Aki a gyerekemtől vizeletet vesz, attól én vért

PUBLIKÁLÁS: 2014. december 09. 14:00

Felrobbant a net a legújabb „drogtesztes” terelés kapcsán, annyi vicces komment született, hogy bár a szándékosan feladogatott magas labdákat eddig nem csapkodtuk le, most már nem álltuk meg, hogy egy reprezentatív válogatást ne közöljünk belőlük.

Bezzeganya

A szerző cikkei

A 444.hu első cikkje alatt született pár komment az első merítés:

„Hatalmunkban áll alkotmányos köztársaságot létrehozni, ahol 99 ember sem veheti el egy ember jogait. A demokrácia, vagyis a többség uralma annyit tesz, hogy két farkas meg egy nyúl megszavazzák az esti menüt.”

„Gondolom, két pofára vedeled a töményt, és közben mondogatod magadnak, hogy „ááááh, az nem drog” Pedig, kedves ókonzervatív barátom: az.”

„Ha lenne drogteszt, akkor megjelenne egy új foglalkozás a titkosszolgálatoknál: XY államtitkár vizelete vagyok. Végül is munkahelyteremtés.”

Itt még viszonylag „civilizált” a hozzáállás, a Cinken már keményebb kommentek születtek, de igazán a 444 második cikkén kezdett robbanni a dolog, amikor Hoffmann Rózsa állítólag azt nyilatkozta: „ez is olyasmi lenne mint a fogászati szűrés”:

„A fű zöld, környezetbarát. Szeretem a füves réteket.”

„De az ugye megvan, hogy a vízfogyasztás is garantáltan öl, elvégre aki már ivott életében vizet, az 100%, hogy egyszer meghal?”

„Orbán megmondta, hogy 1.000.000 új munkahelyet teremt. Ebből meglesz a fele. A közmunkások pisit kóstolgatnak majd.”

„Normális vagy... ez egy úgy adónem: VizeletADÓ!!! Mekkora a mértéke, mennyi folyik be a költségvetésbe?”

válasz:

„Hagyjátok abba!!! Vizeletmintát adok a röhögéstől!!!”

Van, aki kevésbé találta viccesnek:

„Egy biztos: aki a gyerekeimtől vizelet mintát vesz, attól én vért.”

„Csatlakozom. Én úgy gondoltam, ácskapoccsal...”

„Mint egy pont 12 éves gyerek apja, csak azt tudom mondani: Anyátokat vizsgáljátok minden alapos indok nélkül, azt. De alaposan.”

„Szerintem tömeges gyermekmolesztálásért mindkettőt el lehetne ítélni, egyenként is ártalmasabbak a gyerekekre, mint egy sereg pedofil.”

Volt, amikor egész gondolatmenetek születtek:

„...és a tornatermekben lehet tárolni a vizeletmintákat”

„...és máris lehet őket úszómedenceként is hasznosítani.”

„Lesz egy úszómester, aki üvölt majd, hogy Pistike, láttam, hogy nem pisáltál a medencébe, akkor most gyere ide a trambulinra és onnan ívelj egy szépet”

„- Uram, ez már igazán felháborító, hogy a medencébe vizel.
- Ne legyünk már álszentek! Más is ezt csinálja...
- Jó, de ők nem a rajtkőről...”

A hozzáértést is sokan vitatták, direktben vagy közvetett módon:

„Ezek azt hiszik, hogy lakmuszpapírral mutatható ki a drog a vizeletből. Talán azt az egyetlen egy javaslatukat támogatom, hogy kötelező legyen egy természettudományos tárgy az érettségiben.”

És közben először megszületett az ötlet is, először kommenten:

„Mindenki gyűjtsön önkéntesen 1-2 liter mintát és ha a Lendvay utca felé jár, dobja be ellenőrzésre.”,

majd Facebook-csoportként.

„Borítsuk ki a bilit!”

„Benne vannak nyakig. Öntsük ki őket is a pisivel együtt...!”

„Nem kell parázni. Szerintem egyszerűen így akarnak nagy mennyiségű kábítószerhez jutni. Lepárlással.”

Mások az irodalmi áthallásokra hívták fel a figyelmet.

A nap poénja mégis a Hírcsárdáé volt.

Hát hiába, valaki szóljon már nekik, hogy ez a PISA nem az a pisa.

Ha mégis hozzá akarnék szólni, ne Kocsis Mátét olvasson az, aki valamit meg akar tudni a drogról. Nyár óta fontolgatom, ajánljam-e itt Roberto Saviano rémületes-okos-alapos könyvét a Zéró zéró zéró-t, amely a kokainról szól. Saviano, akire évek óta hét ember vigyáz éjjel-nappal, nem kerget illúziókat. "Szörnyeteggé váltam magam is" - írja a könyv végén, és érdekes módon, nincs egyszerű-olcsó megoldási javaslata, miután a kokain nyomába eredt Olaszországtól Kelet-Európán át Dél-Amerikáig. Ha valamit meg szeretnétek érteni ebből a világból, Saviano könyvét érdemes elolvasni, vagy amivel én a hajdani Rakéta regényújság lapjain olvastam: a német Christiane F. történetét, az Állatkerti aluljárót (magyarul A végállomás gyermekei címmel adták ki végül), amit a drogos tizenévesek pokláról írt (és legutóbbi interjújából kiderül, a könyv kirobbanó sikere után se lett "tiszta", miközben világosan látja, hogy a droghasználat során szerzett fertőzése miatt alighanem nem lesz hosszú életű)

„A kokainról írni olyan, mint használni. Egyre több hírt akarsz, több információt, érezni akarod a zamatukat, nem tudsz nélkülük élni. Függő vagy. Hiába követik a történetek az általános sémát, melyet már jól ismersz, elbűvölnek a részletek. Nincs mese, egyre inkább rászoksz. Számomra egy-egy új hír fülsiketítő robaj odabenn, a gyomromban. Minél beljebb hatolok a kokain fehér poklába, annál nyilvánvalóbb, hogy az emberek semmit sem tudnak. Nem tudják, hogy a nagyvárosok alatt egy folyó hömpölyög, egy folyó, amely Dél-Amerikában ered, és Afrikán át minden irányba elágazik. Az emberek meg sétálnak Rómában a Corsón, Párizsban a sugárutakon, Londonban a Times Square-en. Nem hallanak semmit? Hogyan bírják elviselni ezt a zajt?”

"Kokaint használ, aki most ült le melléd a vonaton, és azért vette, hogy fel tudjon ébredni ma reggel. Vagy annak a busznak a vezetője, amelyikkel haza szoktál menni, hogy kibírja a túlórát nyakfájás nélkül. Kokaint szív, aki a legközelebb áll hozzád. Ha nem az apád vagy az anyád, ha nem a bátyád, akkor a fiad. Ha nem a fiad, akkor az irodavezetőd. Vagy a titkárnője, aki csak szombatonként szív a szórakozás kedvéért. Ha nem a főnököd, akkor a felesége, aki azért teszi, hogy el tudja engedni magát. Ha nem a felesége, akkor a szeretője, akinek a főnököd adja ajándékba fülbevaló helyett – jobb, mint a gyémánt. Ha nem ők, akkor az a kamionos, aki tonnaszám hordja a kávét a városod bárjaiba, és nem bírná ki kokain nélkül a többórányi vezetést az autópályán. Ha nem ő, akkor az a nővér, aki katétert cserél a nagyapádnak, és a kokain mellett minden könnyebbnek tűnik, még az éjszakák is. Ha nem ő, akkor a szobafestő, aki éppen újrafesti a barátnőd szobáját; kíváncsiságból próbálta ki, és most kölcsönök között tengeti az életét. Aki kokaint használ, ott van melletted.

Ő az a rendőr, aki éppen meg akar állítani. Évek óta szív, és most már mindenki tudja, névtelen leveleket írnak róla, amelyeket elküldenek a hivatalos szerveknek, remélve, hogy felfüggesztik, még mielőtt csinál valami hülyeséget. Ha nem ő, akkor a sebész, aki most ébred, és ma fogja operálni a nagynénédet, és a kokainnal akár hat embert is fel tud nyitni egy nap; vagy az ügyvéd, akihez válóperes ügyben fordulsz... Kokaint használ a portás a házban, ahol laksz, de ha ő nem, akkor a tanárnő, aki korrepetálja a gyerekeidet. Az unokaöcséd zongoratanára, a színtársulat jelmeztervezője, akiket ma este fogsz megnézni; az állatorvos, aki kezeli a macskádat. A polgármester, akihez vacsorázni mentél. Az építész, aki a házadat tervezte, vagy az író, akinek a könyvét elalvás előtt olvasod. Az újságíró a híradóból. Jobban belegondolva, ha úgy ítéled, hogy ezek közül az emberek közül senki sem szívhat kokaint, akkor vagy nem látod jól a dolgokat, vagy hazudsz. Esetleg, egészen egyszerűen, az a valaki, aki kokaint használ, az te vagy."

"Hiába a rendőrök fáradozása, hiába a letartóztatások, a kokainkereslet mindig óriási lesz. Minél inkább felgyorsul a világ, annál inkább szükség van a kokainra, minél kevesebb idő van az igazi emberi kapcsolatokra, annál inkább szükség van kokainra".

Források : http://olvassbele.com/2014/04/28/roberto-saviano-zerozerozero-reszlet/ http://moly.hu/konyvek/christiane-f-a-vegallomas-gyermekei

Savianón kívül úgy tűnik, mostanában senkit se érdekelt, miért is szoknak rá az emberek a kábítószerekre, vagy az agyonreklámozott, legális, ezreket tönkretevő alkoholra. Könnyebb és érdekesebb vicces ködöket fújni, megvalósíthatatlan, másokat hergelő ostobaságokkal.

A probléma gyökere valahol itt van, és félek, ezen az sem segít, ha rájuk borítjuk a bilit.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?