A toalettek réme a nő!?

Óriási irodaház, vakító üvegablakok. A nőcik drága kosztümökben rohangálnak fel s alá, mindegyik haja és sminkje makulátlan, apró topánkájukban, laptopot és mappákat szorongatva szaladgálnak jelezve fontosságukat. Ilyen helyen dolgozom én is, és naponta találkozom velük, tárgyalunk, beszélgetünk, majd öklendezve fordulok ki utánuk a mosdóból.

Rosszul vagyok a mosdóktól, nemcsak az irodaházakban, hanem a plázákban, a mozik területén, az éttermekben is. Egyszerűen szégyen a női nemre nézve, hogy lassan a férfiak mellékhelyisége tisztább, mint a női, és már szinte a padlóról is lehet enni.

A legutóbb egy pláza női illemhelyiségében a takarítónő sírva fakadt, hogy mennyire undorító emberek vannak, na ez a nem mindegy, ha már ő is kiakad. Egyszerűen fel nem fogom, hogy nő létükre hogy lehetnek ennyire undorítóak: összevérzett, összepisilt vécéülőkéket hagynak maguk után. Kérdem én, hogy ezek az emberek otthon is ezt csinálják, vagy úgy érzik, végre elengedhetik magukat?

A baráti körömben is felvetettem a témát és rengetek panaszt hallok. Úgy gondolom, hogy gyermekkorban kell megtanítani, hogy hogyan legyünk tiszták és rendezettek. Igazán jó lenne, ha erre sok szülő odafigyelne, mert szerintem iszonyatosan fontos dolog ez és mindenki otthonról hozott mintából „dolgozik”.

Le a vécérémekkel, jöjjenek a rendes nők!

Kardamon