Nem bírom feldolgozni, hogy megöltem a babámat

Olyan jó lenne beszélni valakivel, valakikkel, aki/akik átesett/tek, hasonlón, mint én! Beszéltem pszichológussal, láttam, hogy van segélyvonal, de amit hívtam, nem működött, nehéz nekem bármi lépést tenni ez ügyben. Pár napja volt az abortuszom hároméves évfordulója. Nem kellett volna most, pont „aznap” megjönnie, a naptár szerint még lett volna négy napja, hogy elöntsön a véres folyam, mégis pont akkor, pont azon a napon, amikor a legkevésbé szeretnék emlékezni, eszembe juttatja a természet, vagy a Jóisten, vagy az Univerzum, vagy akárki, hogy ez a nap volt az, amikor dönthettem volna másképp is, és akkor minden egész máshogyan lenne. De nincs máshogy, így van, ahogy van, az idő kerekét nem lehet visszafordítani, ami aznap megtörtént, az visszavonhatatlan. Számomra akkor sem volt könnyű, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez évekkel később is ilyen... ilyen... nehéz lesz, és gondot okoz.