177. oldal - Bezzeganya

2. rész Az első rész itt olvasható.

A héten lesz a sokak által várt új Disney-film, a Jégvarázs bemutatója, melyre most jegyeket is lehet nyerni.

Legutóbbi terhesnaplónk szerzője múlt héten világra hozta harmadik kislányát, így felszabadult a Bezzeganya kismamája poszt, amire ezúton írunk ki pályázatot.

Alapvetően békés embernek tartom magam, igyekszem úgy élni, hogy másokat ne bántsak meg, állítsak félre vagy tiporjak bele a lelkivilágába, sőt, a barátaim, ismerőseim, ügyfeleim, random emberek is kedvesnek és empatikusnak találnak. Véleményem szerint létezik egyetemes és egyéni erkölcs, én eszerint élek, viszont a társadalmi elvárásokkal nem teljesen értek egyet... No, de nem önfényezni akarok, hanem egy manapság már nem egyedi problémáról beszélni: a hitetlenkedésről, megbélyegzésről, hülyének nézésről. Azért, mert felnőtt nőként nem akarok gyermeket. Soha, semmilyen körülmények közt.

Csepeg az infúzió, egészen halkan, csak akkor lehet észrevenni, mikor üres lesz a nejlonzsák a bal válla felett, cuppan egyet,. Jön a nővér, pillanat alatt átcseréli, be van gipszelve a keze, kacag, ez nem altató, ne féljen, fehérje, hogy összemenjenek a petefészkek. Vizesek. Tényleg két lila gömb a hasa, ha odanyúl. Megnőttek, felfújták őket, pedig mikor befeküdt, még kicsi pöttyök voltak. Majdnem hányt is. Időközben beérett. Kér egy fájdalomcsillapítót, bekapja, a nővér műanyagpoharat ad mellé, ásványvízzel leöblíti, és újra elalszik. Zárt pupillák. Ropirágcsálásra ébred, az előtte lévő lány már kiült a székbe, himbálódzik. Hat petesejt, az nem rossz, nekem most tíz lett, annyit szívott le a doki, hajrá babák! Vihog a lány a tehetetlenségén, de bíztatásnak szánja. Doktor Úr szent ember, maguk meg angyalok, kedves nővérek. Tuti megcsinálja neked a gyereket. Ne izgulj. Meg sem érzed, fájdalommentes, legalább nem kell egy ágyban széttett lábbakkal tornáznod. De igen, ő akkor is kettyinteni szeretne, nem így, egy gurulós műtőágyon bekapni a legyet. A biológus most ereszti össze őket. Két sejtből egyhamar zigótát fakaszt. Hajrá lányok, van egy himnusz idebent, hallgasd csak, a fal mögül súgják a füledbe. Meglesz, meglátod.

Ha unod a hagyományos, moha vagy fenyő koszorúalapból készült karácsonyi koszorúkat, választhatsz más alapanyagokat is: tésztát, szövetet, cukorkát, gombolyagot, konfettit, színes lámpaégőket, mézeskalácsot, tobozokat és terméseket, fonalat, tüllt, pillecukrot, papírlapokat, csipeszeket és teákat, parafa dugót, de még kutyáknak való jutalomfalatot is. Összegyűjtöttünk néhány különleges darabot (mert a gugli a barátunk).

December eleje van...kezdődik! Három hét van karácsonyig. Az ember nem menekülhet. Mindenhol arcon csapják a ténnyel a negédességtől csöpögő zenékkel, a szórólapokból, újságokból áradó ténnyel, hogy bizony ideje készülődni, az ember ha akarná, sem tudná kikerülni, annyira az arcunkba tolják hogy ünnepelj, vigadj, költs, és mindenkit Nusika ángyikáktól kezdve az évente egyszer látott Béla bácsiig ölelj a kebledre szipogva a halgőz felett.

Hiánypótló és igazán kitűnő gyerekkönyv-és gyerekprogram-ajánlót hozott össze eheti számában a Magyar Narancs. Legszívesebben azt mondanám, mindenki rohanjon az újságoshoz és vegye meg izibe, ha semmi mást nem olvas belőle, akkor is megéri – még szerdáig-csütörtökig el lehet csípni egy-egy példányt az újságosnál. Belinkelni ugyanis nem tudom, csak előfizetők számára elérhető online, a terjedelme meg messze meghaladja egy poszt kereteit, úgyhogy csak csemegézni tudok belőle, mivel több olyan témával is foglalkozik, amivel kevesen – például a tizenéveseknek szánt könyvekkel, vagy az interaktív, suliba bevitt színházi előadásokkal. Tartalomjegyzéket amúgy az itt található lista végén lehet látni róla. Aki szeretne a fa alá gyerekkönyvet rakni, vagy adventi időszakban színházba, kultúrműsorra vinni a gyereket, mindenképp lapozzon bele.

A piros pólós csecsemős nővér kivágja az ajtót és harsány hangon képzi a szobatársamat. Néhány órás kisbabám felébred, de szerencsére nyugisan szemlélődik. „- Ez a pelenka eleje, ilyen vastagon kenje a popókrémet...” Aztán rátér a szoptatásra. „- Milyen jó kis vastag mellbimbója van.” Így próbálja bátorítani - gondolom, de aztán jön a folytatás: „- Ezt nem fogja tudni szopni a baba, hozok egy bimbóvédőt.”

Kb. 9 hetes terhes voltam, mire leesett, hogy mi a szitu (máskor is volt, hogy össze-vissza jött meg, ezért nem tűnt fel előbb, bár terveztük már egy jó ideje a babát – túl régóta ahhoz, hogy konkrétan készenlétben álljak). Elég sokat dolgoztam akkoriban, két munkahelyem volt, többek közt egy éttermet vezettem London egyik legforgalmasabb környékén. Úgyhogy a teszt után kapkodás volt: szerezni kellett egy háziorvost (GP). Mindeddig (két év alatt) nem regisztráltam sehova, mert életemben nem volt még szükségem háziorvosra, kivéve, amikor anno igazolás kellett, ha blicceltem a sulit).

Aki már végképp nem tudja visszatartani a dühét, itt kiadhatja. Olvasás csak saját felelősségre.

Ez a poszt a babájukat elvesztő szülők felülete.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a koraszülötteket érintő dolgokról beszélgettek.

Itt tehetitek fel kérdéseiteket bármivel kapcsolatban, amelyre a többi olvasótól várjátok a választ, segítséget.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a kamaszokat érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben az iskolás korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a óvodás korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.

Ez alá a poszt alá olyan kommenteket várunk, amelyekben a bölcsis korosztályt érintő dolgokról beszélgettek.

Gyermekorvos, onkológus vagyok, három gyermek édesanyja. Klinikán, speciális osztályon dolgozom, de ügyeletben és saját, illetve ismerős gyerekek kapcsán is találkozom a mindennapi problémákkal is. Nem fogom tudni megmondani a tutit, mert olyan nincs. Vannak folyamatosan változó ismeretek, amik időnként ellentmondanak egymásnak, és vannak ellentmondó tapasztalatok is, amik ráadásul változnak. Ennek fényében írom le az általam ismert információkat illetve a saját véleményem, ami persze nem tévedhetetlen. Az első, fenti kérdésre csak nagyon általánosan, konkrétan csak az egyes beteget ismerve lehet okosat mondani.

Úgy gondoltam, ezen a héten a disznótorról írok egy keveset. A nem túl babás téma apropóját számomra az adja, hogy jövő pénteken nálunk disznóvágás lesz.

Minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Megszületett első gyermekem, Dávid. Hatalmas volt az örömünk, apuka minden nap azt kérdezte, amíg kórházban voltunk, hogy viselkedik, jó fiú-e. Kisfiam persze csak aludt és nagyon ügyesen szopizott. Miután hazajöttünk, még mindig minden rendben volt, az első héten még jól aludt, bár éjjel kétóránként kellett keltenem etetni, mert kis súlyú volt. Az éjszakai szoptatások egyáltalán nem viseltek meg. Örültem, hogy elvagyok ilyen kevés alvással is.

A harmadik lányom végül helyi idő szerint 16:47-kor született, 3350 grammal és 52 centivel. Visítva és rúgkapálva emelték ki a méhemből.

A történetünk boldogan indult. 2008-ban ismertem meg a páromat, és 2011-ben hivatalosan is összekötöttük az életünket. Egy darabig még kettesben akartunk lenni, de 2012 év elején úgy döntöttünk, hogy nem védekezünk tovább, és bár pár hónappal később terveztük a babát – gondoltuk, úgysem jön össze egyszerre – ő már az első próbálkozós hónapban jönni akart. Először megijedtünk (az okokról lejjebb írok), de ezen az érzésen viszonylag hamar átléptünk és örömmel vártuk a kis jövevényt!

Örömmel adunk hírt róla, hogy Másutt világra hozta kislányát. a Bezzeganya szeretettel gratulál neki! Alább a rövid beszámoló olvasható.

Szeretném veletek megosztani a gyermekorvos+védőnői tanácsadás egyes pontjait. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny a témára, de egy csomó olyan „tanácsot” kaptam tőlük, amivel egyszerűen nem tudok azonosulni, nemhogy megfogadni.

2013 november 26, reggel 8

Rizsszemek, avagy indiai vakáció családostul

... akiket tojásból keltettek ki

A fiam 20 hónapos, és imádom, igazi kis gézengúz. De sajnos nem akar enni. A baj az, hogy nem is tudom, hol követtem el a hibát az étkeztetésében, mindent úgy csináltam, ahogy a spanyol védőnő és doktornő előírta: anyatejes baba volt egészen 5 hónapos koráig, amikor elkezdtük bevezetni neki a gyümölcsöket és a gluténmentes tejpépet. Soha nem volt vele semmi gondom, nem idegenkedett az ételtől, evett rendesen.