Ovis napló: Csak a bugyiba hajlandó kakilni a gyerek

Úgy tűnik az elmélettel minden rendben, Edina képben van a kakálás folyamatával, a vécétől nem fél, pisiléshez önállóan használja. Játék közben nem kerül elő, hogy miért, vagy hogyan rossz a kakálás, soha még csak megjegyzést sem tesz rá. Sajnos nem derült ki, hogy hol siklott ki a folyamat. Tudom, hogy már túl van lihegve ez az egész, hagyjuk rá, majd rendeződik! Csakhogy eddig kétszer volt, hogy bekakált az oviban is. Először úgy nézett ki, elindult a vécére, de nem ért oda, másodszor azonban egyszerűen összepiszkította a magát. Mivel előzőleg már szóltam az óvó néniknek és dadusoknak, hogy már napok óta nem kakált, elnézőek voltak vele. Bár úgy tűnik, őket nem nagyon izgatja ez a dolog, én nagyon sajnálnám, ha ezért nem mehetne óvodába a lány. Úgy döntöttem hát, hogy a héten megkeresem a családsegítő szolgálatnál működő pszichológust, és kikérem a véleményét.

És, hogy valami vidámat is írjak az elmúlt hétről: kötőhártya-gyulladás fertőzi a gyerekeket, amit sorra kapnak el egymástól. Ennek örömére pénteken már csak alig volt gyerek a csoportban. Természetesen Edina is elkapta, úgyhogy pénteken délben a mamának kellett elhoznia őt. Szerencsére még péntek délután egy gyors orvos-gyógyszertár körrel beszereztük a szemcseppet, és így elkerültük a csúnyán csipás állapotot. Most már a szeme szép, de mivel a cseppet legalább szerdáig adni kell neki, és vasárnapra még be is lázasodott, orrfolyással együtt ismét kihagyunk egy hetet az óvodából.

Donna