Nem szülök farfekvéses gyereket!

Engem ez kicsit lelkileg megvisel, mert az első kislányomat három óra alatt szültem spontán, a második kislányt egy hétig túlhordtam, beindították és másfél óra múlva megszületett. Persze fájt, de megmondom őszintén, sokkal jobban rettegek a császármetszéstől. Az orvosom azt mondta, a harmadik gyereket széles csípővel meg lehet szülni, de én nem merem bevállalni. Félek a vágástól is, de inkább a császár, mint a komplikáció. Valahogy nem nyugtat meg az a tény, hogy 10 méterre van a műtő. Félek, mi van, ha elakad a válla, ha beszorul a feje, ha oxigénhiányos lesz, és nem tudnak rányomni, majd fenékkel kicibálják, ha esetleg nem bírok nyomni? Ezek mind elrettentenek.

Értem én, hogy negyven éve nem volt más lehetőség, és esetleg csak a tolófájásoknál derült ki, hogy lábbal jön, vagy popóval a baba, de most? Szerintetek van még esély a befordulásra? A doki azt mondta, a fájásokra még beforoghat, ha meg nem, irány a műtő! De ez engem nem nyugtat meg és stresszelek. A héten konkrétan meg fogom mondani, nem szülök faros gyereket. Ezek után, hogy ilyen félelemmel indulok neki, hogy is tudnék farosan kinyomni egy babát, hogy közben rémképek jelennek meg előttem?! Lehet, hogy a császárheg fáj napokig, de ha bármi félresikerül szülés közben, az egy életen át fog fájni, nekem is és a gyereknek is.

Tinka

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?