A lányokat védeni kell az erőszaktól, a fiúkat nem?

a) szemlélője
b) elkövetője
c) szintén elszenvedője (mert ilyen is lehet)

a dolognak. Szerintem ezek mind neki is okozhatnak életre szóló következményeket, olyanokat, amilyeneket nem kívánok senkinek, akár fiú, akár lány. Szóval hiába gondoltam így végig, nekem nem az jött le, hogy "ha egy buli olyannak látszik, amiben nem konszenzusos szex megtörténhet, akkor oda csak fiúkat engedek el, lányokat nem", hanem inkább valami olyasmi, hogy akkor nem engedem el oda a gyerekemet, kész, pont.

Mivel napokig rugóztam a témán, hogy most akkor túlzottan óvó anyatigris vagyok-e, volt alkalmam többekkel is megvitatni – szegényeknek esélyük sem volt elkerülni a témát, inkább így mondanám. Érdekes kép rajzolódott ki, mintha sokan úgy gondolnák, hogy egy fiúnak meg kell tapasztalnia olyan durva dolgokat is az életben, amiket egy lánynak nem. A sógorom például azért kritizált, hogy nem engedtem, hogy játékfegyverekkel játsszon a fiam, vagy hogy leigazolt sportoló legyen. Attól még persze játszott kardozósdit meg birkózósat a barátaival, többféle sportban is tehetségesnek látszik, és szerintem ez így teljesen rendben is van. Mondjuk karatéra pont nem írattam be, de szerencsére nem is volt kedve hozzá. Szóval miért is baj, ha direkt figyelek rá, hogy ritkán adódjanak erőszakról szóló szituációk az életében? Majd akkor nem tudja megvédeni magát? És akkor egy kislány? Ha már önvédelem, akkor a kislánynak is szüksége lehet rá, nem? Azt miért nem erőlteti senki, hogy a kislányok járjanak karatéra?

A kislányom 1 éves. A férjem azt mondja, neki biztos megengedem majd, hogy karatéra járjon. Nem tudom.

redsed

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?