285. oldal - Bezzeganya

Újratöltve. Negyedszer kezdünk neki az iskolának. Most én is úgy érzem, mintha „szűz” lennék a témában, hiszen a három nagy már régóta önjáró.

Mai brittt tudósos posztunk mottója az is lehetne: gondolkodni jó, és nem törvényszerű, hogy az agysejtek száma fordított arányban változzon a pelenkák számával. De akkor mégis mitől függ a szürkeállományunk mennyisége? Egy érdekes fejtegetés cozumeltől többek között arról, milyen kapcsolat lehet a globális felmelegedés és khmmm… a csípőbőség között, jó-e nekünk, hogy már az őskorban is működött valamifajta szociális háló, illetve néztek-e tévét a cro-magnoniak. Természetesen most sem kötelező komolyan venni a brittt tudósokat (akik egyébként jelen esetben amerikaiak), a gondolatmenet mindenesetre érdekes – és helyenként mulatságos.

Terveink szerint rendszeresen jelentkeznénk multikulturális rovattal. A multikulturalizmus mint ideológia a kulturális pluralizmus (sokszínűség) elismerését és támogatását, a különböző nemzetiségű, vallású, kultúrájú egyének és közösségek békés egymás mellett élésének a segítését tekinti fő feladatának. Ebben a rovatban valamivel tágabban értelmezve a multikulturális jelzőt, valamint összekapcsolva a gyermekneveléssel, szeretettel várunk minden írót, aki beszámolna más vallású, más nemzetiségű közösségekben szerzett babavárási, gyermeknevelési, együttélési tapasztalatairól. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne újraéleszteni azt a porontyos kezdeményezést is, amikor különböző országokban élő anyukák meséltek a magyarországi szokásoktól eltérő gyermeknevelési élményeikről. És persze szívesen várunk minden olvasót, hogy gyakorlatban is megmutatkozhassék a „békés egymás mellett élés”.

A sorozatban olvasásról, könyvekről lesz szó.-Magamról: könyvtárosként dolgozom egy szakkönyvtárban, de az érdeklődésem egy részét fenntartottam az ifjúsági és gyerekirodalomnak. Ezt, két gyerekkel és számos kiskorú rokonnal ellátva, a gyakorlatban is próbálgathatom. Van némi közöm az olvasástörténethez és a gyerekkönyv-kiadásba is belekóstoltam réges-rég.

Hétfő 10:00–13:00:

Az apákról eddig még nem írtunk, de ez a kis videó sokat elmond:

09. 23.

Pár évvel ezelőtti élményemet szeretném elmesélni abból az országból, amelyet sokan dicsőítenek otthonszülési praktikái és modern egészségügye miatt. Én ugyan nem akartam otthon szülni, de egészséges terhesként jóformán kötelező volt. Kórházi szülést csak akkor lehetett választani, ha magad fizetted ki a szülésed és kórházi gondozásod számlájának a felét. Ez már akkor is többszáz euró volt, de én a biztonságunkat fontosabbnak tartottam. Komplikáció esetén viszont ingyenes a kórházi szülés.

A Forbes magazin 2004 óta évente összeállítja a világ 100 legbefolyásosabb nőjének listáját. A magazin szerkesztői szerint idén kevésbé a tradicionális címek és szerepek, hanem inkább a szereplők kreatív befolyása alapján állították össze a rangsort. Ennek köszönhető, hogy az első tízben a poltikai szférában tevékenykedő Michelle Obama (1.) és Angela Merkel (4.) vagy üzletasszonyok, mint Irene Rosenfeld (2.) és Gail Kelly (8.) mellett helyet kaphatott Lady Gaga (7.), Beyoncé Knowles (9.) de olyan talkshow-házigazdák, mint Oprah Winfrey (3.) és Ellen deGeneres (10.) is.

Talán FT vetette fel a múltkori heti menüs poszthoz, hogy lehetne egy hóvégi, kisebb költségvetéssel is működő ételsor. Most ehhez próbálok ötleteket adni, de nem menü formában, hanem felsorolnám, hogy én milyen ételeket készítek ilyenkor, és pár ételhez linket is írok. Azt nem állítom, hogy minden étel egészséges, de az biztos, hogy kiadósak és jól lehet lakni velük. Az ételeket kategóriákra osztottam, és – mivel múltkor hiányoltátok – ezúttal a levesek is helyet kaptak.

Egy egész könyvet lehetne írni a sztorikból, amiket akkor hall az ember, amikor villamosra vagy buszra várva álldogál az üvegkalickában. Intim hely ez: Barátnők sugdosnak az előző estékről, régi ismerősök futnak össze, anyák nevelik kölkeiket, vagy csak álldogálnak az emberek csendesen, egymást méregetve, sóhajtozva, hogy mikor jön már az a villamos.

Visszahívják a patikákból a Vigantol csepp 6531802, 6531901, 6548902, 6549001, 6565002, 6566003, 6566101, 6595802, 6600902, 6619301, 6633502, 6633601, 6635502, 6635601, 109793, 109795, 111323 gyártási számmal ellátott tételeit, ugyanis egyes külföldön forgalmazott cseppeknél a cseppentő gumi részéből kioldódott idegen anyagot mutattak ki.

Október 16-án osztálykirándulás lesz. Az van, hogy utálok osztálykirándulni. Kirándulni, a barátaimmal, azt szeretek, illetve mostanában inkább szeretnék, de az osztálykirándulás más tészta. Az osztálykirándulás nem kirándulás, még kevésbé túra, hanem egy önálló műfaj. És én utálom.

Mottó: „Kultúra nagyjából mindaz, amit mi csinálunk, a majmok pedig nem.” (Lord Raglan)

Az éjszaka folyamán a rendőrség őrizetbe vette Geréb Ágnes felfüggesztett szülész-nőgyógyászt, miután kedden a mentőknek kellett újraéleszteniük egy újszülöttet a főváros XII. kerületében. Rohamkocsijukat kedd délután riasztották egy újszülötthöz, a kisfiú nem lélegzett és nem volt elégséges vérkeringése. Az életmentésbe bekapcsolódott a speciális gyermekmentőorvosi kocsi és a koraszülöttmentő személyzete is – közölte az OMSZ.

Első gyerekemnél nem foglalkoztam azzal, hogy ki fog nekem segíteni a szülés után. Miért kéne segítség?! Nem vagyok én béna. Ha nem értek valamit, megkérdezem a védőnőt vagy a húgomat. Különben sem a középkorban élünk. Vannak gépek. A baba főleg alszik. Mi itt a gond? Körülbelül ezek suhantak át a fejemen, de ezek sem tudatosan. Nem gondoltam, hogy van itt probléma. Aztán lett. Rögtön három. Én, az anyám és az anyósom.

Szép, egyenletes sugárban csordogál a pohárból a víz a járólapra. A poharat a fiam tartja, arcán vigyor, szemében várakozás: na, mit lépsz erre, mutter? Délelőtt ennek esélye sem lett volna megtörténni, mert még azelőtt elkapom, hogy löttyint egyet rajta. Dél körül angyali mosollyal próbáltam volna neki elmagyarázni, hogy neeem, ez nem jó, csináljunk valami mást. Délután üvöltöztem volna vele. Most viszont már este van, ülök a kanapén és bávatagon zombulok ki a fejemből. Látom, mi történik, de egyszerűen nem tud izgatni a dolog. A gyereknek nem lesz baja, a kőnek nem lesz baja, a pohárnak… hát, az meg már kit érdekel…

Úgy hozta a sors, hogy 2009 decemberében elkezdtem dolgozni, így Edina a mamával töltötte a napjait. Reggelente attól függően, hogy milyen hangulatban ébredt, vagy pityergett, vagy vígan vetette magát a mamára és a kutyára a földszinten. Szerencsére a december csak fél hónap volt, mivel a cégem karácsonykor leállt. Kicsit visszakaptam a lányomat. Aztán ismét jöttek a dolgos hétköznapok, és egyre gyakrabban kaptam válasznak az arcomba:

Csigusz, Tucsok és Cápi, avagy Steve metamorfózisa

Mérföldes léptekkel haladunk afelé, hogy a gyerekeim bölcsisek legyenek és én „rendes”, munkahelyre járó nő. Amikor megkaptuk a papírt, hogy felvették őket még olyan távolinak tűnt az ősz. Persze a nyarat kicsit belengte, hogy most utoljára leszünk együtt ilyen szabadon, mikor ők csak az enyémek és az alvásaik kivételével én is az övék. Oh, mennyi mindent akartunk csinálni! Hát persze, hogy nem voltunk bábszínházban négyen, mivel nyári szünet volt ott is (de most ezt kértem szülinapomra). Persze, hogy nem voltunk vidámparkban, mivel egyedül mégsem mertem velük elmenni. Füst, füst…

Kérdezhettek bátran bármilyen mozgásfejlődést érintő kérdésben, korai fejlesztéssel kapcsolatban, meg ami még eszetekbe jut, legfeljebb nem tudom a választ! De nem félek megkérdezni.

Úgy gondoltam, hogy a sok szüléstörténet olvasása után végre megírom az én történetemet is, már csak azért is, hogy senki ne keseredjen el, lehet mindig még rosszabb, és akkor is lehet győztesen kikerülni belőle. Második terhességem egyáltalán nem a megszokott módon zajlott. Az elején kiderült, hogy a rákszűrésem eredménye P4, CIN III. Teherbe esésem előtt nem egészen egy évvel még P2-es eredményem volt.

Nagyon ritkán tudok találkozni a barátnőimmel. Egyrészt a gyerekek miatt, másrészt pedig nehezen hozzuk össze a találkozót, mert mindenki máshol él, máshogyan. Vagy három hónap után sikerült egyeztetni, és szombat este egy bevásárlóközpont éttermében kötöttünk ki. Furcsa volt, hogy alig voltak. Rajtunk kívül két asztaltársaság tartózkodott csak ott, mindkettő igen érdekes volt. Ruhásszekrény méretű széttetovált kopasz, színizom pasik és a macáik voltak az egyik asztalnál, körülbelül harmincan, a másiknál hasonló kaliberű férfiak, úgy hatan. Nem voltak túl bizalomgerjesztőek.

Igyekeztem egyensúlyba állítani a főbb tápanyagokat, arra törekedve, hogy zöldség-gyümölcs bőven kerüljön az asztalra. Egyszerűbb ételekből állítottam össze, de nem a legkevesebb pénzből kihozható kategóriában. A kommentekben írtátok, hogy jó lenne egy hó végi verzió is, ezt is megpróbálom megírni. A menüben helyet kaptak a Porontyon már megjelent receptek, a nem egyértelmű ételekre linket szúrtam be a blogom receptjeihez, mert egyszerűbb, mint ha a poszt nyolc oldalon részletezné a heti étrend receptjeit. Ha valami nem világos, kérdezzetek továbbra is. Remélem, vannak benne használható ötletek.

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

A 13–27. hét közötti szakaszt nevezzük így. Ha szerencsés vagy, azon kismamák közé tartozol, akiknél a kezdeti kényelmetlenségek (pl. az émelygés) eddigre elmúlnak, helyette hirtelen energiával töltődsz fel. Lassan láthatóvá válik a terhességed. A ruhák beszerzésénél érdemes ügyelned arra, hogy később is fel tudd őket venni. A baba fejlődése felgyorsul, szervei érettebbé válnak.

Legtöbbször az első tizenkét hetet magába foglaló időszakot számolják bele. Ez az első meglepetés és öröm vagy épp ijedtség és pánik ideje. Nem annyira látványos, ám annál jelentősebb változások zajlanak a szervezeten belül. A vetélések legnagyobb része ebben a trimeszterben történik, ezért sokan a 12. hétig nem, vagy csak keveseknek újságolják el a nagy hírt. Ha erős hátfájást, vérzést vagy görcsöket tapasztalsz, akkor azonnal keresd meg az orvosodat.

Volt egyszer egy lány. A szomszédom anyósának a sógornőjének a barátnője, tudjátok. Mindig is szeretett volna anyává válni. Fiatalon férjhez ment, de a babával még vártak. Gyakran gondolt rá, de halogatta. A terhességtől és a szüléstől nagyon félt. Saját anyukája végighányta a terhességét, mindig mondta, hogy a szülés a világ legszörnyűbb dolga és különben is, az életnek vége, amint gyereked lesz A lány nem akarta, hogy a saját életének vége legyen, de hajlandó lett volna mindent megtenni a kicsiért, hogy annak jobb legyen, mint neki volt.

A gyermekvállalás nem magánügy, ez a legfontosabb közügy, hiszen a közösség fennmaradása a tét. Ezért a családpolitika az egyik legtávolabbra ható ágazati politika. Magyarországon különösen az. Elég egy elhibázott kormányzati döntés, és a magyar ember (nő) nem szül. Jön a demográfiai csőd, közelít a nyugdíjbiztosítás csődje, nemzethalál stb. Ezért aztán nem merik igazán megpiszkálni a GYED-GYES-rendszerét, sem a családi pótlékot, mert ezt már megszoktuk. A jóléti államtól már elköszöntünk, az intézményrendszer olyan, amilyen, de hogy mi következik ezután, még nem látni. Pedig ez így biztosan nem jó.