178. oldal - Bezzeganya

A történetem ott kezdődik, hogy egy komoly lelki válság után (a férjem öngyilkossága – gyógyíthatatlan betegsége miatt, bőven 30-on alul!) elhagytam az országot, amikor az első adandó alkalommal felmerült a lehetőség a cégnél, ahol dolgoztam. Nem bírtam a múlttal szembenézni, egy időre bezárkóztam a munka világába, és abban sikert sikerre halmoztam (mi mást tudtam volna tenni?). Kétségbeesetten kerestem a helyemet és a megnyugvást. A férjemet nagyon szerettem, és rengeteget gondolok rá a mai napig. A döntését el tudtam fogadni az idő múlásával és leginkább egy jó pszichológus segítségével.

Háromszor szültem, három különböző helyen, két országban, három különböző módon, mégis csak a két lányom van köztünk. De ez most születéstörténet és nem a tragédiáról fog szólni.

Oly sokat lehet mostanában hallani a családon belüli erőszakról! Jó dolognak tartom, hogy egyre kevésbé tabu ez a téma. Nekem mégis más üzenetet hordoz minden plakát, hirdetés, vagy FB hatásvadász bejegyzés ezzel kapcsolatban. Egy olyan személyes élmény szúr belém minden alkalommal, ahol a csbe, és a gyermekvédelmi rendszer – önmaga paródiájaként – fegyver a szülők közötti harcban. Több mint egy éve követem a történetet, magam is tanúskodtam az ügyben, és a hajam égnek áll attól, ahogyan a hivatali gépezet működik. A rendszer arra van kihegyezve, hogy a legkisebb jajkiáltásra is legálisan avatkozzon be, de a helyzet tisztázása már minden, csak nem sürgős. Ami aztán ahhoz vezet, hogy a tisztázás körülbelül lehetetlen.

Négyből egy magyar nem védekezik a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek ellen – derül ki az 1200 résztvevő bevonásával készített anonim felmérésből, melyet 2013 októberében rögzítettek egy gyógyszergyár megbízásából.

Egy floridai kismama, Melissa Antenucci, egy Facebook-csoportnak volt a tagja, ahol kismamák használt gyerekruhákat cserélgettek egymás között. A csoport, mint sok más ilyen, nagyon népszerű volt. Az, hogy a Facebookon volt található, a véletlen szüleménye, ilyen csoportok mindenütt vannak, szép számmal. Viszont pár hete valami egészen sokkoló történt. A csoportban valaki posztolt egy képet egy 2-3 éves kisgyerekről, amire egy tag ezt válaszolta: „Most akkor ez kisfiú, vagy kislány? A csúnyaságon mondjuk nem lehet segíteni. Ez egy istenadta példája ennek.” A beszélgetés hamarosan elharapódzott, és a ruhákról átment a mások „ronda gyerekeinek” megvitatásába.  Az egyik kommentelő ezt írta: „Ah, végre egy beszélgetés a csúnya gyerekekről. Mintha a mennyországban lennék! Milyen kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, és nem koktélok mellett beszélgethetünk erről!”

Néhány nap, és itt lesz a nyakunkon a december, kezdődik a „kalendárium-szezon”. Ha nem akarsz előre gyártott, csokikkal telt adventi kalendáriumot venni a gyereknek, és nem szeretnél sok ezret kiadni valami különleges darabért, saját magad is elkészítheted az egyedi naptárat. Olyan ötleteket gyűjtöttünk össze, amelyhez az alapanyagok könnyen és olcsón beszerezhetőek, és az elkészítés sem tart napokig.

Három éve vettünk egy autót. Nem újat, csak újabbat. Kicsit jobbat és kicsit nagyobbat, hogy elférjen benne a járássegítő, a babakocsi, a háromvégű botok és minden cugehőr, ami egy roki kisgyerekkel és egy csecsemővel jár. A kereskedő az árba beszámította a régi autónkat és a mozgáskorlátozott támogatást is igénybe vettük hozzá. Bár vagyonunk ez alapján nem egy teljes autónyit gyarapodott, illetéket mégis ugyanannyit fizetnünk utána, mivel azt érdekes módon a motor köbcentije után számítják ki.

Ma vagyok a 38. hét második napján, Rozi már nem lenne koraszülött a szó hagyományos értelmében, az orvos szerint 3 kiló felett van valamivel, és elhelyezkedett úgy, hogy már a rúgásait is érzem. Mindenki azt kérdezi, hogy hogy vagyok. Jól vagyok és kutya bajom. Fizikailag semmi, az biztos, semmi sem szorít, csíp, viszket, nem vagyok bedagadva egy kicsit sem (hurrá téli szülés, de jó, hogy ezt is kipróbálhatom), nincsen gyomorégésem, reggelente úgy kell kicibálni az ágyból eszpresszóval, olyan jól alszom. Egy hét múlva fognak császározni: november 26-án, reggel 9-kor, ha addig nem történik semmi. Nem hiszem, hogy bármi történne. A hasam az egekben van még, a nyákdugó, ami mindkét meglévő gyerekemnél a szülés előtt egy héttel távozott., most stabilan tartja magát.

Neves magyar színészek, sportolók és énekesek állnak ki a bántalmazás ellen 11 éves kislányát megerőszakoló apa, élettársát brutálisan összeverő parlamenti képviselő, a Soroksáron futó édesanya erőszakos halála – néhány példa a nők és gyerekek elleni erőszak legaktuálisabb megnyilvánulásaiból.

Jön a tél, a takony meg az orrfújás. Meg a szívás. Lehet szájjal, vízcsapra téve, porszívóra kötve, elemes és elektromos verzióban. A szájjal szívós és az elemes fajta a tapasztalatok szerint nem elég erős, a vízcsapra szerelhetőhöz vízcsap kell, a porszívóshoz meg porszívó, ráadásul számolni kell a hangerővel is.

"Írj levelet a Mikulásnak!”- az én gyerekeim is megírták, és hiába tudják, hogy nem vagyunk anyagilag bőven elengedve, rittyentettek egy többezres tételű levelet, remélve, hogy majd a Mikulás úgyis elhozza - mert ugye a levél neki szólt!" Egy játékkatalógus végén írhatsz levelet a Jézuskának (oldalszám megjelölésével), hogy milyen ajándékot szeretnél, aztán már csak várnod kell, hogy a Jézuska a karácsonyfa alá tegye.

Egyre több magyar fiatal vállal babát Angliában, mint ahogyan mi is a párommal, és sokan közülük olvassák a Bezzeganyát is, így gondoltam, beszámolok arról, amit én tapasztaltam. A fő alapelv ebben az országban a természetesség, mindig erre próbálnak törekedni, így nincs sok vizsgálat, papírmunka, sőt, ha a helyzet nem indokolja, akkor nőgyógyászati vizsgálat sincs, így minden, a terhesgondozás és maga a szülés is ennek jegyében zajlik. Terhesgondozás Amikor a kismama megcsinálja otthon a tesztet, és az pozitív, fel kell keresni a háziorvost. Ő megkérdezi az utolsó menzesz első napját, és ehhez viszonyítva kiszámítja a szülés várható időpontját. Nem vizsgál, nem tesztel csak bemondásra elhiszi. Egyedül azt kérdezi, hogy szeretnéd-e megtartani, vagy sem. Nem tudom, mi történik nemleges válasz esetén (gondolom beutal abortuszra vagy ilyesmi...), mert én igennel feleltem, és ez után nem kérdezett semmit, csak bevitte a gépbe az adataimat, és elbúcsúzott. Ezek után a számított 8-10 hét között kapsz egy levelet az illetékes kórháztól, amelyben tájékoztat az első ultrahang  (a számított 12.hét), és az első védőnői találkozás időpontjáról (az ultrahang után) és helyéről. A Kingston Hospitalban a szülészeti osztályon van egy kis automata, ahol 3 fontért vehetsz jegyet, és akkor kapsz egy nyomtatott képet az ultrahangról. Ezen az időponton, ha szükséges, módosítják a szülés várható időpontját, megvizsgálják, hogy fennáll-e fejlődési rendellenesség és a szokásos dolgokat.  Ha ez megvan, akkor ezután körül-belül három-négy hetente elmész a védőnőhöz, általános állapotfelmérésre. Ilyenkor minden alkalommal van vizeletvizsgálat és vérnyomásmérés. Egyszer vért is vesznek, nekem vastablettát írt fel, amit még a szülés utáni második hónapig szednem kellett. A 20. héten megint van egy ultrahang, amikor ellenőrzik a magzat fejlődését, ilyenkor lehet megtudni a nemét és megint lehet képet vásárolni. Ha a terhesség 'normális', akkor nincs is több ultrahang. Innentől kezdve a természetre van bízva a kicsi, mert a vér- és a vizeletvizsgálaton kívül még két fajta vizsgálat van: amikor a védőnő kézzel kitapogatja a magzatot, és megméri a méhed hosszát, valamint a szívultrahang. E három utóbbit viszont továbbra is minden alkalommal.

Amikor valaki a gyerekszüléssel és gyerekneveléssel kapcsolatos kiadásokat végiggondolja még azelőtt, hogy közvetlenül érintett lenne, gyakran tanácstalanul áll a gyerekes ismerősök panaszai előtt.  Az igazság az, hogy a gyermekes életmód sokkal-sokkal több pénzbe kerül, mint egy kétfős párkapcsolat, és tele van olyan kiadásokkal, amikre szinte senki nem számít előre.  Ezek a kiadások nem egyszer nehéz helyzetbe hozzák a családokat, és ezek a nehéz helyzetek elharapódznak, és még a családok teljes széthullásához is vezethetnek. Sokszor ugyanakkor jelennek meg, amikor a bevételcsökkenést elkezdi megérezni a család. A közhiedelemmel ellentétben a fejlett országokban az egyik elsőszámú válóok az anyagi nehézségek, messze a hűtlenség, vagy az ideológiai különbségek előtt, és gyakran ezek a nehézségek közvetlenül felelősek azért, hogy a kisgyerekes szülők „elhagyják magukat”, vagy nem tudnak magukra, egymásra és a párkapcsolatra elég időt szentelni.

2012 májusában eldöntöttük, hogy most már mindketten készen állunk a gyerekre, szeretnénk, ha jönne. Ezt ő is így gondolta, és egy júniusi hajnalban bejelentettem a kedvesemnek, hogy "úgy tűnik, babánk lesz". Nagyon örültünk, már nem is tudtunk tovább aludni az izgalomtól, csak a plafont bámultuk és mosolyogtunk. A doki ezt a tényt hamarosan megerősítette. Az első vizsgálatra egyedül mentem. Hallottam, ahogy pumpál az a kis ér, amiből a szíve lesz, valószínűleg annyira meglepődtem, hogy a doki folyamatosan mondogatta, hogy "ennek örülni kell, ez nagyon jó". Én meg kb. fapofával bólogattam, nem is tudtam felfogni. Ekkor még apukával külön laktunk, de nagyon sok időt töltöttünk együtt. Kicsit el volt kenődve, hogy nem olyan időpontban volt a vizsgálat, hogy velem tudott volna jönni, én pedig meglepetten fogadtam, hogy ez neki ennyire fontos - valahogy bennem föl sem vetődött, hogy ő is ott akar lenni. Innentől, ha lehetett úgy kértem az időpontokat, hogy velem jöhessen. Emlékszem, amikor először hallotta a szívhangját és azt a foltot először látta mocorogni a képernyőn, bizony könnyes lett a szeme. Kijöttünk a dokitól és a gangon megkapaszkodott a korlátban, hangosan vette a levegőt és motyogott valami. Láttam, hogy nagyon meghatódott, újabb megerősítést kaptam, hogy biztosan mindketten akarjuk ezt a gyereket. Hányinger, rosszullét nem volt. Helyette munka, rendkívül sok utazással, akár 12-14 órán keresztül. Néha már a kollégák szóltak, hogy talán a kismamának pihennie kéne, nem? Szerencsére én ezt nem éreztem. Eleinte inkább olyan érzésem volt, mint amikor peteérése van az embernek, sokszor szúrt a hasam, kellemetlen volt. Ami viszont gyötört, azok a hangulatváltozások voltak. És bizony nem csak engem gyötört, gyötörtem én az apukát is. Mert ugye miért nem lakunk már együtt, mire várunk, stb.? Egyszer sírtam, aztán másnap nevettem és nem értettem, hogy mi lehet a bajom. És ez így hullámzott kb. a negyedik hónapig. Akkor egyik napról a másikra, mintha csak elhatároztam volna, jókedvű lettem. Minden kivirult, végre kezdtem élvezni a helyzetet. A munkában lassítottam, és minden este hosszan simogattam a pocakomat és megköszöntem neki, amiért hagyja, hogy anyukája ennyit dolgozzon. Ennek persze ára volt: ha a hétvégén dolgoztam, akkor a hétfőt vagy a keddet egész nap fekvéssel kellett töltenem. Szerencsére olyan a munkám, hogy ezt megtehettem, telefonálni fekve is lehet, az emailek várhatnak egy napot, viszont az én gyerkőcöm igenis pihenni szeretne! Kb. a 6. hónap táján úgy döntöttünk apukával, hogy összeházasodunk, mindezt a legnagyobb titokban, két tanúval. Én már túl voltam egy hosszú és gyötrelmes házasságon, csillivilli esküvővel, nem hiányzott, apuka pedig sosem vágyott nagy lagzira. Csodás volt! Fölvettem a tűsarkú piros cipőmet, kihangsúlyoztam a pocakomat és ragyogtam.

Félresikerült vagy átgondolatlan formatervezés, érthetetlen funkció és cél. Lehet rajta röhögni vagy szörnyülködni. Összegyűjtöttük a tíz legkreténebb gyerekjátékot.

Erre a hétre savanyú káposztával készülő recepteket hoztam. A tejsavas erjesztéssel készített savanyú káposzta igazi téli alapanyag, a magyar és közép-kelet európai konyhában igen jellegzetes hozzávaló.

Már neve is van a jelenségnek: sekkusu shinai shokogun, avagy cölibátus-szindróma: a felmérések szerint a negyven alatti japánok, férfiak és nők egyre nagyobb százaléka még csak randevúkra se jár, nemhogy együtt éljen valakivel, vagy neadjisten megházasodjon. Nem is beszélve a szexről.

Az isteni Deneuve hetvenévesen is isteni. A héten a Cirko-Gejzírben bemutatott Bettie-mobil című francia filmben csinos étteremtulajdonost alakít, aki mind munkájában, mind magánéletében válságba kerül. Kiugrana egy kicsit kiszellőztetni a fejét, de az ötperces cigiszünetből öt napon át tartó autókázás lesz, olykor abszurd helyzetekkel, meglepő találkozásokkal, nosztalgiázással, és a végén az elmaradhatatlan nagy egymásra találással.

Nem kis fejtörést okozott a soron következő születésnapi buli megszervezése a családban. Az albérlet mérete sajnos nem felel meg fél tucat tizenegy éves kölyök plusz a helyi 2+4 fős létszámú alaptábor számára, így más megoldást kellett keresnem.

Két évvel ezelőtt arra kértünk titeket, töltsétek ki a kérdőívünket, melyből azt próbáltuk meg kideríteni, kik olvassák a Bezzeganyát, milyen az átlag Bezzeg-olvasó. Arra is kerestük a választ, hogy milyen tartalmakat olvastok szívesen és milyen témákból szeretnétek többet.

Ezen a hétvégén rendezik meg a Babamama Expót a Budapest Sportarénában, ahol előadásokat hallgathatnak a látogatók a babatervezés, terhesség és kisbabás kor számtalan témájában, kipróbálhatják a legújabb termékeket, a gyerekek pedig a beltéri kalandparkban szórakozhatnak.

A harminchetedik terhességi hét legelején járok, és kiválóan érzem magam.  Bár hajnalban gyakran felver az éhség, egyébként alszom, mint a bunda, így legnagyobb bajom ez legyen. A terhességi cukorbetegségem teljesen kordában van tartva diétával (a vércukromat továbbra is naponta négyszer mérem), a vérnyomásom, bár nem alacsony, semmit nem változott az elmúlt hetekben, és jóval az előző terhességem alatt mért értékek alatt van. Minden nap kimozdulok, órákra: buszozom, vásárlok, sétálok, ugyanazt csinálom, mint azelőtt. Az hiszem, nem lehet okom panaszra. Ami viszont nagyon furcsa, hogy kevés kivétellel szinte senki ismerős, rokon, vagy akár orvos nem tudja megérteni, hogy miért akarnék még várandós maradni, és ha már megadatik egy kényelmi programcsászár, amit az előző két császármetszéssel “érdemeltem ki”, miért nem használom ki, hogy adjuramisten megszabadítsanak a magzattól.

Néha nagyon szeretnék elmenekülni. Elköltözni egy olyan helyre, ahol nem csak abban dönthetek szabadon, hogy melyik multinál veszem meg a tejet vagy az akciós zoknit, hanem abban is, hogy  kire bízom a gyermekem fejlesztését, mert egyáltalán van választási lehetőségem. Olyan egyszerű ez a kérdés, máskor.

TGV

Kisfiam szeptemberben, 3 és fél évesen kezdte az óvodát. Mivel előtte nem járt bölcsibe, így mindketten izgatottan vártuk az ovikezdést. Egy ideje már látszott rajta, hogy igényelné a gyerektársaságot, főleg ezért is voltam biztos abban, hogy zökkenőmentes lesz az óvodai beilleszkedése. Én úgy próbáltam neki segíteni a felkészülésben, hogy meséltem neki arról, hogy lesznek új játékok, lesznek barátai, stb. Elsétáltunk az óvoda felé, megmutattam neki az udvart, hogy ide fog majd járni. Ebben az óvodában nincs a szó szoros értelmében vett beszoktatás, ami azt jelenti, hogy nem ülhet a szülő a csoportszobában, de még a folyosón sem. Itt azt az elvet követik, hogy reggel egy gyors puszi után beadni a gyereket a csoportszobába, majd ajtó becsuk, és anyuka távozik. Az óvónők szerint (és ezt én is így gondolom) a gyereknek se tesz jót a hosszas búcsúzkodás; a sok új játék, élmény úgyis hamar elfeledteti velük a bánatukat.

Mielőtt megszülettek volna a lányaim, már akkor is azt gondoltam, hogy azokban a kérdésekben, amelyek számukra fontosak, és a felelősségi szintjüknek megfelelő, abban majd engedem dönteni a gyerekemet. Ez eddig rendben is van. A gond akkor kezdődik, amikor a külvilág, esetünkben egy tanár néni nem képes ezt elfogadni.

Szülni otthon és külföldön. Ez a mondat persze máris pontosításra szorul. Az otthon alatt egy magyarországi kórházat értek (konkrétan egy bizonyosat), külföld alatt pedig Angliát, Angliának is egy viszonylag jómódú, vidéki megyéjét, annak is egy jó hírű kórházát. Ez azért fontos, mert – ha neadjisten máshová vet a sorsom akár otthon, akár itt Angliában – akkor lehet, hogy máris nem állja meg a helyét egy csomó minden, amiről itt majd beszámolok.

„Tanulj, mert nem fogsz az életben boldogulni!”

Úgy döntöttem, hogy ezen a héten ismét egy menüt hozok. Igyekeztem szezonális hozzávalókat használni, így édesköményt (ezt úgyis kérte valaki mostanában), almát, bacont használtam.