Elnézést kértek a Magdolna-mosodák áldozataitól

PUBLIKÁLÁS: 2013. február 06. 13:00

Tízévnyi küzdelem után a napokban az ír kormány hivatalosan elnézést kért a magdolnás nővérek mosodáiban szenvedő áldozatoktól. Hetvenéves fennállásuk alatt – 1922 és 1996 között – a magdolnások mosodáiban több mint tízezer fiatal nőt dolgoztattak apácák felügyelete alatt gyakorlatilag rabszolgaként.

Bezzeganya

A szerző cikkei

A magdolnás nők ügye 1993-ban kapott nyilvánosságot, amikor egy dublini egyházi rend, hogy pénzhez jusson, földterülete egy részét eladta egy beruházónak. A mosodában 155 nő holttestére bukkantak. A média elkezdett kérdezősködni. Az Irish Times szerint végül a holttestek közül mintegy hetvenöt személyazonosságára egyáltalán nem sikerült fényt deríteni. Nem tudni, hogy kik voltak eltemetve a mosoda kertjében. Peter Mullan 2002-es filmje, A Magdolna nővérek a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte az ügyet.

A katolikus egyház által dominált légkörben évszázadokon át szégyent jelentett az erkölcsi „lazaság” vagy egy törvénytelen gyerek világra jötte. A családjuk által kitaszított hajadon anyák a "tisztes társadalomból" a papok, az állami intézmények és saját családjuk közbenjárására gyakran a Magdolna-mosodákba kerültek ám akadt olyan is, aki csupán azzal érdemelte ki az elzárást a „vezeklőknek” is nevezett fiatal nők közé, hogy nem fizette ki vonatjegyét.

A bűnbánó bibliai prostituáltról, Mária Magdolnáról elnevezett intézmények eredetileg azért jöttek létre, hogy segítsenek a prostituáltaknak változtatni életmódjukon. Az 1940-es évekre a házak kezdeti céljaik helyett nyereségért dolgozó vállalkozásokká váltak. Lányanyák, nemi erőszak áldozatai, laza erkölcsűnek kikiáltott nők vagy szellemi fogyatékosok szenvedtek mások busás hasznáért gürcölve. A mosodákat, ahol heti hét napon át, fizetés nélkül, zord körülmények között rabszolgaként dolgoztatták a bűnösnek tartott nőket, négy vallási közösség működtette: az Irgalmas Nővérek, a Kegyes Nővérek, a Jó Pásztor Nővérek és a Miasszonyunk Kegyelme Nővérek.

Az ír kormány már 2001-ben elismerte, hogy a magdolnás nők bántalmazásnak voltak kitéve, de azzal védekezett, hogy mert a mosodák magánvállalkozásokként üzemeltek, kívül esnek az állam hatókörén. Az ír bíróságok ugyanakkor a jelentéktelen bűncselekményekért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt nőket rutinszerűen a mosodákba küldték, amelyek így párhuzamos büntetés-végrehajtási rendszerként működtek. Dokumentumok igazolják azt is, hogy a kormány jövedelmező szerződéseket kötött az apácákkal a katonai és kórházi szennyes mosatásáról anélkül, hogy egyszer is tisztességes bért követelt volna a mosodai "munkásoknak", vagy megvizsgáltatta volna a mosodai körülményeket. A magdolnás nők beszámolói alapján pedig általában állami alkalmazottak – például a rendőrség tagjai és szociális munkások – kísérték őket a mosodákba, és visszaszállították oda azokat, akik megszöktek.