Azonnal hívtuk a mentőt, irány vissza Debrecen. Mire a kórházba értünk, már véres magzatvíz folyt.
Azonnal ultrahang, vizsgálat, már tették is be a katétert, és jött is az ügyeletes orvos, hogy mehetünk a műtőbe, mert sürgősségi császár lesz, mivel a fiam keze beszorult a nyíló méhszájba, és a lepényem is elkezdett leválni.
Így 32 hét 6 napra megszületett az én fiam 1720 grammal. (Az orvosok szerint azért volt ilyen kis súlyú, mert a covid a lepényemnél okozhatott károkat). Azonnal inkubátorba került, nem is láthattam. Összesen 6 napot töltöttünk a PIC osztályon, mivel nagyon erős baba volt, összesen 2,5 hetet töltöttünk a kórházban.
Mára 3 hónapos 5700 grammos egészséges baba.
Hálás vagyok az orvosnak mivel, ha azonnal nem császároznak meg én és a fiam se lennénk itt.
Reni
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.