Az egészségügyisek nem mentalisták!

Az egészségügyisek nem mentalisták!

egészségügy
PUBLIKÁLÁS: 2013. június 14. 08:00
Ami legelőször eszembe jutott: a legtöbb beteg (helyesebben páciens, hiszen a várandósság nem betegség) egyszerűen elfelejt köszönni. Ha pedig köszönünk, az ne csak egy levegőbe dobott „Jó napot!” legyen, hanem próbáljuk felvenni a szemkontaktot, hiszen úgy sokkal emberközelibb. Lehet, hogy így sem törik meg a jég, de legalább megpróbálkoztunk vele. Sőt, továbbgondolva, egy mosoly... igazán nem kerülne semmibe, de nagyon sokat jelent a dolgozóknak is, ha a huszadik-harmincadik aznapi beteg nem a hosszú várakozás miatt felháborodva menne be a rendelőbe (mert erről higgyétek el, legtöbbször nem az ott ülő dolgozó tehet), hanem a fent leírt módon.

Igaz, jómagam csak fél éve olvasom a Bezzeganya posztjait (lehet, hogy korábban már ez esetleg szóba került), de többször is találkoztam olyan kommenttel, ahol az egészségügyben dolgozók (nővérek/csecsemősök/orvosok) betegekhez való hozzáállását kritizálták. Előre leszögezem, akinek nem inge, ne vegye magára! Én magam is egészségügyi dolgozó vagyok, dolgoztam fekvő- és járóbeteg-ellátásban is, de mielőtt bárki gondolná, nem szoktam előhozakodni vele a szakrendeléseken, a kórházban sem „vertem a mellem”, hogy márpedig én... Talán pont ezért jutott eszembe, hogy virtuális tollat ragadjak, és kicsit bemutassam mindkét oldalról, amit tapasztaltam.

A második gondolatom a panaszok során felmerült igények kapcsán jutott eszembe. Friss emlékek, hiszen mindössze három hete jöttem haza a kórházból, és tapasztaltam egyet s mást. A betegek szidják a nővért/csecsemőst/orvost/bárkit, mert nekik ez meg ez a bajuk, és mert a nővér/csecsemős...nem segít nekik. De a panaszaik java részét „elfelejtik” közölni a szakdolgozókkal, urambocsá’ viziten. Persze a szobatárssal mindent meg- és kibeszélnek, hogy aztán kölcsönösen hergeljék egymást. Higgyétek el, nem vagyunk gondolatolvasók, és valószínűleg a nővér/csecsemős/orvos... sem az. Ha a beteg nem szól, hogy fáj a hasa/feje/akármije, hanem csendben szenved (vagy úgy gondolja, mint kezdetben én, hogy ilyen kis dologgal nem zargatom őket - aztán mi lett belőle), a dolgozó nem fogja tudni kitalálni a baj okát.

Most nem akarok a dolgozók túlterheltségére hivatkozni (kérem kíméljenek, akik erre rögtön azt reagálják, hogy ezt a szakmát ő választotta), de gondoljatok kicsit bele fordítottan is a helyzetbe. Ha nem mondod, mi a bajod, miért várnád el, hogy kúrálja? Ha nem tudsz szoptatni, szólj a csecsemősnek, ha fáj valahol, szólj a nővérnek vagy az orvosnak. Nem fog megharagudni, hiszen ő azért van ott, hogy te jobban-jól legyél (erre esküdött fel és erre tette fel az életét).

A harmadik dolog pedig: minden egészségügyi dolgozó „csak” Ember. Nem robot, és legfőképp nem tévedhetetlen, ezért kérek mindenkit, kicsit legyen toleránsabb. Úgy álljunk a másikhoz, amilyen hozzáállást szeretnénk visszakapni.

Judit

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.