Könyörög a gyerek, hogy matekozhasson

Amikor először megláttam a Fáraó kód című játékot, a címe alapján azt gondoltam, hogy kódokat kell majd fejteni, és hasonlóan hosszadalmas lesz elolvasni és értelmezni a játékszabályokat, mint az Escape esetében. (Bár akkor nagyon megérte ráfordítani az időt.) Kellemes meglepetés ért, mert kiderült, hogy pofonegyszerű, és még gyors is, de ami a legjobb: játszva tanul matekozni a gyerek. És még ő könyörög, hogy számolhasson még…

A játék nem igényel hosszú előkészületet: a játéktáblát kell az asztalra helyezni, melynek piramis alakban elhelyezkedő mezőire kell pakolni a skarabeuszlapkákat. A lapkák egyik oldalán egy szám található, két oldalán arany, kék, piros vagy fekete csíkkal, a másik oldalukon pedig különböző darabszámú skarabeusz bogarak vannak. A piramis alsó sorára kerülnek (véletlenszerűen) az arany csíkos számok, föléjük a kékek, majd a pirosak, a piramis csúcsán pedig a fekete csíkos lapka áll. A játékhoz tartozik még egy homokóra (30 másodperces), és három dobókocka: az egyik nyolc, a másik tíz, a harmadik tizenkét oldalas.

A játékosok közül egy egyszerre dob mind a három kockával. A feladat az, hogy a kidobott számokból a négy matematikai alapművelettel kombinálva kijöjjön valamelyik lapkán látható szám. Legalább két kockát fel kell használni, és egy kockát csak egyszer lehet felhasználni. Aki először levesz egy kártyát a tábláról (mert valahogy kijött neki az eredmény a kockán lévő számokból a matematikai műveletek bármilyen kombinációjával), az megfordítja a homokórát. A többieknek innentől kezdve fél percük van, hogy ők is találjanak egy számot, amit a kockán lévő számokból kijön. Egy körben egy játékos egy lapkát szerezhet meg. A kör végén annak, aki elvett egy skarabeuszlapkát, el kell mondania, hogyan jött ki az eredmény. Ha nem jól számolt, akkor maga elé lefordítva helyezi a lapkát. Ha jó, akkor számmal felfelé marad előtte. A következő körnél pótolni kell a játéktáblán a skarabeuszlapkákat. A játéknak akkor van vége, ha már nem lehet pótolni a hiányzó lapkákat.

Ekkor megszámoljuk az előttünk lévő lapkákat. A játékszabály szerint minden felfelé fordított lap egy pluszpontot, minden lefelé fordított lap egy mínuszpontot ér. Mi ezt másképp csináltuk (ha már színekkel és a hátlapon a skarabeuszok számával is jelölték a nehézségi fokot): külön kupacban gyűjtöttük a felfelé- és külön a lefelé fordított lapokat. A játék végén mindegyiknek megnéztük a hátát, és az azokon található skarabeuszok számát adtuk össze (vagy vontuk ki). Ez így korrektebb elszámolást jelentett, és ha már jelölik a nehézségi fokot a színekkel és a hátoldalon lévő skarabeuszok számával, akkor a számolásnál is többet kell érnie egy nehezebben kiszámolható értéknek, mint egy könnyűnek.

Ezt a játékot is továbbfejlesztettük. Mivel én egyelőre gyorsabban számolok fejben, mint a lányaim, előttem minden kör végén volt egy lapka. Ekkor kellett volna nekem megmondani, hogy jött ki az eredmény, de megfordítottuk a dolgot, és a lányaimnak kellett kitalálni, milyen művelet-kombinációkkal jött ki az eredmény.

Egyik lányom matek tagozatos, neki is jó móka volt így számolni, a másik viszont hadilábon áll a matekkal, őt külön öröm volt nézni, hogy pörög az agya, ha játékról van szó. (Többször is döntetlen lett közöttük az eredmény, aminek nagyon örültem.) A Fáraó kóddal vidám dolog gyakorolni a szorzótáblát, az alapműveleteket fejben, és a kombinációs készséget is lehet vele fejleszteni. Mindezt úgy, hogy nem nyűgként élik meg a gyerekek, hanem élményekhez kötötten gyakorolhatnak. Vasárnap este például nem bírtuk abbahagyni a játékot, a lefekvésidő már rég elmúlt, mire befejeztük. (Psszt, a fürdésre már nem volt idő…)

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?