Jankovics Emília: Legó-évszak

Legó van a szőnyegen,
szőnyeg mellett és alatt.
Fürdőkádban nincs már víz,
de a legó ottmaradt.
Mindenbe legó kerül,
ami nem került sokba:
kiürült cipős-, fagyis-,
tejfölös dobozokba.
Tele van a szekrényünk
ötven évre előre.
Szülinap vagy Karácsony
– rengeteg jut belőle!
Ha a farsang ideér,
legó-jelmezbe bújok,
marcipánmasszából is
legós tortadíszt gyúrok.
Nálunk kérem, legóból
van az elemlámpa is,
éjjel azzal botorkál
WC-re egy kis pisis.
Apa avatarja egy
Lego-logó változat,
fiaival legózni
neki nem nagy áldozat.
Leárazást kutat ő
serényen a vaterán;
az a legmenőbb legó,
amelyik már veterán!
Fülem mellett legó száll
– Anya! Ez egy rakéta! –
s csobbanással érkezik
a reggeli kávémba.
– M’ért nem alszol? Mi a baj? –
kérdem éjjel fiamat.
Szól: ágyán egy legó ült,
de mostanra elszaladt.
– Mi nyom, mi bök? – kutatok,
hátam csak úgy hasogat:
biztos legót markolok
ágyban a paplan alatt.
Konyhakövön, lépcsőn is,
csak legóra léphetünk,
mindent belep a legó;
belepi az életünk…

További mesék, versek itt.

Kép: Vajda Melinda

Jankovics Emília 31 éves, három kisgyermeke van. Francia-német szakos bölcsészként végzett. Általában az édesanya-sorsról ír verseket; legtöbbször a hétköznapi nehézségeket, küzdelmeket humoros formában megfogalmazva.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?