2024. 03. 21.
A kegyetlen bohóc, a válás, meg a kamaszlány, aki elhalasztja a rendrakást
Egy reggel együtt indultunk munkába, miután a gyerekeket óvodába és iskolába vittük: rápillantottam, a piros kabátjában volt, fénylő, ápolt hajjal, finoman kifestett szemekkel, kis zöldköves fülbevalóval, és valami különös, ismerős, nagyon fájdalmas érzés környékezett meg, és szerettem volna bántani, és tönkretenni ezt a csinos külsőt, ami nem nekem szól. A buszmegállóban odébb léptem, másfelé néztem, fojtogatott a düh. Aztán később, egyedül, a metrón, megértettem, mi volt az az érzés: hogy szeretem, betegesen és iszonyúan szeretem még mindig, és ő mintha nem érezne, nem gondolkodna, csak bandukolna előre a homályban. És hogy hiába szép dolog szeretni meg ragaszkodni meg próbálkozni, vannak helyzetek, amikor ez már nem egészséges.
család