15. oldal - Bezzeganya

19. hét

Az amerikai Dillon Glass 1996-ban, a február „extra” napján, tehát 29-én született. Arra nem sok esély volt, hogy majdan a saját fia hasonlóképp járjon – elvileg négyévente ünnepelve a születésnapját.

Egy történet arról, hogyan lett a gyerekemből élsportoló.

A kórház neve:

Mivel nagyon sok család már most tervezi a nyári vakációt, és - mióta többen megengedhetik maguknak - sokan készülnek tengerpartra, egy nagyon fontos veszélyre szeretném felhívni mindenki figyelmét. Mikor az ember strandra készül, pláne kisgyerekkel, sok mindenre gondol: naptej, napszemüveg, UV-szűrős fürdőruha, mentőmellény, félsátor vagy napernyő, elegendő folyadék, ami hidegen marad, búvárszemüveg, homokozókészlet… mert ugye, néha ki kell jönni a vízből, és mi a legelső, amivel a gyerekek legszívesebben játszanak? A homok. Mini jacuzzik készülnek, kagylóval díszített kastélyok, homokvárak… és gödrök is.

És mikor, ha nem Petya betegeskedése kellős közepén, a felvételivel is foglalatoskodhatok. Miközben azért dolgozni is járok(járnék). A felvételi megírásán és a mindenféle papírok leadásán túlvagyunk. Mit mondjak, nem volt egyszerű – ráadásul még azt se tudom, jól sikerült-e feltöltenem… Igen, kaptam rendszerüzenetet, hogy új tanulót regisztráltam a KIFIR-en, de hogy minden oké-e vele…? Reménykedem, hogy igen.

Talán emlékeztek rá, korábban internetbiztonsági szakértőként támogatta a Bezzeganya munkáját Matusek M. Zsuzsanna. Amellett, hogy nekünk családterapeutaként is nagyon sokat segített (és most is ad gyermeknevelési tanácsokat, ha kérem), az Országos Gyermekvédő Liga elnökeként is tevékenykedik. Örömmel jelentjük, hogy Zsuzsanna ismét részt vesz a Bezzeganya életében, és segítségével a titeket érdeklő gyermeknevelési-gyermekvédelmi témákban írunk majd közösen tájékoztató, segítő cikkeket.

Még a múlt heti rejtélyes lábfajdalmam és a háziorvosi látogatás után döntöttem el, hogy megfogadom a doki tanácsát és körbejárom ezt a B-vitamin komplex témát, így már péntek reggel rögtön elmentem a gyógyszertárba.

18. hét

A JUKKI Babaáruház nem csupán egy márka, hanem egy olyan közösség, ahol a szülők megfizethető áron juthatnak hozzá minőségi babaárukhoz. Egy hely, ahol a „Támogatjuk a szuper szülőket” szlogen nem csak üres szavakat takar, hanem egy olyan ígéret, amely minden egyes termékünkben megtestesül. Különösen igaz ez a fonott rácsvédőinkre, amelyek nem csak a babákat védelmezik, de egyúttal stílusos kiegészítői is a gyermekszobának.

Szeretném megosztani a szüléstörténetemet, ami nem volt sétagalopp.

Nem, nem arra gondolok, hogy gyakoroljátok-e az angol rendhagyó igéket meg a der-die-das-t. Arra se, hogy kétnyelvű család vagytok és ide-oda billegtek a két nyelv határán, egyiken elkezdve a mondatot, hogy a másikkon fejezzétek be. Azokra a nyelvekre vagyok kíváncsi, amik túlvannak az olyasmiken, amiket így leírunk, mint most én teszem.

Tagadhatatlan, hogy nem egyszer felnőttként is meggyűlik a bajunk a kabátvásárlással. Milyen hosszú legyen? Melyik fazon a legideálisabb? Egyáltalán mit diktál a trend? A lurkóknak még ennél is összetettebb ez a feladat, de szerencsére nem megoldhatatlan! Pláne négy szuper ötletünkkel a zsebedben!

125 éve született Erich Kästner

A kórház neve: Szigetvári Kórház

A sneakerek ma már a felnőttek és a juniorok ruhatárának elengedhetetlen eleme. Régebben kizárólag edzőcipőkként tekintették, de ma már a mindennapi outfitek fontos kiegészítői. A sneakerek legnagyobb előnye? Az, hogy számos különböző verzióban kaphatók. Ennek köszönhetően kibővítheted a ruhatáradat egy klasszikus örökzölddel és egy olyan modellel, ami lépést tart a legforróbb trendekkel. Szeretnéd tudni, hogy melyik szériákra érdemes odafigyelni? Akkor olvass tovább!

Bevallom, mindig elgondolkodtam azon, mások mennyire könnyedén tudnak mindenféle „idomítós” módszerrel sikert elérni a gyerekeiknél. Aztán persze láthattam évek múlva, hogy ezek bizony elég múlékony sikereknek bizonyultak, és ha vicces játék nem kapcsolódott hozzá, akár kellemetlen emlékké válhattak.

Véget ért a farsangi időszak. Anna-Ádám sulijában egy nagyon klassz délutáni program volt, melynek a csúcspontját az osztálykaraoke és a diszkó jelentette. Anna kitalálta, hogy kalóz lesz. Mondtam is neki, hogy annyira örülök, hogy minden évben ki tudom élni a kreativitásomat, hogy az otthon lévő cuccokból összehozzam az általa óhajtott jelmezt! Mondjuk a végén magam is meglepődöm, hogy egész jókat sikerül kreálni.

Kevésbé mozgalmas napokon vagyunk túl, de izgalmakból most sem volt hiány. A hét elején jó hírek érkeztek a múltkor említett forgalmas csomópont átépítése kapcsán, pedig vasárnap estére már kezdtem beletörődni, hogy a megduplázódott kocsikázási idő miatt kénytelen leszek itthon tartani a Nagyot.

17. hét

A szülés évszázadokig a legtöbb kultúrában női tabu és női körben lebonyolított aktus volt, sőt, rengeteg babona kapcsolódott ahhoz, miért ne legyenek férfiak a szülő nő közvetlen közelében. Férfiak sem profi segítő, se családtag szerepben nem jelentek meg, bár nyilván az otthoni szüléseknél nem lehettek nagyon távol, ahogy a nagyobb gyermekek sem. Ahogy a szülés helyszíne fokozatosan egy egészségügyi intézmény lett-  kórház, klinika, szülőotthon – úgy kezdték el „uralni” a férfi orvosok a folyamatot. Épp ezt ellentételezve jelentek meg az apák – civil segítőként, érzelmi támogatást, fizikai támogatást nyújtva, alig pár évtizede.

Nem gondolom, hogy akármelyik szülő ne lenne érintett így vagy úgy a gyermek életútja során a kortársaktól, közösségekben elkövetett bántalmazás bármilyen formájában. Sajnos úgy tűnik, az a tendencia, hogy egyre kevésbé kerülhetjük ki az ilyen szituációkat, amik leginkább az iskoláskorra jellemzőek.

A kórház neve: Mohácsi Kórház

Sziasztok, első könyvajánlóm nem másról szólna,mint Kim John Payne - Melegszívű fegyelmezés című könyvéről, amit nem más mint Dr. Vekerdy Tamás és Dr. Kádár Annamária is szívből ajánl.

Mit tennél, ha egyébként kedves és értelmes pár éves gyermeked azzal állna elő, hogy te és párod nagyon kedves emberek vagytok, nagyon kedvel is titeket, de mivel mégse ti vagytok a valódi szülei, engednétek el őt végre az „övéihez”, mivel itt idegenül érzi magát?

A gyerekek megnőnek, és mi, szülők sok esetben ezt nehezen vesszük tudomásul. Hogy ezeken az embert próbáló helyzeteken túllendüljünk, kezdjük mondjuk azzal, hogy az első igazi randevúját nem szúrjuk el. Például aggódással, bizalmatlansággal, túlellenőrzéssel, szigorral, és igen, az összehasonlításokkal. Bár tudom, utóbbiak óhatatlanul jönnek, hiszen mi is voltunk fiatalok, csak akkoriban még lehetett lakáskulccsal a nyakunkban mászkálni, háborítatlanul végig lehetett sétálni a körúton akár éjfélkor is, illetve az örökérvényű - nem gyorsuló – érv, hogy akkor még minden sokkal lassabb volt. Szerintem a gyerekeink is tudják, annyit mondogatjuk nekik. Hosszabb volt a plátói periódus, amikor csak kiszemelt lány vagy fiú volt (meg), de a megközelítése, a bemutatkozás még váratott magára. Csak a tavasz bizsergette fázós cipőinkben táncolni vágyó talpainkat, gondolatban keringőztünk a nagy Ő-vel és hagytuk, hogy az idő nekünk dolgozzon.

Még az első mondatot sem írtam le, de amint átfutottam a héten körmölt jegyzeteimet, már éreztem, hogy ez egy hosszú poszt lesz. Mozgalmas napokon vagyunk túl, de a legfontosabb történés rögtön hétfőre esett: A Kicsi hét hónapos lett!

Sűrűbb, de jobb hetünk volt, mint a múlt heti. A munkában a szokásos hajtás volt, de végre nem az a feszített tempó, ami eddig. Kicsit próbáltam utolérni magam, ami hellyel-közzel sikerült is.

A babák bármikor (tényleg, BÁRMIKOR) dönthetnek úgy, hogy az eddig őket óvó anyaméhből kikéredzkednek a világra. Mivel a világ játékszabályaival nem igazán vannak még tisztában, ezért nincsenek számukra „tabu” helyek, ahol nem lehet kérem megszületni…ha ők indulnak, akkor jönnek, legyen a helyszín a bevásárlóközpont parkolója, utasszállító repülőgép, kisteherautó a semmi közepén. Vagy a kórház adminisztrációs szobája, ahol a kismama ráérősen a papírokat töltögetné még ki.