A nők, akik hiányoznak a politikából

Ahol csak a tudásnak kellene számítania, ott nem szerencsés valakit előnyben részesíteni neme, anyagi helyzete, faji vagy vallási hovatartozása vagy bármi más miatt, ami a tudásához nem kapcsolódik. Hogyan lehet mégis helyesen kommunikálni, miért lenne szükség pont ezen a területen pozitív diszkriminációra?

A demokrácia egyik alapelve az esélyegyenlőség. Pozitív diszkriminációra pedig ott van szükség és addig, ahol és amíg diszkrimináció van! A kvótáknak az esélyek egyenlőségének a visszaállítása a célja azokban az esetekben, ahol papíron esélyegyenlőség van, de a gyakorlatban mégis diszkriminációt tapasztalunk. Ha az eredményt tekintve mégis tartósan alacsony a társadalom felének a képviseleti aránya, akkor az azt mutatja, hogy hiába a jogegyenlőség, az esélyegyenlőség nem valódi.

A politikában vagy súlytalan, vagy – elnézést a sarkos fogalmazásért – nem épp népszerűségi listák csúcsait ostromló női politikusok vannak, akikről leginkább az erőszakos nyomulás, a kéretlen kioktatás, sőt, sajnos az elégtelen tárgyi tudás is eszünkbe jut. Lehet, hogy ők otthon vagy a nyilvánosságtól elzárt tereken nem ilyenek, de a választott szerepükben igen. Tényleg nem lehet más mentalitással ma érvényesülni e terepen, és ez is oka lehet, miért nem választják a nők a politikai érvényesülést hazánkban?

Igen, ez is a minta hiányának a következménye.

Ezt a jelenséget az ún. kritikus tömeg elve magyarázza. Szociológusok és pszichológusok szerint addig, amíg egy bizonyos terepen, jelen esetben a politikai magatartáskultúra területén egy bizonyos viselkedés forma képviselete nem éri el a 25-30 százalékot, addig a kisebbség a többségi mintákhoz igazodik, sőt, gyakran azt túlteljesítve bizonyítja a közegben való rátermettségét. A rendszerváltás óta a parlamentben 8-11 százalék közt mozog a női képviseleti arány, ami ugye igen messze van a kívánatos 25-30 százaléktól, amely már teret engedne a női tulajdonságok, magatartásminták kibontakozásának. Jelenleg épp 9 százalékon áll, amellyel Európában az utolsó előtti helyen állunk. Vagyis a jelenség nem véletlen. Amíg ennyire kevés nő van a döntéshozatalban, addig a nők férfiasabbak, harciasabbak kell, hogy legyenek a férfiaknál, hogy eljussanak bizonyos szintekig, illetve, hogy megtartsák a pozícióikat.

Egyáltalán, milyen előnyünk származna egy parlamenti női kvótából? Ostoba, törtető és korrupt nők éppúgy léteznek, mint ostoba, törtető, korrupt férfiak. A női kvóta lehetne eszköz mindkét csoport eredményesebb távoltartására közügyeinktől?

A női kvóta bevezetése alapvető esélyegyenlőségi kérdés. Ezen túlmenően a nők magasabb arányú képviselete egy új politikai magatartáskultúrának ágyazhatna meg. A klasszikus női tulajdonságok megjelenésével, amilyen a szociális érzékenység, szolidaritás, empátia, stb. a politika más arculatot, megítélést kaphatna és hatékonyabbá válhatna.

A férfiak és nők közös egyenrangú döntéshozatala, a koedukált részvétel, a nők joga ahhoz, hogy a saját ügyeikben ők is dönthessenek szintén egy élhetőbb Magyarországhoz járulna hozzá. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ahol egy parlamentben több női képviselő van, ott csökken a korrupció, fejlődik az ország, több érdemi kérdést tárgyal a parlament. Jót tesz a demokráciának, ha a nemek arányát tekintve egészséges összetétele van egy ország parlamentjének.

Hogyan lehet elkerülni a „díszcigányok” (elnézést, a fogalmat más ültette a közbeszédbe) után a „dísznők” megjelenését is azokon a területeken, ahol mégiscsak megjelenne kötelező minimumot vagy arányt előíró szabályozás? Hogyan lehet elkerülni, hogy ne a leglényegtelenebb vagy legkevesebb sikert ígérő területekre kerüljenek a nők, hasonlóan az álláspiachoz, ahol az alacsony bérek és alacsony presztízs érdekes módon szinte mindig a szakma elnőiesedéséhez vezetnek?

Egy 50-50 százalékot előíró, nemsemleges kvóta esetében miért nem a „díszférfiak” megjelenésétől félünk? Jelenleg hazánkban a lakosság 55 százaléka nő. A diplomások több mint fele nő, - ami igaz a hagyományosan politikusokat adó diplomákra is, mint amilyen a jogi, közgazdászi vagy az orvosi.

A nők 7 százaléka nyilatkozik úgy, hogy szívesen foglalkozna politikával, vagy lenne politikus. Ez 200 000 nőt jelent. A parlamentben a képviselői helyek száma jelenleg 386. A számokat látva joggal remélhetjük, hogy akad az országban 120-130 rátermett, ambiciózus, politikai pályára alkalmas nő, amely elég lenne a kritikus 25-30 százalékhoz. A jelen népszavazási kérelem tárgya a parlamenti képviselői helyekre vonatkozik, ezért ennek bevezetésével nem a másodvonalba kerülnének a nők, hanem képviselői mandátumot kaphatnának.

Miért hallgat a média, miért nem ismertek a külföldi példák? Talán ott is túlsúlyban vannak a férfiak, és a nőket a lila női magazinok témái közé zavarnák? Miért nem reklámozzuk a valóban sikeres, okos nőket, mivel foglalkoznak vagy hogyan értek el oda, ahol vannak – pl. Fenyő Márta, Király Júlia, vagy Petschnig Mária Zita? Még a művészet terén kap némi publicitást a sikeres életpályát futó nő (pl. Mészáros Márta, Eszenyi Enikő), de a közélet-tudomány már kevésbé tartja számon a sikeres nőket.

Ez egy komolyabb médiaelemzést igénylő kérdés. Sokan próbálták már megfejteni, hogy az embereknek erre van-e szükségük, vagy azért fogyasztják ezt, mert ezt kapják. Reméljük a jövőben a kezdeményezésünk kapcsán is több szó esik erről a közéletben. Petsching Mária Zita mindazonáltal a népszavazási kérelem benyújtóinak egyike, Mészáros Mártát és Eszenyi Enikőt pedig a 2007-es törvényjavaslat támogatói közt találhatjuk.

Van-e olyan társadalmi berendezkedés, kultúra, ahol egy ilyen kezdeményezés eredendően kudarcra ítélt (nem olyasmire gondolok, mint a tálibok, hanem ahol „látszólag” lehetne sikert elérni). Magyarországon mik lennének a hátráltató tényezők?

Néhány iszlám állam is előttünk jár e tekintetben, tehát mindig mindenhol van remény, és nem szabad feladni! Magyarországon a főbb hátráltató tényezők közt lehet egyrészt a társadalmi közöny, másrészt, hogy megosztva a közvéleményt esetleg pártpolitikai csatározások martalékává válik az ügy.

Végezetül, ha a jó tündér holnaptól női kvótát varázsolna a mai politikai közéletbe, vállalnál-e politikusi szerepkört? Van olyan ismerősöm (férfi!), ahol a család kézzel-lábbal tiltakozott már a gondolat ellen is, de magamat sem tudom egyelőre efféle szerepben elképzelni.

Természetesen igen. Amennyiben a kvóta már érvényben lenne, és így biztosítva látnám, hogy nem egyedüli nőként kell megállnom a helyem egy elférfiasodott terepen. A nőket arra bátorítanám, hogy higgyenek magukban és abban, hogy ők maguk is tehetnek egy élhetőbb országért, éppúgy ahogy a szűkebb környezetükben, a családban, nap, mint nap teszik. Biztatnám őket, hogy, természetesen a férfiakkal karöltve, de ezt a fajta aktivitást, gondoskodást, érzékenységet, bölcsességet, amely jellemző ránk, bontakoztassuk ki egy szélesebb körű társadalmi felelősségvállalás szintjén is, éljünk a lehetőséggel.

********************************************************************************

Női kvóták a világban és a helyzet Magyarországon

Ha közelebbről megvizsgáljuk a világban használt női kvótákat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok kvóta típus létezik. Formáját tekintve három fő kvóta típussal találkozhatunk, az alkotmányos kvóta, a törvényszintű kvóta illetve a különböző pártok által használt önkéntes kvóták, illetve ezek kombinációi. Mivel a döntéshozatal összetett folyamat, a kvóták természetesen nemcsak a parlamenti jelenlétre és a választási jelöltállító listákra vonatkozhatnak. Tartalmazhatnak előírást a politika egyéb szintjein történő megjelenésre is. Egy testület vagy bizottság tagjainak nemi megoszlására, helyi képviseletek vagy a kormány női tagjainak létszámára is, a jelöltállítás gyakorlatára és a végeredményre egyaránt. Ez összefüggésben van az adott ország választási rendszerével is. Ahol például a parlamenti képviselők közt csak egyéni jelölteket találunk, nincsenek listáról bejutott képviselők, ott értelemszerűen nem lehet kvótát előírni a parlamenti mandátumokra. Különbség lehet a különböző kvótaformák közt természetesen az előírt százalékot tekintve is.

Az úgynevezett „jelöltállítási duplakvóták” pedig nemcsak egy bizonyos százalékot írnak elő a nők számára, hanem a lista sorrendiségének előírásával biztosítják azt is, hogy a női jelöltek ne kerülhessenek a listák végére, ahol alacsony az esély a parlamentbe jutásra.

A kvótákig vezető út is összetett, de szinte mindenhol valamilyen nyomásra vezették be a női kvótát, a férfi uralta politikai elit mindenhol ellenérdekelt a hatalom megosztásában. Volt, ahol belső politikai nyomásra, ez általában a pártkvótákra jellemző, de a legtöbb helyen civil kezdeményezésre, női szervezetek valamilyen összefogásának következtében. A legendásan magas arányú női képviselettel rendelkező Svédországban például civil női összefogás eredménye volt. Azzal fenyegették meg a pártokat, hogy rá fogják venni a szavazókat, hogy a nemi alapú diszkriminációban „bűnösnek” talált pártok által delegált jelöltek neveit húzzák ki a listáról, és helyettük írják be a saját családtagjaik, vagy akár házi kedvenceik nevét.

Dániában a 70-es években a legtöbb párt kvótát vezetett be, majd az arányok helyrebillenése után a legutolsót is eltörölték 1994-ben. Ma, bő másfél évtizeddel később, Dániában 38 százalék a nők parlamenti képviseleti aránya.

Itthon jelenleg két pártnak van kvótája a listás helyekre. Az MSZP-nek egy 20 százalékos női arányt megcélzó, amely nem tartalmaz sorrendiséget. Vagyis a nők sajnos rendre a lista végén találják magukat a kevésbé befutó helyeken, ebből volt is idén belső botrány. A másik az LMP-é, amely előírja, hogy a listán minden harmadik helyen női jelöltet kell állítani.

Magyarországon 2007-ben két törvényszintű kvótajavaslatot tárgyalt a parlament. Az egyik a parlamenti képviselői listás helyekre vonatkozó 50-50 százalékos cipzárelvű kvótára vonatkozott, a másik arra, hogy a mindenkori kormány összetételében a miniszterek közt mindkét nem legalább egyharmad arányban képviseltesse magát. Mindkét törvényjavaslat, bár igen nagy tartózkodás mellett, de elbukott.

A kezdeményezésről

Mivel a magyar politika, a magyar parlament 20 éve nem oldotta meg ezt a feladatot, ezért úgy döntött 27 magánszemély, hogy népszavazási kérelmet nyújt be az Országos Választási Bizottságnak (OVB), a parlamenti listás helyekre vonatkozó 50-50 százalékos nemsemleges, férfi-női, cipzárelvű kvótára vonatkozóan, melyhez a hátteret a Nők a Pályán Egyesület biztosítja. Az Alkotmánybíróság a kérelmet elbírálta, így ha a szükséges kétszázezer hiteles aláírás összegyűlik 2010. november 14 és 2011. január vége közt, akkor Magyarországon ügydöntő népszavazást fognak kiírni az ügyben.

A 27 magánszemély által most benyújtott népszavazási kérelemben a listákra 50-50 százalékos, váltakozó sorrendű férfi és női, ú. n. cipzárelvű kvótát indítványoztunk, amely a listás helyek esetében nagyjából a társadalmi férfi-női aránnyal számol. Végeredményben pedig, a magyar választási rendszert figyelembe véve, 25-30 százalék női mandátumot biztosítana. A népszavazási kérelem benyújtói 27 magánszemély, sikeres nők. Listájuk megtalálható itt.

Egy kis történelem: bő 100 éve járhatnak egyetemekre a nők és (Magyarországon) csak 1945 óta rendelkeznek teljes körű választói joggal. A munkaerőpiac, mivel bizonyos területeken szüksége volt rá, viszonylag gyorsan befogadta a nőket, és bár vannak mai is egyenlőtlenségek, mégis elmondható, hogy középvezetői szintig nagyjából kiegyenlítettek a viszonyok. Azonban a közéleti és a politikai hierarchia csúcsát, amilyen többek közt a parlamenti képviselet és a kormányban való részvétel, nem sikerült még ennek a folyamatnak elérnie. Politikai ambicionáltság tekintetében a nők és a férfiak közt nincs számottevő különbség. Mindkét nemnél 7,5 százalék körüli. (ezzel együtt a magyar kormányban jelenleg nincs nő, és a parlamenti képviselői arányt tekintve még pár iszlám ország is megelőz bennünket – a szerk.)

Vakmacska