Ez a maki nem is éjszakai! – trópusi esőerdőben jártunk a Városligetben

Ezekre a kiállításokra akkor kezdtünk el járni, amikor a most érettségire készülő Nagy kisebb volt, mint a most hetediket kezdő Kicsi. Már hümmögtünk is, hogy lassan kinőjük a műfajt, de szerencsénkre a kérdések most kevésbé voltak meseszerűek. Inkább egy természeti témákra kihegyezett kvíz elemei voltak, amit akár felnőttek is végigjátszhatnak feltűnő gyerekesség nélkül. A közönség viszont leginkább az alsó tagozatosokból került ki így vasárnap délelőtt, főleg hét-tízévesek sorakoztak a színes tárlók előtt.

A játék menete most változott kicsit: egy kis tokban rejtőznek a kis kártyák, amelyeken színes léghajókat látunk. Ezeket kell a kérdésekre adott helyes válaszok sorrendjébe rendeznünk. (A csapda is itt található, de nem spoilerezem el a végkifejletet)

Nem kell azért természettudósnak lenni a helyes megfejtésekhez, bár sokat segít, ha láttunk már tobzoskát, meg tudjuk különböztetni a jaguárt a januártól, sejtjük, milyen nehezek egyes fémek. De azt valószínűleg csak tippelni fogjuk, hogy több kiló hangya, vagy több kiló majom van összességében egy trópusi erdőben. Közben a megfejtésektől függetlenül döbbenek meg, hogy a „lemur” nem feltétlenül csak éjjeli állatok gyűjtőneve, én meg nyáron vidáman lemuroztam le azon embertársaimat, akik délben, esetleg délután kettő fele kelnek, cserébe kora reggelig dolgozgatnak, mert valamiért ez tűnik a legjobb megoldásnak.

Illatok most sajnos nincsenek a kiállításon, és a hanghatás is kevesebb lett a korábbi fejtörőkhöz képest, van viszont újdonságként videó, amelyen például egy táncoló pók lejt sajátos koreográfiára. Azt pedig fejtsétek meg magatok, hogy a gigantikus műanyag skorpió életnagyságú-e, vagy a kiállítók bevetettek némi irodalmi túlzást az elrettentéshez.

Hosszasan állok (a fejtörőkben egyébként nem szereplő) csókos ajkú növény képe előtt, és ismét lenyűgöz, hogy az Univerzumnak micsoda formaérzéke és humorérzéke van – növények, állatok és események tervezésekor is. Közben együttérzek a hangyával, amely a testsúlyánál nehezebbnek tűnő galacsint tart a feje fölé…ami valószínűleg...na sejthetjük, miből van. Azt hiszem, sokan érezzük magunkat hasonlóan nehezebb napokon.

A hatalmas színes lepke képe alatt pedig azon tűnődöm, hogy mit tennék, ha hozzá hasonlóan nekem is csak hat nap volna az élet.

A színes állomások most sincsenek mindig sorrendben, ami vidám keringést, és néha tréfás összeütközéseket produkálhat a többi látogatóval. Ők a tizenötöst, mi a nyolcast nem találjuk éppen. Vagy keressük azt az állatot, amelyen tükröződik a helyes megfejtés színe, ha magunktól nem lelnénk a megfelelő léghajót.

Mert segítség, rejtvénybe ágyazott megfejtés most is van, csak ügyesen meg kell találni, és nem vitatkozni anyánkkal hosszasan azon, hogy a kicsi állaton, vagy a nagy állaton vannak-e a keresett színek. (Illetve lehet úgy is, csak úgy több időbe kerül.)

És egy dologra nagyon érdemes vigyázni, de arra nagyon, ha komolyan vesszük a játékot.

A tizenhatodik állomás előtt, amikor a rejtvényfejtés végéhez érünk, a Kicsi valamiért hozzám fordul, tesz a kérdéshez egy széles kézmozdulatot is.

Legyezőszerűen terülnek szét a földön, leginkább képpel lefelé, nehogy visszakövetkeztessük az eredeti sorrendjüket.

Ha most ragaszkodnánk a pontos megfejtéshez minden kérdésnél, akkor kezdhetnénk az egészet elölről. Bevallom őszintén: nem tesszük. Igyekszünk nagyjából úgy visszarendezni a sort, ahogy széteshetett, az utolsó két-három léghajócskát és a zárókártyát leellenőrizzük, majd megyünk az értékelő asztalkához, ahol már erre is megkapjuk a rendezvény plakátját jutalmul, egy finom csokival. Lehet kis füzetet is választani, mindenféle érdekes állattal az elején, de már rég cseréltünk képet a gyerek szobájában az ajtón, hagyományosan oda szoktuk ezeket a plakátokat felrakni.

A szétejthetőséget leszámítva tehát rendben van a dolog, még egy 12 és fél éves, komoly és izmos nagyfiú esetében is, aki még azt is elviselte az érdekes kérdésekért, hogy ovisokat kerülgetett, vagy mögöttük állt sorba, hogy hozzáférjen a színes tárlókhoz.

KALAND AZ ESŐERDŐBEN

Kincskereső játék és kiállítás

2022. szeptember 17. – november 27

Helyszín: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Városliget, Vajdahunyadvár, Budapest.

Nyitva tartás: H zárva, K-V 10-17 óráig

Korosztályi ajánlás: 4–99

A 7 év alatti gyermekek szülői segítséggel tudják végigjátszani a játékot. (Olvasni kell...)

A kiállítás és kalandjáték bejárása kb. 1 órát vesz igénybe.

Belépőjegyárak:

Felnőtt: 2500 Ft

Gyermek (3–18 éves korig) és nyugdíjas (62 éves kortól): 2200 Ft

Csoportos (minimum 10 fős óvodai és iskolai csoport): 1500 Ft

Családi (2 felnőtt és 2–3 gyermek): 8500 Ft

A belépőjeggyel a múzeum összes állandó és időszaki kiállítása is megtekinthető.

A képek részben az f Exhibition (a kiállítás szervezője) fotói, részben a szerző saját felvételei.

Vakmacska