283. oldal - Bezzeganya

Szeptember 24-től január 9-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum nagytermében - a beléptető kapukon átjutás után - a Bécsi szecesszió című átfogónak hirdetett kiállítás. Gustav Klimt neve a mézesmadzag, hiszen az ő szeszélyesen (és meghatározó korszakát jellemzően) aranyló vonalaival ma mindent el lehet adni. Bécs híres arról, hogy nagy szülötteit jó áron veri dobra. (persze akkor, ha kiderül egyértelműen, mennyit ér az annyi) Mozart se kerülhette el sorsát, ma az egyik legkurrensebb osztrák exportcikk csokigolyók, -tallérok, fagyik formájában, míg halálát annyira se vette figyelembe az akkori császárváros, hogy a meszesgödörbe ne a névtelen tömeg tetejére dobálja hulláját, hanem valami szerény normális temetést rendezzen neki.

"Utahban valamiért az emberek nagyon komolyan veszik a halloweent, szóval ha soha nem jártál még kísértetházban, vagy nem volt még részed halloweenes mókában, akkor itt a remek alkalom..." - olvasom a heti eseményeket hirdető körlevélben. Igaz, ami igaz, én is úgy látom, itt Utahban szeretik a halloweent, megadják a módját, jó szórakozási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Ezen a héten lesz halloween, mindenszentek előestéje, s hogy stílusos legyek, most olyan receptek következnek, amelyek sütőtökkel készülnek. De miért is lett a sütőtökből készült lámpás a halloween emblematikus figurája? A lámpás – Jack O’ Lantern – készítésének hagyománya észak-amerikai eredetű, egy részeges ír kovácshoz kapcsolódó legendából ered.

Ha idegen nyelven írnék, akkor most elgondolkodnék rajta, hogy milyen igeidőt használjak. A terv ugyanis az volt, hogy szeptembertől szerdánként úszni jár a csoport. Szeptember első hetében Imi még a tengerben lubickolt (hiába: ha megy az egész pereputty, többet nyom a latban az utószezoni kedvezmény, mint a menetrend szerinti ovikezdés), a második héten még tartott a beszoktatás, a harmadikon vártuk, hogy az uszoda illetékese rábólintson, hogy ekkor és ekkor mienk a tanmedence, a negyediken eljegyezték az úszásoktatót, de az ötödiken végre eljutottunk a medencéig.

Gratulálunk! Megszületett a kisbabád!

Halloween-bulit is rendezek, amire a meghívottak hozhatnak egy kis saját sütit. Tavaly pókhálómintás muffint és félelmetes arcú kekszeket sütöttem, a gyerekekkel díszítettük őket. Valaki sütőtökös lepényt hozott, mások szellem alakú mézeskalácsot. Rajzoltunk, vagdostunk (szellemet, macskát, boszorkányt), füzért ragasztottunk, maszkot készítettünk és színes levélkoszorút. Jelmezt is vettünk, lányaimmal boszorkánynak öltöztünk, mások fekete macskának, póknak, de volt kalóz és Superman is. Egy biztos: a hangulat más volt, mint egy szokványos gyerekzsúron, és a szokásosnál lelkesebben alkottak a különben vonakodva kreatívkodó gyerekek is.

Túl voltunk tehát az első sokkon: nem lehet gyerekünk. Szemesültünk azzal, hogy a gyerek nem ’jár’, nem lehet kiérdemelni: képzeletbeli aktánkra ellentmondást nem tűrően rápecsételték az ítéletet. Első megdöbbenésünkben fel sem merült bennünk annak a lehetősége, hogy ez talán nem száz százalékig igaz. Vagy hogy a biológiában nincsen száz százalék. Se nulla százalék.

15. hét

Amint megszületik a baba, az anyukája ösztönösen öleli, simogatja, az érintés pedig megnyugtatja a babát, mert biztonságérzetet ad neki. Egy kutatás szerint azok a babák, akiket gyakrabban érintenek meg, nyugodtabbak és rövidebb ideig sírnak, és a szülő számára is biztonságérzetet ad az érintés.

28. hét

Nos, az e heti programajánló gerincét a halloween adja, miután a hétvégén rengeteg ezzel kapcsolatos program vár kicsikre és játékos kedvű, borzongani vágyó nagyokra. Ejtsünk kezdetben néhány szót arról, hogy mi is az a halloween. A jelentése magyarul mindenszentek előestéje. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt években haltak meg, és azóta állatok testében "éltek".

Nem vagyok egy nagy matematikus, de azért könnyen összeadom, hogy húsz óra, bár soknak tűnik, mégis csak két és fél munkanap. Ha eljátszom az ötlettel, hogy ennyi idő alatt kellene megtanulnom valamit, akkor mi is lehetne az, amit ha tökélyre nem is, de valamire vihetnék. Mondjuk, lehetne az origami. Origamiban gyenge vagyok, már azt is elfelejtettem, hogy kell kishajót hajtogatni. Ilyenkor jó lenne egy gyerek. De egyelőre nincs.

- írja Weöres, és ha nem is ilyen könnyedén, de néha a szülőknek is meg kell fogalmazniuk a gyerekeknek, hogy anya és apa elválik. Hogy mi vezetett idáig, és mi fog történni ezután, azt sokszor nem is egyszerű gyereknyelven elmondani, hát még enyhíteni a lelki terheken. Ebben minden segítség jól jöhet.Akár meséléssel is segíthetjük a történtek feldolgozását. Igen ám, de hogyan találjunk ki testhezálló mesét? Legtöbbünk ilyen irányú képessége korlátozott, ha nem minimális.

Szülői értekezlet. Brrrrr. Még ha az első is az adott intézményben. Három nagy gyerek után már a szótól is kiráz a hideg. A fogadóórának látom értelmét, a szülőinek nem. Életem eddigi szülői értekezleteit a teljes tanévre vonatkozó határidő információk öt percben való elhadarása, a „főanyuk” okoskodása és újabb – soha nem használt – foglalkoztató könyvek vásárlásának megszavazása jellemezte. És hosszú, nyúlik, mint a rétestészta, és mikor a két és fél vagy három órás szülői után agyamosottan hazaérsz, még meg is kérdezi az egészet lazán kihagyó hímnemű: mi tartott ennnnnnyi ideig?! Ha már elég katatón vagy, vagy meg tudod őrizni a hidegvéred, akkor nem vágod hozzá a „Magyar Irodalom Kincsestára” elnevezésű 65 kötetből álló sorozatot, hanem elmondod mi volt. Kb. 5 mondatban. Majd lerogysz a kanapéra, és tényleg nem érted: mi tartott ennnnnyi ideig?

Elsőterhes kismamák gyakran gondban vannak, hogy mit pakoljanak a szüléshez, kórházi napokhoz a táskába. A tapasztalatok alapján összeírtuk, mi mindenre lehet szükség a kórházban a felvételtől kezdve a szülésen és a kórházban töltött napokon át a babás hazamenetelhez. Bátran egészítsétek ki hasznos és fontos holmikkal, vagy írjátok le, nektek mi volt teljesen fölösleges a listáról.

eredeti cikk: http://erinto.postr.hu/feherlofia

Először is olvass el mindent, amit találsz a gyereknevelésről, aztán kérdezz meg minél több családos ismerőst, anyádat, anyósodat, pedagógusokat, egyszóval tájékozódj! Másodszor határozz meg alappontokat, fektess le szabályokat, amelyekhez körömszakadtáig tartod majd magad a gyereknevelés során. Végül vesd máglyára a könyveket, fogd össze ritkuló hajad, szedd össze magad és üdvözöld a beköszönő valóságot.

Dsidát gyakorlatilag lehetetlen bármiféle kategóriába besorolni. Nem volt forradalmi költő, pátosszal teli sorokat író hősszerelmes, nem kívánt váteszként irányt mutatni a tömegeknek, nem volt kiemelkedő történelmi személyiség. Kisköltő. Így egybe. Az apróságok, magánélmények költője. Ha az ember Dsidát olvas, azt nem a megvilágosodás vagy a forradalmi láz kedvéért teszi, hanem a gyönyörűségért, a versformák lüktetésének élvezetéért. Nagy hatással voltak rá a Nyugatosok (főleg Kosztolányi), de ő maga nem volt az.

Igen szűk mintán folytatott megfigyeléseim alapján megállapítottam, hogy azok a gyerekek, akik az óvodában alszanak és uzsonnáznak, az utána következő kötetlen játékból gyakorlatilag kirobbanthatatlanok.

Különböző kutatások szerint a születésünk, ennek körülményei és az ehhez kapcsolódó élmények befolyásolják az egész életünket.

Az első sokk akkor ért, mikor a rutin nőgyógyászati vizsgálaton besétált egy fél évfolyam a lábamhoz. Régebben azt gondoltam, hogy nem vagyok sem szégyellős, sem prűd, mégis szépen elpirultam – egészen addig voltam cékla, míg meg nem láttam pár hallgató fejét, akik még nálam is pirosabbak voltak. Az ambulancián történt vizsgálatok nagyban hozzájárultak, hogy ne a „csakis egy nőgyógyász láthat meztelenül, akinél már anyám is szült” elv legyen a sajátom, valamint hogy tudjam magam kívülről látni, azaz ne az érdekeljen, hogy festek, milyen érzés „elviselni” a vizsgálatot, hanem partnert lássak a dokiban, akivel közösen megoldunk egy feladványt/feladatot – ami nagyon jól jött a későbbi lombikos pályafutásom előtt/alatt. Akkor is változtatnom kellett a magamról alkotott képen, mikor egyértelmű lett, hogy sokkal időhatékonyabb, ha magamat szúrom. A vértől korábban sem féltem, ha mást szúrtak, az sem zavart – de hogy magamat, na neee. Aztán de. Viszont az igazi áttörést egyértelműen az anyaság hozta. Szép fokozatosan edződtem – vagy inkább fokozatosan sokkolódtam. Az első tornáztatás, szemmasszírozás, szemcseppentés; az első kúp, az első hűtőfürdő, vérvétel stb. után a szemtakarás már meg sem kottyan.

Megérkezett a Bezzeganya dizájntervének első pályázata. Az alábbi fejléctervet saffron küldte, amelyen minden megtalálható, amit a törzsolvasók ismerhetnek az elmaradhatatlan lila bugyitól a bal oldalon lévő táblácskán lévő áthúzott cukrostakonyig.

Laktózérzékenység

Előzmény:

Ősz van. A naptár alapján legalábbis. A hőérzetem szerint, ahogy ezt az okos meteorológusok szokták mondani, inkább nyár vége van még. A hálószobánkban per pillanat már csak 25 fokot mutat a hőmérő, de nappal még 32 fok volt. Nagyon furcsa idő van, napközben nyáriasan meleg, de ahogy lemegy a nap, elkezd lehűlni, a nyitott ablakok mellett aludva érzem, hajnalban kifejezetten hideg levegő jön be.

A Bezzeganya szüléstörténet sorozatában ma Csilla meséli el, hogyan élte meg a szülést. A történetet még a teherbe esése előtti időszaktól kezdi, különös hangsúlyt fektetve a párja szerepére a terhességben és a szülőszobán egyaránt. Csilla a gátmetszést és a szülés utáni varrást egyáltalán nem tartja kibírhatatlannak: szerinte aki érzéstelenítést kér ezekhez, az nem volt felkészülve a szülésre.

Már a múlt heti Megasztár-döntő végén kétségeim támadtak a zsűri döntését illetően (ti. a nézők szavazatai alapján az utolsó két helyen álló versenyző közül a zsűri dönti el, hogy ki jut tovább, és ki esik ki.), amikor a tizenegy éves Patai Annát választották, és így ő folytathatta a versenyt.

Münchhausen a fényképezőgéppel.

Többször felmerült már, hogy legyen szó arról is, mit lehet a gyereknek tízóraira csomagolni, mi kerüljön a szendvicsre, kenyérre. Ezzel kapcsolatban már korábban esett szó szendvicskrémekről, különféle házi készítésű tejtermékekről, így most részletesen nem ezekről írnék, bár a poszt végén említés szintjén azért kitérek rájuk.