A baba nem akart babamozizni

30.héten elmentünk férjemmel babamozira. Hamarabb akartunk elmenni, mivel 25-30. hét közt javasolják, de átvert minket egy kivitelező, akire vártunk folyamatosan, így elhúzódott eddig.

Befészkelte magát a méhfalhoz, így hiába küzdött vele a doki a teljes arcát nem sikerült megörökítenie. Szerintem így is nagyon élvezhető volt az egész, de az orvos nagyon a teljes arcát akarta megörökíteni.

Forogni kellett az asztalon többször is, hátha máshogy helyezkedik a picúr, néha az ultrahang fejjel próbálta terelni, de ő ott érezte jól magát. A végére Csodababánk annyira megunta, hogy még lejjebb ment. Itt már mondta a doki, hogy most már biztos esélytelen folytatni. Szép emlék nekünk is, nagyszülőknek is. Lemért mindent, amit kell a doki, minden rendben van az a lényeg.

32. heti vizsgálaton a nőgyógyász kicsit kisebbre mérte Csodababánk, mint a terhességi kor. Viszont még ezzel nincs probléma azt mondta. Nem izgultunk most így ezen, mert 2 héttel korábban teljesen megfelelő értékeket mondott a másik orvos. Két ultrahang-gép között is lehetnek különbségek, szokták mondani.

Mivel terhességi cukorbetegnek számítok, így már a 34. héten el kellett menni CTG-re. Szakrendelésen nem szokott bőbeszédű lenni az ottani orvos. „Minden rendben, viszontlátásra”. Ennyi volt a kiértékelése. Szerencsére pont másnap mentem a védőnőhöz, ő azért jobban elmagyarázta, hogy mit is kell rajta nézni.

A szokásos havi nőgyógyászati viziten a 34. héten (havonta kell járnom a véralvadásgátló recept felírása miatt) levette a doki a hüvelykenetet a streptococcus vizsgálathoz. Utána jön a szokásos ultrahang vizsgálat. Rögtön az első mondata, hogy „látom hamarosan szülünk”. HOGY MICSODA??? Persze tisztában voltunk vele, hogy bármikor beindulhat a szülés, de így orvos által kimondva azért hirtelen meglepő volt.

Elkezdett rövidülni a méhnyak, így többet kell pihenni most már. Azt mondta a doki, hogy 2 hetet legalább még próbáljam bent tartani. Hát ezen a mondaton mindenki jót szórakozik. Persze, az úgy működik… 31. héten megcsináltam szerencsére a ház nagy portalanítását is, meg a nagyobb takarításokat. Eddig nyugodtan kiporszívóztam, most így a férjem vette át. Feküdni azért szerencsére nem kell folyamatosan, csak szüneteket tartani két dolog között.

Szerencsére a streptococcus szűrés eredménye negatív lett, így nem kell antibiotikum infúzióba.

35. héten mentem az újabb CTG-re. A nem túl bőbeszédű doki csak annyit mondott, hogy nem jó az eredmény. Hiába próbáltam kérdezni, többet nem mondott. Menjek sétálni, egyek valamit, és újra meg kell csinálni a vizsgálatot. Következő eredményre annyit mondott miközben telefonált, hogy ez már kicsit jobb, viszontlátásra. Nem mondanám, hogy nyugodtan jöttem le aznap. Védőnő pont aznap jött babaszobát megnézni, és szülést/szoptatást átbeszélni. Ő elmondta, hogy szerinte teljesen jó mindkettő eredmény. Picit alacsonyabb volt az elsőn a szívhang, de még az is határértéken belül van.

Aznap diabetológiára is mennem kellett, de ott is rámijesztett a doki. Az utóbbi időben vacsoránál sokszor volt 7 felett a vércukormérés, így már elgondolkozott kisebb inzulin adáson. Jelenleg abban maradtunk, hogy a vacsora adagot le kell csökkenteni, és az utó-vacsora adagja legyen picit magasabb. Viszont mivel veszélyeztetett terhes lettem a méhnyak rövidülés miatt, így egy hét múlva megint menni kell, hogy ránézzen milyenek a mérési eredmények.

36. heti vérvételnél szerencsére már rendben volt a vas szintem is. Jelentem még egyben vagyunk. Sikerült a 36. hétig legalább bent tartani. Habár ismerős is mondta, hogy őt is riogatták ezzel régebben, aztán alig akart beindulni nála a szülés. Babaszoba már kész teljesen, kórházi táska összekészítve, így ha Csodababa úgy gondolja akár már jöhet is. Viszont még azért picit maradhatna odabent is részemről. Odabent még hízzon nyugodtan. Igaz a súlyát nem tudjuk, mert csak a 32. héten saccolták meg. Habár sok helyen olvastam, hogy nem teljesen jókat szoktak megsaccolni, mert sokszor teljesen más súllyal születik a baba. Most már azon izgulunk, hogy milyen lesz ha beindul a szülés, és persze, hogy mikor indul be. Várjuk nagy szeretettel.

S.M.Anikó