"Helyünk e világban" - a nagypapám átadta a kisfiamnak a születése napján

Nagypapám már nem volt a legjobb egészségben, fulladt.

Ezért anyukámon kívül Ő volt az akinek elmondtuk a terhességem a harmadik hónap előtt.

Igen!

Eljött a karácsony, a nagy bejelentés, a testvérem ajándéka volt egy fotó amire az volt ráírva, az első képed rólam, keresztapu. Aztán teltek a hónapok, 2019. június 31-re voltam kiírva. Vártuk, vártuk de nem jött a Manó. Majd jött a hír, hogy a papa elesett, viszik a kórházba.

2 napos ráhúzással zötyögtük el a kórházba, remélve, hogy nem akkor indul be a szülés.

Elmentem hozzá, nem akartak elvinni, féltettek minket a babával. De elmentem!

Mondtam papának, már nem jövök, csak ha megszültem. Másnap anyuék voltak nála, azt üzente, mondjátok meg a Barbinak, hozza világra azt a kisgyermeket.

Július 4. 2:40 perckor jött az első fájás. Háromkor már erősödtek. Papa 3:30-kor elment. Szülés után pár órával mondták el, mi történt, átadta helyét! A mai napig könnybe lábad a szemem, ha erről beszélek, úgy, ahogy a történet leírása közben is.

Ez a mi történetünk.

Barbi